Restaurant [Befejezett]

15.

 Több mint egy hét eltelt már, hogy Baekhyun kilépett az étteremből és elköltözött. Nehezebbnek gondoltam az első napokat, de a munka annyira lefoglalt, hogy időm nem volt a szomorkodásra, valamint az a csók sem kötött láncot ránk.
Az egy tökéletes búcsúzás volt.

„Akkor ma átmegyünk Chanyeolhoz?" – olvasom barátnőm reggeli üzenetét, miközben készülök a munkába és a fürdőből átcaflatok a szobámba.
- Te most mostad ki a hajadat? – szegezi nekem a kérdést bátyám. – tizenöt perc múlva már indulnunk kellene – néz az órára a falon, amit én vettem pár napja. Nem is értem minek, azóta megvan veszve az idővel.
- Nyugi már, tíz perc és elkészülök – öltöm ki rá a nyelvem fintorogva.
- Ajánlom is!

Bezárva magam után az ajtót egyből visszaírok Nataenek.
„Hát úgy beszéltük meg. Munka után akkor jössz az étteremhez? Elvagyok engedve egy órával hamarabb, be is vásárolhatunk"

Az üzenet elküldése után már kapcsolom is be a hajszárítót. Ruháimat már kikészítettem így pillanatok alatt kapom őket magamra és mielőtt testvérem rontana be a szobámba, én magam tárom nagyra az ajtót.
- Miért kell folyton zaklatnod? – ráncolom a homlokom és hajam arcába dobva haladok el mellette. – Kész vagy már? Mehetünk? – siettetem, miközben már a cipőmet veszem fel.
- Miattad szoktunk mindig elkésni – morogja az orra alatt.
- Mondtál valamit? – kérdezek rá.
- Semmit, menjünk - vonja meg vállait.

***

A nap további része szokásosan telik, persze ezt értem úgy, mint az utóbbi egy hét. Sok mindenkit megviselt Baekhyun érthetetlen távozása. Hiszen sokan évek óta ismerik a fiút és nem gondolták volna, hogy egyszer csak beadja a felmondását és másnap már nyomát se látni.

Bárkivel beszélek, mindenki olyan komor és rosszkedvű, és mint már említettem mindenki közül a legrosszabb Chanyeol. Nataevel tegnap kitaláltuk, hogy egy kicsit fel kellene dobni a fiút. Letöltöttük hát a kedvenc filmjét és ma este meglátogatjuk egy kis mozizós, kidumálós estével.

***

- Alkoholt is veszünk? – fintorog a lány, miközben végig nézi, ahogy rakom a kosarunkba a sojus üvegeket.
- Hidd el, ha iszik egy kicsit, minden baját el fogja mondani. – bólogatok és lépek a sörök elé.
- Miért nem lehet csak egyszerűen kimondani a dolgokat? – sóhajt egy nagyot.
- Te beszélsz? – állok meg egy pillanatra és a kosárra támaszkodom. – Belőled még a mai napig nem tudtam kiszedni, hogy mostanában mi van veletek Jonginnel. – szúrósan nézek a lányra. – Mert valami biztosan van.
- Csak szomszédok vagyunk – nevet zavartan.
- Én meg a mikulás vagyok – forgatom szemeim. – Jártok? – kérdezek rá most kerek perec. Eddig sose voltam ilyen egyértelmű.
- Dehogyis – mondja, miközben fülig vörösödik.
- Az arcod nem ezt mondja – billentem oldalra fejem és ezzel a kijelentéssel hagyom forogni magában a lányt én meg folytatom a kosárba pakolást. Chipsek, instant levesek és tészták.
Mikor már a kasszánál állunk sorba Natae végig néz kipakolt dolgokon.

- De miért vettél ennyi kaját? – kérdőn néz rám.
- Hát, általában Baekhyun vásárolt be, biztos vagyok benne, hogy ha evett valamit otthon, akkor már konganak a szekrényei meg a hűtője.
- Oh, ezt nem is tudtam – lepődik meg a lány.

***

Mindkettőnknél két jó nagy szatyor található és egyből Chanyeol lakásához vesszük az irányt, hozzánk fel sem megyünk. Mivel én biztosan nem fogok ennyi mindent feleslegesen felvinni.

Már harmadjára csengetünk, de semmi reagálás.
- Lehet még nincsen itthon? – aggódva kérdezi a lány.
- Remélem, és nem csinált valami nagy hülyeséget – mondom és felhúzom a számokat eltakaró kijelzőt az ajtón.
- Tudod a kódot? – döbbenten hangzik a lány szájából ez a mondat.
- Azt hiszem... - gondolkodom el kicsit. – Tizennégy... nyolcadik hó, ötödike. – mondom, ahogy beütöm a számokat és ta-dah már enged is be minket az ajtó.
- Ez minek a dátuma? – kérdezi ismételten ledöbbenve a lány. Miközben pedig előre engedem, válaszolok neki.
- Amikor a fiúk összeköltöztek ebben a lakásban. – még magamat is ledöbbentem, hogy megjegyeztem ezt az információt, pedig azon az estén én is bőven ittam.