Restaurant [Befejezett]

9.

Jisoo szemszög

Az izgatottságom egyre csak nő, ahogy elkezdünk dolgozni az étteremben. Szombat van, viszont mára kibérelték az egész helyet egy esküvői ceremónia helyszínéül. Mindenki reggel kilencre érkezett és közösen dolgoznak, hogy átalakítsák a helyet az eseményre. Azt mondta Kyungsoo, hogy ez már megszokott náluk, sőt már van olyan pár, akik jövő ilyen korra is lefoglalták a helyet.
Nem csak a kinti légkört változtatják át a mai napra, itt a konyhán is mindenki sürög-forog. Kyungsoo is teljes erőbedobással készíti elő a főfogásokat, Yixing a kínai szakács társaságában, mivel Suho leginkább nekem segít most a desszertek és a torta készítésében. Két napja megkaptam a sütemények listáját és összeírtam minden összetevőt, amire a mai napon szükségünk lesz. A tortalapokat tegnap éjjel kisütöttem, mivel egy négyemeletes nagy alaplapú tortáról van szó. És ha még azzal is foglalkoznunk kellene, nem lenne időnk sok minden másra.

- Baekhyun rá érsz most egy kicsit? – kérdezi Suho az említett fiút, mire csillogó és kíváncsi szemekkel fordítom fejem az irányába.
- Persze, épp kérdezni akartam, hogy kell-e segíteni – siet hozzánk.
- Nagyszerű, Jisoo akkor a krémek megvannak?
- Igen.
- Az alap?
- Tegnap arra tettem az első lapot.
- Baekhyun.
- Már hozom is – emeli fel kezeit a fiú és bevonul a hűtőkamrába.

Elkezdjük a tortát összeállítani és díszíteni. A menyasszony virágokat, gyöngyöket és masnikat kért a tortára. A vőlegényé az alsó torta, ami pedig fekete fehérben fog pompázni, mint egy szmoking. Így az alja vissza fogja azt a nőies tortát, amit a menyasszony képzelt el. Nem annyira csicsa az egész.

Két és félórányi összeállítás és díszítés után végre visszavihettük a hűtőbe további pihenésre a tortát. Vannak sütik, amiket tegnap készítettünk, mivel azoknak egy egész napnyi pihenésre van szükségük, de van, ami frissen jó, így azokat az ebédszünetünk után kezdjük el elkészíteni.

Délután ötkor érkeznek meg a vendégek. A pár pedig fél 3-kor és itt fognak készülődni.

Ez a nap különleges, vagy lehet, csak én érzem annak, mindenki együtt dolgozik és ezt olyan jó látni. Remek érzés egy csapat tagjának lenni. Talán ez már nem is csapat, hanem egy család. Ezen a héten már nem csak a kis fiú társasággal beszélgettem, hanem a konyha többi dolgozóival is. Az új telefonomban pedig egyre több lesz a telefonszám.

Most már tényleg kezd rendeződni az életem, kezdődnek a kirakós részei összerakódni.
Bárcsak már láthatnám az egészet.

- Hogy álltok? – bátyám áll meg a pult túl végén. Junmyeonnal egymásra nézünk és összevigyorgunk.
- A lehető legjobban – feleli a fiú. – Fél 5-re szerintem készen leszünk – bólogat.
- Az nagyszerű, akkor olyan két óra múlva – néz a karórájára. – Akkor rátok hagyom az irányítást, én pedig fogadom a párt és felkísérem őket, hogy készülhessenek tovább – mondja és fordul, hogy elhagyja a konyhát.

- Jöttünk mi is segíteni – áll meg Baekhyun mellett Chanyeol és Kai munkára kész vigyorral. Nem is tartjuk fel őket, már osztunk is nekik feladatokat. Hiszen minden segítő kéznek örülünk.
Miután több segítségünk akadt, a feladatokkal is hamarabb végeztünk. Mielőtt a nagy esemény elkezdődne, Xiumin egy nagyadag kávét lefőz, hogy jusson mindenkinek, aki kér.

- Tessék – Baekhyun adja a kezembe a kis műanyag poharat.
- Köszönöm – mosolygok vissza rá.
- Hogy érzed magad? – kérdezi váratlanul.
- Jól, szeretem ezt csinálni és...
- Nem úgy értem – neveti el magát, én meg meglepetten nézek rá. – Nyilvánvaló, hogy szereted csinálni, látszik rajtad. De hogy velünk vagy. Jól érzed köztünk magad?
- Ja, úgy – nyújtom el a második szót és zavarom takargatva beleiszok a kávéba. – Nagyszerűen érzem magam köztetek – vigyorgok rá.
- Tényleg? – hajol kicsit előre, hogy arcomat jobban lássa és elvigyorodik.
- Ne bolondozz már – nevetem el magam.