Restaurant [Befejezett]

32.

Park Chanyeol szemszög

Az ígéretük pontosan addig tartott, míg be nem léptünk a vidámparkba, utána mind a ketten elvesztették az eszüket. Általában én vagyok a gyerekesebb egy picivel, de most úgy érzem magam, mintha elhoztam volna az ovis szerelmeseket és vigyáznom kell rájuk. Bár nincsenek sokan néhol így is várni kell egy kicsit és ilyenkor pont olyan vagyok, mint egy harmadik kerék. Hátuk mögött vagyok és észre sem vesznek, csak egymásba vannak karolva. Most épp az óriáskerékre akarunk felmenni, de valahogy nincs kedvem még ott is a nyálas viselkedésüket nézni.
- Srácok, szerintem én ezt most kihagyom. Megvárlak titeket az egyik padnál. – mondom és fordulok is ki a sorból.
- De Chani – hallom Jisoo hangját, majd egyből Baekét.
- Hagyjad, majd a következőre jön ő is.
- Hát rendben – kicsit elkenődött a hangja.

Habár nem mondtam melyik padon, így elég messzire jutok tőlük, szinte már a park túlsó felére, úgyhogy most már helyet is foglalok. Velem szemben a téren kisgyerekek állnak körbe egy plüssnek öltözött embert. Megmosolyogtat, ahogy nézem őket, viszont kezd zavaró lenni, mert mintha az a plüss felém nézne. Inkább előveszem a telefonom, és pörgetem az instagramot.

Nem is tudom mennyi idő telik el. Valaki leül mellém. Oldalra fordítom a fejem és meglátom a beöltözött embert. Szemeim hatalmasra kerekednek.
- Magának nem a gyerekekkel kellene játszania? – kérdezem és mutatok a tér felé, majd oda is pillantok és kihaltság van. Már csak egy szénaboglya hiányzik a látványból.

Nem szól semmit, csak néz. Legalábbis egészen biztos vagyok benne, hogy néz. Felállnék, hogy távozzak, de gyorsabb így elém áll én pedig visszahuppanok.
- Most, most mi van? – lepődök meg. Ismételten farkas szemezésbe kezdünk, majd fogja és leveszi fejét. Jézusom, milyen horrorba keveredtem.
Meglepő módon egy tőlem jó egy fejjel kisebb lányt pillantok meg álruhája alatt. Egyik kezével fogja a fejet másikkal pedig kicsit megigazítja a haját.
- Egyedül vagy itt? – kérdezi miután rendbe szedte magát.
- Nem. – vágom rá.
- Oh – mondja ő is egyből.
- Barátnővel?
- Barátokkal.
- Van barátnőd?
- Nincs, de mik ezek a kérdések egy vadidegennek? – vonom fel szemöldököm. – És én miért válaszolok? – nézek oldalra, ekkor meglátom, hogy sétál felém a párosom. Szemem egyből felcsillan, ahogy látom Jisoo boldog arcát, ahogy nekem integet.
- Szóval egyoldalú a szerelmed – mondja a kiscsaj, ahogy végig nézte a szituációt. Újra felpattanok a padról, így ő kénytelen egy lépést hátra tenni, máskülönben neki ütközöm.
- Mit tudhatsz te – fintorgok a lányra.
- Csak rád kell nézni – mosolyodik el. – Remélem, még találkozunk. Jól jegyezd meg az arcomat – rám kacsint és visszaveszi a fejet. Majd meg indul Jisooék felé, és ahogy elmegy mellettük integet nekik.

Mit tudhat egy idegen, mi csak legjobb barátok vagyunk...

*1 héttel később*

- Nem iszunk egy kávét? – kérdezi Jisoo az anyósülésen és csak bámul ki az ablakon.
Zöldet kapunk így indulok is a kocsival.
- Már elhagytuk a kávézót ahova menni szoktunk. – válaszolom. – Majd iszunk bent – teszem még hozzá.
- Nincs kedvem bent inni – száját lebiggyeszti.

Nagyot sóhajtok és figyelem útközben melyik hely lehet szimpatikus, és amint meglátok egyet előtte egy üres parkolóval, le is állok. Jisoonak nem is kell kétszer mondani, hogy szálljon ki, mire én kiszállok ő már csak rám vár. Mellé érek és el is indulunk a kávézóba.
Nincsen sorba állás így egyből a pulthoz tudunk állni.
- Jó reggelt, mit adhatok? – kérdezi az eladó. Lefagyok, ahogy meglátom és felismerem. Fejemet egyből lesütöm, de vajon nem késő már? Bízom benne, hogy nem ismer fel.
- Egy Iced americanot és – rám néz Jisoo. Megrázom a fejem, hogy nem kérek semmit.
- Te vagy a vidámparkos srác?! – mondja a csaj. Kerek szemekkel felnézek rá.
- Ismeritek egymást? – kérdezi mosolyogva Jisoo.
- Nem mondhatnám.
- Egyszer találkoztunk. A barátnője vagy? – pofátlanul kérdez rá a lány, mire szemeim még nagyobbak lesznek. A mellettem álló lányból pedig kitör a nevetés.
- Nem, csak barátok vagyunk. Ő pedig szabad préda – biccent felém fejével.
- Igazán?
- Teljes mértékben – bólint.
- És szerinted benne lenne velem egy randevúban?
- Nem – vágom rá.
- Na de Chanyeol, miért nem? – boci szemeivel néz rám.
- Mert nekem nem tetszik.
- Tetszik valaki? – újra a lány szól és kezd nagyon idegesítő lenni. Rá nézek, ő pedig mindent tudóan néz Jisoora.
- Nem – mondom színtelen hanggal. – A kocsiban megvárlak – mondom és sarkon fordulok. Már mikor megláttam sarkon kellett volna fordulnom.

Már egy tíz perce biztosan várok Jisoora, mikor végre kijön az ajtón. Ha nem jött volna, biztosan berontok és kiráncigálom. Beül a kocsiba én pedig már indítanék is, de megfogja a kezem és felém fordul amennyire csak tud.
- Szerintem beszélnünk kellene – megijedek, ahogy rám néz komoly arcával. Mit mondhatott neki a lány, remélem semmi olyat... - Már régóta tudod, hogy Natae és Kai együtt vannak, és látom rajtad, hogy túl vagy már Nataen. Egy nagyon kedves és aranyos lány akar veled randizni. Nem értelek, hogy miért utasítod el.

Én sem értem saját magamat, hidd el. Miért nem tudok hirtelen más lányra ránézni olyan szemmel, hogy randizzak vele. Főleg úgy, hogy most is fogod a kezemet. Tényleg úgy érzem, hogy ebben a kapcsolatban én vagyok a harmadik fél. Ami persze nem etikus. Nagyot sóhajtok és lerázom magamról a kezét. Kiszállok az autóból és visszamegyek a kávézóba.
- Mit adhatok? – kérdezi mosolygósan.
- Egy telefonszámot – kínosan oldalra fordítom a fejem. Nem mond semmit, csak előszed egy cetlit és ráfirkantja a számát.
- Azért a nevemet is ráírtam, ha érdekelne az is – nyújtja át a papírt.
- Majd hívlak Kim Minjoo – olvasom fel a nevét.
- Várom hívásodat Chanyeol – biccent.

Vissza is megyek és a kocsiban egy igen vidám embert találok, főleg mikor felmutatom neki a telefonszámot.

Innentől kezdve pedig végig áradozta az utat a végére már Baekhyunt is felhívta, hogy elújságolja neki a nagy hírt, hogy végre randizni fogok. A vonal túlsó végén pedig egyből jött az, hogy akkor majd mehetünk dupla randira. Mondhatom, repesek az örömtől.

Késve érünk be a munkahelyre, úgyhogy már csak mi megyünk öltözni. Én pikkpakk meg vagyok és most Jisoo is elég hamar összekapta magát.
- Menj előre, nekem még beszélnem kell Junmyeonnal.
- Miért? Mi történt? – pislog nagyokat.
- Semmi, csak szólok neki, hogy kevesebbet fogok tudni jönni túlórázni, mert lehet lesz csajom – vonom meg a vállamat.
- Jól van, akkor majd találkozunk – integet. Meg várom míg lemegy az emeletről majd becélzom az irodát. Kopogok és hamar engedélyt is kapok a belépésre.
- Chanyeol, valami baj van? – kérdezi, közben becsukom magam után az ajtót. Az asztalhoz sétálok és a kötényem zsebéből kiveszek egy borítékot, amit leteszek elé. Ahogy elolvassa mi van ráírva, kezét összekulcsolja és az asztalra könyököl.
- Miért akarsz felmondani? – gondterhelten néz fel rám.
- Szeretnék mással foglalkozni.
- A zenéléssel? Jisootól hallottam, hogy mostanában nagyon rákattantál. – mondja. És már megint ő a téma.
- Igen, elsősorban ez a célom. És most a munka mellett nincs időm teljes mértékben ezt űzni.
- Értem. És hogyan tervezted?
- A hónap végéig maradok. – válaszolom neki egyenesen. – Kyungsoonak a napokban már szóltam. Ő beleegyezett.
- Akkor nekem is el kell fogadnom – mondja és kezébe fogja a papírt. – Sajnálom. – mondja ki és egyenesen a szemembe néz. – Mindent. – ekkor viszont elfordítja tekintetét. Tudom mire gondol. Hogy mit sajnál. Ami nekem tiltott volt régen, most meg más már megszerezte.
- Köszönök mindent – mosolygok és sarkon is fordulok.