Restaurant [Befejezett]

26.

Do Jisoo szemszög:

Már egy hete visszatértünk a nyaralásról és mondhatni nem változott semmi. Csupán mindenki tud a helyzetről, de nem beszélünk róla. Igazából nem is tud mindenki mindenről. A kirándulás utolsó napján ugyanis olyan dologra kellett rájönnöm, amit egész kirándulás alatt rejtegetett előlem barátnőm. Sőt már a kirándulás előtt is. Hogy Jonginnel jár. Ennek egyrészt örültem, másrészt pedig elszomorított, hogy nem Chanyeol lett a párja.

- Én megértelek titeket, hogy végre tudja még valaki... de miért itt kell romiznotok? – szúrós tekintettel nézek fel a párosra, akik a kanapénkon ölelgetik egymást. Vagyis inkább Kai, Nataet nem engedi.
- Mert nincs itthon a bátyád, mivel Suho lakásán tárgyalnak valamit. Milyen lenne már, ha a szomszédban ölelgetnénk egymást Suho háta mögött? – nevet Kai.
Natae ennek hallatára megfogja az arcát zavarában és kacagva csap egyet a fiú karjába, ami csattan egyet.
- Ha megtudja, nektek végetek van. – csóválom a fejemet. Meg se hallanak engem, csak elvannak a kis világukban. Natae egyből megfogja a fiú karját, aki már hisztizne, hogy fáj neki.
Igazából egészen aranyosak együtt. Én tényleg örülök nekik. Mondtam már?
- Te halat eszel? – csatakoznak hozzám az asztalnál. – Nem azt mondtad, hogy nem szereted? – pislog nagyokat a lány.
- Ha szerelmes az ember, megváltozik. – mondja Jongin. Unottan nézek a fiúra, aki ekkor csak elnéz a szoba egy sarkába.
- Mostanában este rám jön, hogy úgy ennék valamit, és ezt csak ki kell bontani – mutatom fel a 80grammos kis tonhalat.
- Nagyon furcsa vagy mostanában... - aggodalmasan szólal meg Natae.
- Mondtam már...
- Jongin, ne most! – szól rá a fiúra.
- Oké, elmegyek a mosdóba... - emeli fel kezeit és fogja a telefonját és el is indul.
- Na, mond mi a baj – közvetlen mellém ül le és átöleli a vállamat.
- Én nem tudom igazán... - sóhajtok egy fájdalmasat.
- Én, nem is tudtam, hogy ez történik veled egyébként – szöknek ki a szavak a száján. – Olyan rosszul éreztem magam mikor elmesélt mindent Chanyeol.
- Natae – nézek rá mosolyogva. – Én sem tudtam semmiről.
- De én még arról sem, hogy te vársz Baekhyunra! – emeli meg kicsit a hangját, majd lehajtja a fejét. – Bár én beszélek, aki még titkolózott is előtted – mondja halkabban.
- Tudom, mi kell neked csajszi! – tér vissza a társaságunkba Jongin.
- Kezet mostál?! – kiált rá barátnőm. Ezzel pedig már fordul is vissza a fiú. – Túl hirtelen jött ki – csóválja a fejét és ezzel megmagyarázza nekem az előbbi jelenetet.

- Na, szóval – újból visszatér hozzánk. – Neked egy vak-randi kell!
- És ezt a WC-n találtad ki? – hunyorgok a fiúra.
- El kell felejtened Baekhyunt, mivel úgy látszik Ő már túl... na, mindegy. Van egy haverom, akivel szerintem egészen passzolnátok.
- Kiről beszélsz? – kérdezi a lány mellettem.
- Oh, neki mentünk el a fotókiállítására.
- Oh – ugrik be neki. – Hát Ő tényleg nem lenne rossz Jisoo mellé – néz rám. – Mondjuk nem túl magas – néz vissza a fiújára száját húzva.
- Baekhyun sem egy égimeszelő – vonja meg a vállait és kicsit úgy érzem, mintha én ennél a beszélgetésnél jelen se lennék. – Akkor szerinted, menne a dolog?
- Szerintem meg ér egy próbát – bólogat.
- Hahó – integetek a párosnak. – Engem nem kérdeztek?
- Ne haragudj – simít végig a karomon Natae. – Te mit gondolsz róla? Szeretnél elmenni?
- Teljesen vak randi? Nem tudom lecsekkolni a srácot? – biccentem fejem oldalra és Kait próbálom szememmel utasítgatni, hogy mutathatna valami képet róla.
- Várj, a múltkor csináltunk egy közös képet – nyitja fel a telefonja kijelzőjét és neki áll keresni. – Nézd. Ő ott középen – fordítja felém.
- Wow, szép a szeme – mondom ki az első gondolatomat, viszont inkább nem folytatnám tovább, mivel nem igazán az esetem. – Hát rendben, adjunk neki egy esélyt – vonom meg a vállaimat.
- Okéska, rá is írok, hogy mikor érne rá – Jongin izgatottabb, mint bárki más ebben a lakásban. Biztosan azért, mert az Ő terve volt és nem vetettük el egyből.
- Egyébként más, mint azon a képen, élőben sokkal kedvesebbnek tűnik – mondja Natae mivel arcomon lát egy kis bizonytalanságot.
- Csak tűnik? – kérdezek vissza.
- Nem. Az is. Meg kész úriember. Fotózik, és rengeteget utazik, pedig huszonhat éves. Amire mi elmentünk, az meg már a harmadik önálló kiállítása volt – ecseteli.
- Oh, nem semmi, akkor már sokra vitte az életben – tátom el a számat. Őszintén.
- Tényleg adj neki egy esélyt! – mondja a lány, ekkor vakuvillanást észlelünk. Mindketten Jonginre nézünk, aki kínosan elnézést kér és annyit mond. „Ha Sungwoon-nak kell" Pár pillanatig nem is szólalunk meg, míg a fiú felénk nem fordítja a készüléket.

„Holnap utazom vissza Szöulba és találkozni akarok vele!"

Olvassuk el az utóbbi üzenetet, ami a képem alatt található. És sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy a kép, amit készített a fiú, nem éppen előnyös rólam. Így csak elmosolyodom, hogy még így is találkozni akar velem ez a fiú.
- Lebeszélek vele mindent és átküldöm neked. – mondja és ismételten a telefonjába bújik.
- Egyébként nem akartok már menni lassan? – kérdezem a párosom.
- Menjünk? – kiskutya szemekkel néz rám Natae.
- Én már fáradt vagyok drágám, és ha holnap még randira is kell mennem, akkor szépre kell magam aludni.
- Szerintem azért sminkeljél – jegyzi meg az orra alatt Kai.
- Akarsz egy verést, Kim Jongin? – emelem a kezem fenyegetően.
- Ah-ah. Nem Chanyeol vagyok – emeli fel védekezően kezeit.

Ezután könnyes búcsút vettem a párostól én pedig egy gyors zuhany után, már zuhantam is az ágyikómba. Olyan jó végre, hogy egyedül lehetek a gondolataimmal. Mostanában ha mással vagyok, jobban elfáradok, mintha le kellene dolgoznom húsz órát egyhuzamban. Pedig csak beszélgetünk. S hát ebben semmi megterhelőnek nem kellene lennie?
Két okból nem mondtam egyből nemet Jongin ötletére. Az egyik, mert valóban lehet ez kellene nekem, hogy randizzak és tovább lépjek. A másik pedig hogy lesz egy kis levegőváltozás körülöttem. Olyan emberrel leszek, akit nem ismerek, aki nem ismer engem. Önmagam leszek, és nem gondolok majd senkire.

Vajon mi zajlódhatott le Baekhyun fejében, amikor bemutatta a lányt? Hiszen én megmondtam, hogy nincs köztünk semmi, még csak félre se lehetett érteni. Vagy mégis? Gondolt egyáltalán arra, hogy nekem hogyan fog esni ez a kijelentés? Vagy Ő azt hitte én tudok mindenről? De biztosan nem vághattam boldog arcot. És szerinte úgy néz ki egy ember, akinek még kedve lenne vele kávézni?

Érzem, ahogy agyamat elönti a düh, amikor Jongin üzenete visszaránt a múltból.

„Holnap tízkor ebben a kávézóban fog várni, valószínű, hogy útközben fog beugrani. Tehát ahogy én ismerem, biztosan fogtok majd kocsikázni is. Holnapra mást ne nagyon tervezz. Biztosan jól fogod magad érezni."

Az üzenete mellé, el is küld egy kis térképet a kávézóhoz. Nincs is olyan messze tőlünk. Csupán tizenöt-húsz perc séta. Ha időben felkelek és elindulok, csodás lesz a reggelem.

***

Reggel nyolcra állítottam az ébresztőt, ehelyett most kilenc óra nyolc perckor kelek ki az ágyból és a helyzetemről sem tudok. Sietnem kellene, de az agyamnak muszáj, egy öt perces felkelés mielőtt elindulok készülődni.

A szekrényem előtt állva döbbenek le, hogy semmim sincs, amit egy randira szívesen felvennék. Mióta Szöulban vagyok, ezen nem is kellett gondolkodnom. Mire bármi is lehetett volna köztünk Baekhyunnal, el is hagyott.
Na, nézzenek oda, még ki se szedtem a csipámat, de máris rajta jár az eszem.

Végül egy sötétkék farmer nadrágot, fentre egy világoskék hosszú inget veszek fel. Hajamat felkötöm és elöl, néhány vékony tincset kiszedek, ne nézzen ki túl tojásnak a fejem.

A konyhában összefutok bátyámmal, aki kerek szemekkel néz rám, nem értve a szituációt, hogy vasárnap hajnalban én mégis hova igyekszem. Mert igen, már szedem a lábaimat, mivel háromnegyed tíz van. Mire kiérek az épületből már ötven lesz és akkor én már hivatalosan is elkéstem. Így nem is magyarázkodom neki sokat, csak lerendezem, egy Találkozom valakivel-el és rohanok is.

Percenként nézem az órámat, főleg miután a mutató már 10:01-et üt. Én pedig még csak félúton se vagyok. Jongin igazán megadhatta volna a számát. Micsoda indítás ez a részemről, úristen.

Végül is, én fent tarthatom a késés jogát, hiszen lány vagyok.
Mi mindig késünk.