Restaurant [Befejezett]

25.

Park Chanyeol szemszög:

Telefonom nyomkodva várom, hogy a csajos kijöjjön a mosdóból, biztos vagyok benne, hogy lőni fog pár fotót, aztán majd összeülnek Nataevel és kibeszélik. Már látom lelki szemeim előtt a jelenetet. Úgy döntök zsebre is teszem a készüléket és a folyosó másik oldalára sétálok, hogy egyből meglásson Jisoo. Ám figyelmetlenségem miatt neki megyek egy lánynak.
- Ne haragudj – mondom neki azonnal.
- Semmi baj – mondja kedvesen mosolyogva mellé és bemegy a mellékhelyiségbe. Mosolyogva fordulok és egyúttal le is fagyok a látványon. Bíztam benne, hogy nem fogunk összefutni.

Fejemben csupán az jár, hogyan is tudnám megakadályozni, hogy meglássák egymást, de kifutok az időből és Jisoo már mellettem is terem.
- Bocsi, hogy megvárattalak – hangja vidáman csendül fel mellettem, még mit sem sejtve.

„Megfoglak védeni. Ha kell, akkor Baekhyuntól." – suhan át fejemben ez az ígéretem, melyet pár napja tettem a lánynak. Mégis hogyan csináljam? Mit kellene kitalálnom? Szemem sarkából látom, hogy már Ő is Baekhyunt figyeli, minden boldogság eltűnik arcáról.
- Látom – szólal meg egy mély akcentusú hanggal. – Jól vigyáztál rá. – egyenesen az én szemeimbe néz vissza. Szinte ölni tudna ezzel a tekintettel.
- Én betartom a szavam – mondom magabiztosan és ekkor tudom, hogy mit kell tennem. Hiszen a helyzet adott, a szituáció pedig már így is félre van értve. Jisootól meg majd megkapom a magamét később. Remélem ő is fogja érteni.
- Kicsit túl is gondoltad – néz egy pillanatra félre.
- Mi... - szólalna meg Jisoo értetlenül. Ekkor megfogom a kezét és ujjainkat összekulcsolom.
- Mi... - kezdem a mondatot ugyanúgy, mint Ő az előbb. Csupán egy teljesen másik irányba vezetem el.
- Csak kirándulunk – húzza el kezét és összekulcsolja sajátjával.
- Kettesben? – vonja fel szemöldökét a fiú.
- Kyungsooék is itt vannak – hadarja Jisoo mellettem, engem nem is hagy szóhoz jutni, pedig biztos vagyok benne, hogy nehéz neki megszólalni.
- Értem. Én pedig had ragadjam meg az alkalmat, hogy bemutassam a jegyesem – mutat a mellettünk kinyíló ajtóra és a lányra, akinek véletlenül pár perce neki mentem.
- Oh, barátok? – kérdezi a lány meglepetten és Baek mellé lép közben átöleli karját.
- Együtt dolgoztunk – mondja helyesbítésként.
- Sziasztok, Taeyeon vagyok – nyújtja a kezét, viszont egyikünk sem fogadja és mutatkozik be.
- Ne haragudjatok, de nekünk mennünk kell – lépnék ki oldalra, közben húzom magam után Jisoot hogy meg tudjuk őket kerülni, de Baekhyun szavai megállítanak.
- Ha már így összefutottunk, nem iszunk meg egy kávét?
- Ne haragudjatok, de mi már megyünk – válaszolom.
- De egy tíz percetek biztosan van – erősködik Baek.
- Sajnos vissza kell mennünk a többiekhez – szorít a kezemre Jisoo. Úgy érzem most már jobban belemenne a játékba, de már késő.
- Majd talán máskor – mondom és ezek után már el tudunk suhanni a páros mellett.

Amint kellő távolságba érünk, Jisoo megáll és helyben rogyna össze a földre, ha nem kapnék utána. Akik körülöttünk vannak, mind minket kezdenek nézni. Azonnal le is ültetem a mellettünk lévő padra. - Menjünk minél messzebbre – suttogja alig hallhatóan. Szívem szorul össze, hogy így kell látnom. Bele se gondoltam most, hogy amit Baekhyun mondott, milyen hatással lesz rá. Hiszen engem nem lepett meg, mivel a levelében megírta, hogy van jegyese.

A világ is megszűnik körülöttem, míg igyekszünk a kocsihoz, hogy visszamenjünk a szállásra és a többiek is csupán akkor jutnak az eszembe, mikor már félúton vagyunk. Telefonom előszedem és dobok Junmyeonnak egy üzenetet, hogy Jisoo nem érzi jól magát, ezért visszahozom a szállásra és majd később visszamegyek értük.

Egész út alatt meg sem szólalunk. Aztán mikor felérünk, a lakásba szintén egy hang se hagyja el a szánkat. Jisoo csak leül a kanapéra és mered maga elé. Én pedig le sem tudom venni róla a szememet. Félek valami ostobaságot csinálna, pedig tudom, hogy nem olyan. Viszont itt akarok lenni mellette, míg fel nem dolgozza a történteket.

Eltelhetett már egy óra, mikor Jisoo rám néz és megkérdezi:
- Nem mész vissza a többiekért? Már biztosan aggódnak – hangja kicsit rekedtesen cseng.
- Te meg leszel? Vagy nem jössz inkább velem? – kérdezem, hátha nem kell egyedül hagynom. Hevesen kezdi rázni a fejét, szemei kikerekednek. Tudom mire gondol, mi van ha még ott vannak.
- Minden rendben lesz – mondja és feláll az eddigi helyéről. – Felmegyek a szobába és alszok egyet – indul el lábait csoszogtatva.
- Felkísérlek...
- Nem kell – mondja alig hallhatóan.

Bármennyire is aggódom, inkább sietek a többiekért, nem akarom, hogy sokáig legyen egyedül.

- Miért nem szóltál nekünk, hogy nincsen jól? Miért cselekedtél ilyen esztelenül? – szidja le a fejemet Kyungsoo. Teljesen igazat adok neki. – Tessék, most meg egyedül kellett hagynod! Nagyon remélem, hogy tényleg nincs komoly baja!
- Nyugodj meg Kyungsoo, az Ő helyében te is egyből hazavitted volna... - próbálja Suho enyhíteni a helyzetet.
- Na és ha te lennél az én helyemben?
- Természetesen megfojtanám, hogy miért nem szólt ott helyben – helyesel. Fogaim összeszorítom. Hát ez cseppet sem segít a helyzeten.
Mikor visszaérünk a szállásra az elsők Natae és Kyungsoo és már rohannak is a lányok szobájába. Mire mi beérünk a lakásba, Natae már visszafele siet.
- Nincs a szobánkban!

Az ütő is megáll bennem, ahogy kimondja.
- Nézzük át a lakást, biztosan valahol máshol van. A mosdókat is nézzétek végig – mondja Chen, teljes nyugodtsággal. Egy belső érzés egyből a szobámba vezet. Hosszú lábaimmal szinte átszelem az egész lakást. Amint benyitok a szobámba, meglátom a dudort, melyet a takaró mintáz. Hatalmasat sóhajtok és odamegyek az ágyhoz. Leülök mellé és megszólalok.
- Megjöttünk – ezután a takaróval együtt bújik közelebb és megkeresi a kezemet. Szorosan fogja meg, de az anyag alól ki nem bújik. Kiveszem zsebemből a telefont és felhívom Kyungsoot.
- Megtaláltad? – veszi fel.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam hamarabb – nyugodt hangon beszélek. – Az igazság az, hogy összefutottunk Baekhyunnal.
- És aztán? – jobbnak látom elmondani neki a helyzetet, de nem akarom hosszasan részletezni, így tömörre veszem.
- Jisoo szerelmes Baekhyunba, akinek jegyese van – amint ezt kimondom, meghallom a lányt szipogni.
- Jézusom – hangzik Kyungsoo szájából.
- A szobámban van, vigyázok rá. – mondom és leteszem a készüléket. – Elkellett mondanom.
- Téged... - beszél dörmögve. – Nem lepett meg.
- Valóban, a levélben amit találtál. Mindent leírt. – amint ezt kimondom a takaró lerepül a lányról és szinte a képembe mászik.
- Tudtad és nem mondtad el? Tudtad és hagytad, hogy reménykedjek? – szemei vörösek, arca csupa könny.
- Taknyos vagy – mosolyodom el a látványon majd a párna alá berakott zsebkendőimet előveszem és elkezdem arcát megtörölni. Tűri és már nem mászik az arcomba, csak ül az ágy közepén.
- Miért hagytad, hogy várjak rá? – kérdezi szipogva.
- Azt hosszú lenne elmagyarázni... - sóhajtom.
- Mond el. – könyörög, és könnyei újra megindulnak.
- Baekhyunnak nem valami könnyű eset a családja – kezdek bele a mesélésbe és csak figyelmesen hallgatja, ahogy elmondom neki, hogy Baekhyun szülei akarják ezt a házasságot, hogy a két céget egyesíteni tudják a másik családdal. Viszont Baekhyun ennek most már véget akar vetni, ezért a legközelebbről akarja lezárni a dolgokat. Avagy tönkretenni az apját. Szereti Jisoot ebben biztos vagyok, csupán nem értem, hogy a viszontlátását, miért kellett ennyire rosszra csinálnia.

A szemem láttára alszik el, miközben beszélek neki, összekucorodik az ágyon és mély álomba esik. Betakarom és felkelek mellőle, hogy ki menjek a többieknek is elmagyarázni a helyzetet.