Restaurant [Befejezett]

33.

Do Jisoo szemszög

A telefonom fent hagytam, így még a lépcső aljáról vissza is fordulok, de a kíváncsiság hajt, így mikor már a telefonom nálam van, megállok az iroda előtt és fülemet az ajtóra tapasztom, hogy megtudjam Chanyeol mit is akarhat Suhotól. Amit hallok, kicsit megdermeszt. Az ajtó pedig kinyílik és Chanyeol nyugodt arca hirtelen döbbenté változik.
- Mi ez az arc? – kérdezem úgy mintha nem hallottam volna semmit. Igazából már tudtam, csak azt nem hogy máris rászánja magát.
- Jisoo, én.
- Mondjad Park Chanyeol – vigyorgok. – Menjünk dolgozni. – vonszolom magam után.

Én végeztem a munkámat, mintha mi sem történt volna, de Chanyeol minden egyes alkalommal mikor belépett a konyhába bámult engem.

Ebédszünetben elvonultam vele egy oldalsó asztalhoz, és míg én nyugodtan tömtem a fejem, szemeivel még mindig csak bámul.
- Ki fog hűlni az étel – mutatok a kajájára.
- Azt hittem tök depis leszel – mondja ki végre mi böki a csőrét.
- Már miért lennék? – billentem oldalra a fejem. – Csupán nem fogunk 0-24-ben együtt lenni, csak 12 órában, az azért nem rossz dolog.
- Miért viselkedsz úgy, mintha tudtál volna róla? – vonja össze szemöldökét.

***

- Még fent vagy? – lépek be Chanyeol szobájába. Az összes lámpa ég, ő pedig az asztalon görnyedve alszik. A szekrényéből kiveszek egy plédet, hogy betakarjam a hátát. Ahogy felé hajolok, látom, hogy valami papírt írt, de nem tudom elolvasni, mivel a lényegen fekszik. Viszont mellette megtalálok egy borítékot, amire már rá van írva a felmondás. – Hát csak megléped – mosolyogva simogatom meg a haját.

***

- Bakker én akkor erre nem is gondoltam – fogja a homlokát. – Mekkora idióta vagyok.
- Már miért lennél az? – pislogok nagyokat. – Csak a célodat akarod követni, ez egyáltalán nem rossz. És annak is örülök, hogy visszamentél a lány számáért. Ha vele netán nem is jön össze, de legalább már látom, hogy próbálsz élni így is.
- Sziasztok – jelenik meg az asztalunk mellett Natae.
- Oh? Szia, hogy- hogy itt? – lepődök meg, de egyből egy hatalmas vigyor jelenik meg arcomon.
- Hátöö, odébb jöttök kicsit? – mutat a háta mögé, ahol már egy kis tömeg gyűlt össze. Chanyeollal egymásra nézünk, hiszen egyikünk sem érti a helyzetet.
- Persze – felállok a helyemről és követem Nataet, aki végül Kai meg Suho mellett áll meg.
- Agyam eldobom – hangzik Chanyeol szájából.
- Miért? – kérdezem. Megfogja hátulról a fejem és lentebb dönti, így tekintetem megáll Natae kezén. – Na-ne – tátom el én is a számat.
- Köszönöm, hogy idejöttetek a szünetetek alatt. Csak szeretném bejelenteni, hogy - megáll egy pillanatra és megfogja barátnője kezét. – Hogy megházasodom.
Egy rövid döbbenet után mindenki elkezd tapsolni a gratulálni a párnak.
- Ezt nem néztem volna ki Jonginből – hagyja el a számat és szerencsére csak Chani az, aki hallotta.
- Vannak még csodák ebben a világban. – mondja, majd hatalmas tenyereit összecsapva megy feléjük. Egy pillanatra meghűl bennem a vér, hogy mi ez a hirtelen felbátorodás Chanyeolban.
- Gratulálok mindkettőtöknek – mondja és kezét Kai felé nyújtja, hogy kezet fogjanak. Mit ne mondjak, látom hogy Jongin hirtelen összecsinálja magát. Erre ő sem számított. – Ha már a bejelentéseknél tartunk... Remélem ezzel nem rontom el a napotokat – mosolyog a párra. – Szeretném én is bejelenteni, hogy a következő hónaptól csak a zenélésre fogok összpontosítani.
- Micsoda? – hallom Sehun döbbent hangját. – Tesó, de miért? – megy oda hozzá.
- Akarsz csatlakozni? Majd leszünk C-S – röhög fel a fiú.

Érzem, hogy ez volt Chanyeol kicsinyke bosszúja a fiú iránt. Hiszen az emberekben így nem csak azt hagyta, hogy házasság lesz, hanem hogy egy embertől meg is fogunk válni. Meg állíthattam volna, de minek? Ha így tovább fog tudni lépni, akkor csinálja csak. Csak az esküvőjük napján ne csináljon hülyeséget.
- Gratulálok nektek! – állok Natae elé széles vigyorral.
- Köszönjük – karolja át a vállát Jongin. – Remélem Baekhyunnal hamarosan követtek minket.
- Haha, én még nem tervezem – vakarom meg a tarkómat és kínosan nézek Chanyeolra. Mire ő csak megvonja a vállát és kicsit odébb megy. – És tudjátok már a nagy napot? – terelem vissza rájuk a témát.