Restaurant [Befejezett]

8.

Jisoo szemszög:

- Waa, eddig még nem is nagyon tudtam megnézni, mit tud a telefon – hüledezek testvéremnek a kanapén ülve. – Csináljunk egy selfiet! Olyan szép az első kamera minősége. – bökdösöm az oldalát, és már emelem is fel a telefont. – Mosoly – nyújtom el a szót, mire Kyungsoo úgy ahogy, de el is mosolyodik.
- Nem vagy még éhes? Ne üssek össze valami reggelit? – kérdezi.
- Neee – rázom a fejem. - Még lustuljunk – terülök el a kanapén és fejem a lábára teszem. – Uh, ezt a sorozatot szeretem! – mutatok a TV-re. – Ismered?
- Nem igazán van időm sorozatot nézni... - sóhajt egyet és elkezdi simogatni a hajam.
- A főszereplő srác tisztaságmániás ezért indított egy takarító céget, a főszereplő lány pedig teljesen az ellentéte a srácnak, ritkán mos hajat, általában nem tartja rendben a dolgait...
- Ez vagy te? – kuncog testvérem, mire mellkason csapom.
- Nagyon vicces vagy... Na, végül a srác legyőzi ezt a tisztaság mániát a lány miatt, és jelenleg mind a ketten szerelmesek egymásba, de még nem lesz happy end, mert nem vagyunk a végén, valami biztosan közbe fog szólni –rosszallóan rázom a fejem, miközben a TV-re fókuszálok.
- Jisoo... - halkan szól.
- Hm? – nézek fel arcára, amiről süt a komolyság.
- Semmi – rázza meg a fejét – csinálok reggelit, mert aztán jönnek Suhoék és nem is fogunk tudni enni – mondja és felültet.
- Hát jó – fújtatok. – Nem hiszem el, hogy annyira megijedtél, hogy elhívtad Junmyeont is – kacarászok.
- Legalább majd én is elleszek – vonja meg vállait.

Miután befejezzük a reggelinket, mindketten elvonulunk saját szobánkba, hogy felöltözzünk. Majd kiugrok a bőrömből, hogy végre lesznek új ruháim. Fogok tudni miből válogatni. Mondhatni az életem egy részét visszakapom.

Mire Natae és a bátya ideérnek, mi már a parkolóban várakozunk. Csak beszállunk a kocsiba és már suhanunk is egy bevásárló központba.

Miután bejártunk vagy tíz boltot és a feléből sikeresen hoztunk is szatyrokat ki, jó nagy szatyrokat. Lepakoltunk a kocsiba és visszamentünk egy kellemes kis kávézóba. Míg a fiúk leadják a rendelést, mi csak úgy csacsogunk mindenféléről.
- Na és, hogyan ismerted meg a fiúkat? Van valami jó sztorid? – kérdezem csillogó szemekkel.
- A bátyádat ismertem meg először, mivel ugye ketten csinálták az éttermet – hevesen bólogatok. – Aztán míg tanulmányaimat végeztem, szinte mindennap lejártam az étterembe. És általában az emeleten tanultam. Szinte az volt a második otthonom.
- Waa, ez de jól hangzik. Bárcsak én is átélhettem volna ezt – mosolygok.
- De szokatlan volt amúgy, hogy tényleg egyszer se jöttetek a szüleitekkel. Mi van, hogy egy hónapban egyszer megfordulunk ott – meséli. Kicsit most összeszorul a szívem ennek hallatán.
- Nekünk csak annyit mondott, hogy nyitott egy éttermet egy barátjával. Mi akartunk jönni, de Ő mindig ellenkezett. A címet se mondta meg hol van, de még egy képet sem mutatott róla. – sóhajtok fájdalmasan.
- Nem beszéltél még vele erről? Most, hogy itt vagy megkérdezhetnéd, hogy miért nem beszélt nektek róla...
- Meg is hoztuk az italokat. – Junmyeon teszi le elénk a kávékat. – Jaj, megzavartunk valamit? –ijed meg komoly arcunktól.
- Csak egy csajos beszélgetést zavartál meg – pislogok rá és remélem egy kicsit, hogy elijesztem, de úgy ül le mellém, mint aki szívesen csatlakozna.
- Hallgatlak titeket – megtámasztja fejét az asztalon és tekintetét köztem, meg testvére között váltogatja hatalmas mosollyal arcán.
- Bolond vagy – nyomom el fejét nevetve.
- Csak amennyire kell – nevet ő is.
- Suho, nem hagyjuk őket egy kicsit beszélgetni? – Kyungsoo az asztal mellett áll, még csak a szék közelébe se lép.
- Most miért vagy ilyen? – forgatja szemeit a fiú.
- Nem azt mondtad, hogy be is kell vásárolnunk otthonra? Miért nem csináljátok meg most? Addig mi elvagyunk – veti fel az ötletet Natae a két fiúnak.
- Nekünk se ártana még vásárolni – helyesel Kyungsoo.
- Hát jól van, ha ennyire meg akartok tőlünk szabadulni – sóhajt Junmyeon. – Akkor majd hívunk titeket, ha végeztünk, úgyis, mi fogunk hamarabb – mosolyog rám Suho és megsimogatja a vállamat.
- Jól van – vigyorgok vissza rá. – Jók legyetek, ne halljunk rátok panaszt! – integetünk nekik. Ahogy a lányra nézek, gyanús tekintetével találkozom. – Mi az? – sűrűket pislogok.
- Ti csak nem... flörtöltök egymással? – hunyorog és Suho előző helye és köztem mutogat.
- Mi? Dehogy! – rázom meg a fejem és gyorsan beleiszok a kávéba, de rossz útra megy, így köhögésbe torkollik ez a kis akció.
- Látod, látod, rosszat csináltál – ad át egy szalvétát. – Junmyeon sose viselkedik így a lányokkal. – gondolkodik el. – Talán három éve? Akkor volt egy barátnője, ilyen kedves és mézes mázos volt, alig lehetett ráismerni.
- Csak akkor volt barátnője? – döbbenek le. Valahogy nem tudom elhinni.
- Ühüm, Ő volt neki az első, ha jól tudom – bólogat. – Sosem volt egy nagy csajozós fajta.
- Nem semmi – tátom el a számat. – Habár, azt hiszem Kyungsoonak meg még soha nem volt barátnője. Pedig kapott szerelmes leveleket a középiskolában. Egyébként – hajolok kicsit előre. – Mikor bejöttél tegnap az étkezdébe, észrevettem, hogy két fiút a társaságban eléggé megnéztél – húzogatom szemöldökeim.
- I-igen? – dadogva kérdez vissza a lány és egyből elkezdi szemeit kapkodni.
- Mióta ismered őket? Öt éve? – bólint kérdésemre. – Ennyi idő alatt, képtelenség lenne, ha nem kezdenél kötődni valakihez. Mond, ki volt az első? – még jobban előre hajolok, szinte már az asztalon fekszem.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz... - iszik bele kávéjába.
- Szerintem nagyon is jól tudod – szuggerálom szemeimmel. Hosszú ideig csak nézzük egymást, majd végre Natae szólal meg, de nem pont erre számítottam.
- Valld be, flörtöltetek Suhoval! – most ő hajol előre az asztalon.
- Ha válaszolok, te is válaszolsz? – nyújtom ki neki kisujjamat, egy esküre. Összeszűkíti szemeit.
- Legyen – kötjük össze kisujjainkat.
Egy ideig csak meredünk egymásra, és mindkettőnk agykereke próbál valami értelmeset összehozni, vagy mégis valami kibúvót találni.
- 2012-ben találkoztam először a bátyáddal. – kezdek bele. – Háromnapi ismeretség és beszélgetés után azt mondhatom, hogy nagyon is tetszett a bátyád – elgondolkodom egy kicsit, majd folytatom. – Talán Ő volt az első szerelmem?
- Micsoda? És erről Ő tud? – szinte suttog, mintha valaki figyelne minket.
- Szerintem nem tudja – rázom meg a fejem. – De számomra ez a múlt, már nem érzek úgy, mint akkor – mosolygok a lányra, teljes magabiztossággal.
- Biztos? Még ennyit se érzel iránta? – mutatja fel, mutató és hüvelykujja közti pici távolságot. Kezéhez nyúlok és összenyomom ujjait.
- Semmit – nevetem el magam. – Egyébként ezt még senkinek nem mondtam el. Szóval most te jössz.