Restaurant [Befejezett]

17.

Kettőt pislogtunk és már a nyárra nézünk.

Az idő olyan rohamosan telik, hogy néha fel sem tudunk eszmélni. Egyik dolog után következik a másik és mi csak sodródunk az árral.
Kyungsooék bejelentették, hogy valóban elkezdték a Jejui étteremmel kapcsolatos előkészületeket, és ha minden jól megy, a jövő éven már nyithatunk is. Amihez pedig emberek kellenek majd. Szeretnék, ha pár alkalmazott átmenne majd oda, ezért is szóltak időben, hogy várják a jelentkezőket. Senkinek nem lehet könnyű egyszer csak azt mondani, hogy „Persze megyünk" hiszen sokaknak itt van a családjuk meg barátaik. Kíváncsi vagyok, hogy ki fog vállalkozni, hogy áthelyezzék. Főleg úgy, hogy Jejuban lesz a bátyám és Junmyeon pedig marad itt Szöulban. Legalábbis jelen állapot szerint még így van. Aztán meg még bármi változhat.

- Jó reggelt, hasadra süt a nap – nyit be a szobámba csiripelő hangjával bátyám.
- Hát már nem süt – fordulok felé az asztalomnál.
- Már megint ilyen korán fent vagy?
- Most komolyan az a bajod, hogy fent vagyok, és nem kell kiráncigálnod az ágyból? – húzom fel szemöldökeimet értetlenül állva a dologhoz.
- Ja – válaszolja.
- Köszike, tényleg – indulok el felé, majd el is megyek mellette, hogy a konyhában állhassak meg. – Ma Chanyeollal megyek be, mert van egy kis elintézni valónk – mondom az utánam jövőnek, közben kiveszem a hűtőből a tegnap este elkészített szendvicseket.
- És ezt nem kellett volna hamarabb mondanod? – karba font kezekkel állja el az utam.
- Öh, ez ma dőlt el – vonom meg vállaimat és kikerülöm a hegyet. – Ja – fordulok felé vissza. – Lehet este is vele jövök – hunyorgok. – Remélem ezt időben közöltem. Na, szia – integetek neki és rohanok is le a fiúhoz.

Már könnyedén ütöm be a kódot és suhanok be az ajtón. Chanyeolt a nappali közepén állva találom, ahogy mellé lépek látom, hogy telefonját nyomkodja teljesen elmélyedve benne, szerintem azt se vette még észre, hogy bejöttem és most itt állok mellette. A kijelzőre nézek kíváncsian, s látom, hogy az üzenetekben van. Tekintetem pedig egyből a névre csúsztatom.
- Hányszor kell még elmondanom?! – kapom ki kezéből a telefont, amitől ijedtében egy hatalmasat ugrik hátra, kezét mellkasán tartva.
- Te mikor jöttél be?! – döbbenten kérdezi.
- Mondtam már neked, hogy hagyd most békén Baekhyunt! Nem akar velünk beszélni, majd jelentkezik, amikor akar, vagy tud.
- Ne mond már, hogy neked nem hiányzik, és te nem írnál...
- Nem! – vágok mondata közepébe. – Ez az Ő döntése volt, én pedig csak elfogadom... - vonom meg vállaim. Chanyeol hunyorogva néz rám, majd egy perverz vigyor jelenik meg arcán.
- Igaz, tőled kellően elköszönt – kezd el nevetni, majd mielőtt visszavághatnék, már fel is dobja a mai témánkat. – Lehoztad?
- Még szép – vigyorodok el. – Natae azt mondta, hogy nyitás előtt menjünk be – mondom és karórámra nézek. – Még van időnk oda érni, de indulnunk kell – biccentek fejemmel, hogy menjünk lefele.
- Az ott kaja még nálad? – tekintetét a csuklómon tartott zacskóra vezeti.
- Talán – nyitom nagyra szemeimet és úgy meredek a fiúra.
- Ahj, ne csináld már, éhen halok!
- Már régen éhen haltál volna, ha én nem vagyok!
- Chö, valahogy csak meglettem volna – forgatja szemeit. – Ne haragudj – mondja egyből, ahogy észreveszi, hogy ezzel a kijelentéssel túlzásba esett. Nem nézek rá, csak leveszem csuklómról a szatyrot és a telefonjával együtt felé nyújtom.
- Még a nagy forgalom előtt induljunk – mondom, és már megyek is ki az ajtón. Chanyeol nem szól semmit, csak követ.

***

- Akkor az időpontot írjam biztosra, vagy azzal még várjunk? – kérdezi Natae a monitorból felnézve ránk. 

- Szerintem még ne írjuk be biztosra, és ha valaki nem fog ráérni? – mondja és egyben kérdezi Chan.
Végig gondolva mindenkit megkérdeztem és nagy dolgot senki sem tervez az egyhetes zárva tartás alatt, de egyetértek a srácokkal. Inkább ne fixáljuk még le, hátha valami mégis közbe jönne.
- Csak arra a hétre biztosítsd, és akkor meglátjuk, amikor elmondjuk ki hogyan fog ráérni.
- De akkor mindenképpen megyünk.
- Mi hárman biztos – nevetek fel.
- Akkor egy ötnapos, négy éjszakás út rendel Jejura – mondja Natae és már pötyög is valamit a gépen.
- Lassan mennünk kell – néz a karórájára Chan.
- És hogyan fogjuk nekik elmondani? – kérdezi a lány.
- Szombat estére a fiúk megint össznépi ivást szerveznek – ezt másképpen már nem lehet kifejezni, általában mindenki eléggé le szokta inni magát. – Szerintem akkor kellene. Utána már úgyis vagy igen - vagy nem. Rajtuk múlik, hogy ki fog eljönni a repülőtérre. – vonom meg a vállamat.
- Hát rendben – mondja a lány cseppet sem magabiztosan.
- Jó lesz ez, majd meglátod – simogatom meg a hátát. – Na, menjünk Yoda! – csapok a fiú hátára.
- Ahh – hagyja el egy erőteljes nyögés a száját.
- Chö, nyápic – forgatom szemeim. – Na, jó munkát Natae, majd találkozunk – vigyorgok és integetek a lánynak, majd Chanyeolt kiráncigálom az utazási irodából.
- Velem miért vagy mindig ilyen kegyetlen, ha Nataevel vagyunk? – durcásan kérdezi a fiú.
- Nem tudom – csóválom a fejem. – Csak néha kellemetlen, ha kettőtökkel vagyok. – sóhajtok és megállok a kocsi mellett, s várom, hogy Chanyeol kinyissa.
Megáll a vezető oldalon és mielőtt kinyitná, csak megtámaszkodik a kocsin.
- Csak nem azért mert mindkettőnket legjobb barátodnak tartod, és igazságtalannak érzed? – kérdezi.
- Chanyeol-ah... inkább csak nyisd a kocsit – biccentek a fejemmel.
- Akkor is tudom, hogy így van – fintorog, de már nyitja is.

Natae szemszög

Mosolyogva nézem végig, ahogy távoznak, de belül valami fáj, talán féltékeny lennék?
Olyan jó a kapcsolatuk, mint nekünk soha az elmúlt hat évben. Oké, azért mostanában én is sok időt töltök vele, persze úgy, hogy mindig hármasban vagyunk.

Tekintetem végre elveszem az ajtóról mikor is megszólal a telefonom. Elmosolyodom és válaszolok is a hívásra.
- Szia – szólok bele.
- Hát te merre vagy? Azt hittem azt beszéltük meg, hogy ma elkísérlek a munkahelyedre – hadarja a fiú.
- Úristen, teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj, közbejött valami - kapok észbe. – Már bent vagyok az irodában.
- Hát azt látom – mondja, mire felkapom a fejem és keresem szememmel.
- Hol vagy? – felpattanok a székből és az ajtóhoz sietek. – Nem látlak.
- Az utca túloldalán a padnál – hallom és már fókuszálok is oda.
- Kimegyek – sietve mondom és le is teszem a telefont. Visszasietek az asztalhoz és kezembe veszem a kulcsot, hogy magam után betudjam zárni az ajtót, hiszen még nem fogunk kinyitni, így is én vagyok még csak itt.

Sietek a zebrához, közben le se veszem szemem róla. Nem tudom pontosan mikor kezdődött ez el, egyszer csak minden átalakult.

Tekintetek, mozdulatok, érzések.

Ahogy vigyorogva vár, szívem egyre hevesebben kezd verni, ahogy közeledek hozzá pedig én arcomra is kiül a boldogság.
- Miért jöttél ide? – kérdezem, arcomon hatalmas vigyorral.
- Nem úgy nézel ki, mint aki nem örülne neki – nevet fel és óvatosan megfogja a kezem, ahogy velem szemben áll. – Na és mit tárgyaltatok Chanyeolékkal?
- Oh, láttad őket? – döbbenek le.
- Aha, láttam őket elmenni – bólogat és közelebb lép, így már fel kell kicsit emelnem a fejem, hogy szemébe tudjak nézni. Erre sokáig képtelen voltam annyira zavarba tudtam jönni.
- Csak valamit – hajtom le fejem, mert megint kezdek zavarban lenni. Na, jó igazából még most sem megy tökéletesen ez a közeli szemkontaktus.
- Titok? – meglepetten kérdezi, mintha köztünk nem lennének titkok.
- Még nem mondhatom el senkinek, majd szombaton elmondjuk – zárnám le itt.
- Oh, aznap mindent bevallunk?
- Micsoda? – döbbenek le kérdésén.
- Hát, ha ti elmondjátok mit szerveztek, akkor mi meg elmondhatnánk, hogy elkezdtünk randizni?
- Kim Jongin, eszedbe ne jusson!
- Miért? – billenti oldalra fejét.
- Én még nem állok erre készen.
- De már randiztunk, akkor mire nem? – értetlenkedik.
- Elmondani mindenkinek – engedem el kezét és hátrébb lépek. Nem is nézek rá. – Én még nem akarom, ne haragudj.
- Nyugi, mondtam, hogy várok... - hajol be elém mosolyogva. Oh, istenkém, hát hogy lehet ilyen édes? – De azért remélem, valamikor elmondjuk.
- Persze... - mondom, de fogalmam sincs mikor fogok készen állni erre. Hogyan fogok Chanyeol szemébe nézni? Na és Jisoo?

*Visszaemlékezés*

- Mond csak, te mit gondolsz Kairól? – kérdezem finoman barátnőmet.

- Hogy mit? Milyen értelemben válaszoljak? – érdeklődve emeli fel tekintetét telefonjából.
- Hát nem tudom, csak mit gondolsz róla? Szerinted komoly? – zavaromban hajam kezdem csavargatni.
- Hm, hát első benyomásom nekem nem volt valami pozitív róla, meg hogy mindig nyomult, meg hallottam is hogy nagy csajozós, nekem nem volt egy szimpi ember. – vonja meg vállait. – De így az idő elteltével annyira nem rossz gyerek – bólogat, ahogy elgondolkodik. – Meg nem is tűnik olyan csajozósnak, mint ahogy állították a többiek. Én még egy lánnyal se láttam. Na persze nem azt mondom, hogy meleg lenne vagy valami – nevet fel hangosan. – Csak hogy nem cserélgeti a lányokat, mint az alsóját.
- Oké-oké. Felfogtam – állítom le, hogy véletlenül se folytassa. – Most már értelek. Lényegében akkor már nem vagy róla rossz véleménnyel.
- Hát nem... De miért érdekel téged az én véleményem? – kíváncsiskodik.
- Csak úgy... És, mit gondolsz Chenről?

*Jelen*

És végig kérdezem a kis csapatunk minden tagját, hogy mit gondol róluk, hogy ne legyen feltűnő, hogy igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy szerinte is megváltozott-e Jongin.

Utána meg elkezdtünk randizni. Ez volt körülbelül egy hónapja.

És természetesen azóta titkoljuk. Vagyis, ha Jonginen múlna, már mindenki tudná.

 Viszont én még nem állok rá készen.

Még nem.