Restaurant [Befejezett]

10.

Jisoo szemszög

Amint kiérek a friss levegőre, mintha elvágnának valamit bennem, úgy törik ki belőlem a sírás. De milyen sírás ez? Bánatos? Szomorú? Miért sírok? Van okom sírni?
Van. Hiszen mit gondoltam? Senki nem fog megtalálni?
Mi van ha Sehunt a szüleink küldték ide, hogy megtaláljon minket?
Ez a sírás a félelem miatt van. Nem akarom, hogy megtaláljanak minket, mostanában olyan boldog voltam. Boldog is akarok maradni. Nem akarok semmi miatt aggódni, csak hogy elég lesz-e az alapanyag a sütéshez.
- Jisoo... - vállamnál fogva fordít meg a fiú, akire most nem számítottam. Sőt talán senkire nem számítottam volna ebben a pillanatban.
- Jongin? – remeg a hangom. A fiú magához von és szorosan tart a karjaiban, miközben szemeimből csak folynak a könnyek és a levegőért pedig csak úgy kapkodok.
- Minden rendben lesz – nyugtatva simogatja hátamat.
Ha lenne most erőm, neki esnék és kérdőre vonnám, hogy mégis mit tud ő? Miért olyan biztos ebben? És miért van itt?

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de szépen lassan megnyugodtam Kai karjaiban. Illata már beleette magát az orromba, és ahogy ülünk egymás mellett a padon, még mindig tisztán érzem, mintha még mindig a karjaiban lennék.
Egy mély sóhaj után megkérdezem: - Mennyit hallottál?
- Te voltál az oka, hogy idejött? – mondja, habár ez inkább hangzik egy kérdésnek, mint válasznak.
- Tehát szinte mindent – újabb sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Szerető? Ex-pasi? – kérdezgeti. Összeráncolt homlokkal nézek a fiúra. – Nem? Egyik sem? – lepődik meg.
- Vicces vagy – csóválom a fejem. – Csak egy szomszéd.
- Ezzel a hozzáállással te „csak egy szomszéd"-nak nevezed? – mutat a háta mögé, mintha Sehunra akarna mutatni.
- Tehetek én arról, hogy belém szeretett? – emelem fel kezeim, nem tudva a választ.
- Hát eléggé imádnivaló vagy – dörzsöli meg az állát és szemügyre vesz.
- Jongin, te mit szívtál? – hajolok közel a fiúhoz.
- Én aztán semmit, még csak alkoholt sem ittam még! – nagyra nyílnak a szemei.
- Akkor nem értelek – dőlök hátra. A csend most közénk telepszik, ami nem olyan nagy baj, de a gondolataim már megint a rossz irányba indulnak el.
- Gondolom, nem akarsz visszamenni. – állapítja meg Kai.
- De miért nem aggódik senki? Kyungsoo miért nem jött utánam? És Sehun miért nem hagyta még el a helyet?! – gondolkodom hangosan a fiú meg csak bambán pislog rám.
- Öhm, hát mikor kifutottál, akkor Kyungsoonak mondtam, hogy utánad jövök. Aztán míg itt ültünk kint, írtam egy üzenetet Suhonak, hogy nem megyünk vissza, mert nem érzed jól magad. Biztos mondta a többieknek is – felel majdnem minden kérdésemre a fiú. – A srácról meg fogalmam sincs, lehet Kyungsoo már szétverte a képét.
- Dehogy, azért a testvérem ennyire nem durva – kuncogok. – Remélem – válok komollyá.
- Szóval, mit szeretnél csinálni?
- Mert?
- Hát gondolom, nem szeretnél hazamenni, mert akkor csak kattognál ezeken a dolgokon. Meg visszamenni se szeretnél, mert ott van az a srác, Akkor gondoltam már elüthetnénk együtt az időt. – akaratomon kívül is fintor jelenik meg az arcomon. – Yaa – döbben le reakciómon. – Ez meg most mi volt?
- Semmi, semmi – rázom meg a fejem. – Jó lenne egy kicsit sétálni – állok fel a padról.
- Okés, merre menjünk?
- Amerre nem tévedünk el. Csak közlöm, én még mindig nem ismerem Szöult. – mondom a fiúnak.
- Csak bízd rám magad! – biccent fejével és már el is indul.

Utunk egy forgalmas városi részhez vezet. Még rengeteg fiatal van kint, van aki a telefonját bújja, vannak akik csak nagyon beszélgetnek és nevetgélnek egymással. És rengeteg szerelmes pár vesz minket körbe, amitől valamiért kicsit kellemetlenül érzem magam.
- Eszünk fagylaltot? – kérdezi Kai, ahogy elhaladunk egy fagylalt bolt előtt.
- Persze - úristen a táskámat meg otthagytam – kapok észbe, ahogy arra gondolok, hogy költhetem a pénzemet.
- Ne aggódj, úgyis meghívnálak – legyint.
- De a cuccom... - biggyesztem le ajkaim.
- A testvéred biztosan gondoskodik róla. Ne aggódj már miatta – dorgál le. – Na mond, milyet kérsz?
- Kérhetek két gömböt? – boci szemekkel nézek rá.
- Akár hármat is, ha így nézel – mosolyodik el.
- Akkor lesz egy kinder, sárgadinnye és sóskaramell – mondom az eladó lánynak. Jongin nem szól semmit, csak mosolyogva nézi, ahogy a csaj megszedi a tölcsért. Majd nemes egyszerűséggel Kai csak egy gömb fagylaltot kér magának. Furcsán nézek rá, de nem teszem neki szóvá.