Restaurant [Befejezett]

19.

- Szerinted el fognak jönni? – ide-oda topogva kérdezi Natae.
- Nem tudom – válaszolom neki, kicsit én is feszülten állva dolgokhoz, karba font kezekkel ülök a műanyag széksor egyik ülésén és lábammal dobolok, mellyel csupán bátyámat idegesítem. Hamarosan szállunk fel a gépre, akkor miért nincsen még itt senki? Jelenleg öten várunk a csodára. Természetesen mi, hárman akik kitalálták ezt, meg a bátyáink, majd pont ők ne jönnének.
- Srácok! – halljuk meg Chen hangját, mire mind az irányába fordítjuk a fejünket. Chen, Minseok, Kai és Sehun sietnek felénk bőröndjeikkel, amennyire csak tudnak.
- Mi tartott ennyi ideig?! – kiált fel Chanyeol mellettem, mire ugrok egyet a székben, de sokáig már nem maradok a helyemen és a fiú mellé állok. – Mondtam, hogy el fognak jönni – pillant rám a colos és ezt már halkabban, egyenesen felém intézi szavait.
Biztos azért mert tegnap este egy kicsit kifakadtam neki, csak úgy teljesen véletlenül...

*Tegnap*

- Olyan nehéz bepakolni egy bőröndbe – áll a szekrénye előtt Chanyeol és válogat, hogy mit hozzon magával a kirándulásunkra. Én csak az ágy közepén ülök törökülésben a bőröndje mellett és hajtogatom a felém repülő ruháit. Már kétszer ki is pakolta a bőröndöt, mivel amit akar hozni, azok nem férnek be és mindig újra kezdi, hogy „Na, akkor ez így már elég lesz és be is fér" Tehát most a harmadik próbálkozásnál járunk.
- Egyébként azt tudod, hogy a fürdőgatyádat még egyszer sem adtad ide? – kérdezem végig mérve a már igen nagy kupacot, de a lényeg még nincs itt, amiben lehet egész végig lesz.
- Uh –fordul felém ledöbbenve. – Tényleg? – fintorodik el.
- Mi ez az arc? – billentem oldalra fejemet.
- Az valószínűleg Baekhyun szobájában lesz – sóhajt egy olyan nagyot, hogy még a fuvallatát is érzem.
- Mit keresne az ott? – értetlenül pislogok hatalmasakat.
- Oh hát, na tudod... - kezd el hadonászni kezeivel. Ezt a gesztusát le is utánzom és mondom:
- Nem, nem tudom. – úgy nézhettem ki, mint egy idióta.
- Ez ilyen fiús dolog – vonja meg vállait.
- Akkor még jó, hogy nem tudom – dőlök el az ágyán. – Menj és hozd ide azt is – hessegetem a fiút.
- Inkább veszek egy újat – nevet fel. – Meg lehet azt is összepakolta – ahogy mondja, hangja elhalkul, mint aki már itt le is zárja a témát. Az tény és való, hogy én nem tettem abba a szobába be a lábamat, de lehet, hogy Chanyeol se? Szó nélkül kelek fel az ágyból és sétálok ki a szobából, hogy megálljak a másik szoba előtt, mely elvileg üresen teng-leng a gazdája nélkül.
A fiú még csak utánam se jön, de azért még visszapillantok, nem-e lesz mégis eme bátor tettemnek a szemtanúja. De nem.
Lenyomom a kilincset és bemegyek a poros szobába, melynek függönyei még be is vannak húzva, pedig biztosan nagy fény jönne be rajtuk. Ahelyett, hogy megmozdítanám a függönyt és port kavarnék, csak a villanyt kapcsolom fel. Tényleg minden úgy van, ahogy aznap este itt hagyta. Lehet, hogy csak egyszer tettem be ide a lábamat, de tisztán emlékszek mindenre. Ahelyett, hogy elkezdenék depizni, inkább csak a szekrények felé fordulok, hogy megtaláljam azt a fránya fürdőgatyát.

Ahogy kitárom a nagy szekrényajtót, szemeim hatalmasra nyílnak. Baekhyun ruhatárának háromnegyede biztosan itt van és a szemeim elé még egy boríték is tárul. Kezeimbe veszem és elkezdem forgatni, nincs megcímezve így ezt biztosan Baekhyun hagyta itt.
Nem szabadna nekem kinyitnom, nekem ehhez semmi közöm, ez biztosan a Chanyeol-é. Viszont kezeim hamarabb cselekednek, mint hogy ezt végig gondolnám, és már olvasom is.

„ Chanyeol-ah.

Szerettem volna, ha személyesen tudom neked ezeket elmondani,de ezek már csak levélben lesznek leírva. Tudom ez nyálas és nem illik hozzánk, de most mást nem tudok kitalálni. Nem tudom, ezt a levelet mikor fogod megtalálni, remélem nem leszel gyáva és azért rendben fogod tartani a szobát, melyet nem szeretnék örökre itt hagyni. „