Restaurant [Befejezett]

28.

Hétfő reggel a Natae-Jongin páros már meg is talál, hogy kifaggasson, milyen volt a szombati randi, mivel egyiknek sem válaszoltam az üzenetére. Nem is tudom a pontos okát, hogy miért nem. De lehet csupán kiélveztem, hogy kicsit kínozhatom őket. Mondjuk Sungwoont is kérdezhették volna. Habár biztos vagyok benne, hogy az Ő telefonja is megcsörrent.
- Mesélj milyen volt? Jól érezted magad? – kérdezi halkan beszélve barátnőm.
- Sungwoon azt mondta, hogy Ő jól érezte magát – társul hozzá Kai.
- Végül is én is jól éreztem magam – vonom meg vállaimat. – Natae, amúgy neked nem kell menned, dolgozni? – terelem egyből a témát.
- Fél kilencre kell mennem, úgyhogy ráérek – legyint egyet.
- Ne tereld a témát – bukok le Jongin előtt.
- De gonosz vagy – tátja el a száját barátnőm.

A konyhában már mindent előkészítettem a mai napra, amit reggel szoktam így Jonginnek segítek az asztalok pakolásában, csak arra nem számítottam, hogy Natae is itt lesz és együtt fognak faggatni. Még eggyel el is bírtam volna, de rossz hogy ketten vannak. Még érnek is ketten egyet. Szomorú kimondani, de olyan jó őket együtt látni, még jobb lenne, ha nem titkolnák és elmondanák, aztán pedig lesz, ahogy lesz. Vagy elfogadják a többiek, vagy nem és elszöknek. Na jó, ezt nem szeretném. Szerintem maximum két ember van, aki ellenezné ezt. De lényegében nekik is elfogadónak kell lenniük.

- Miről diskuráltok itt hárman, külön? – lép közénk Junmyeon, a párosom pedig egy-egy lépést hátrál. Elkezdek kacagni a szituáción. – Na? – lepődik meg rajtam.
- Semmi csak eszembe jutott egy vicc – legyintek.
- Hát jó. Natae, mielőtt mész reggelizz meg – mondja a nagytestvér.
- Oh, rendben.
- Nem reggeliztetek már? – bukik ki a számon.
- Már ettél? – kerekedik el a szeme.
- Hát izé, Kai hozott nekem dobozos kávét meg fánkot, csak, csak ennyit ettem – dadog a kistestvér.
- De, miért Kai hozott? – vonja fel egyik szemöldökét Suho.

A páros elkezdd dadogni és semmi értelmes nem hagyja el a szájukat.
- Jongin volt a boltba, nekem is hozott fánkot – szólalok meg nemes kis egyszerűséggel és megfűszerezve egy kis füllentéssel, mivel fánk nekem nem járt.
- Ja, értem akkor. – mosolyodik el.
- Az életeteket mentettem meg – mondom miután Junmyeon elhagyja a társaságunkat. – Nem lenne jobb, ha elmondanátok végre? Meddig akarjátok még titkolni?

***

Sajnos a kérdésemre választ nem sikerült kapnom, és ez így is maradt az utóbbi két hétben, és ahogy azt Sungwoonnal beszéltük, dolgoztunk is azon, hogy legyőzze az ellenfelét. Kisebb nagyobb sikerekkel.

„Nem szeretnél ma moziba menni?" – jön az üzenet Sungtól. Csak mosolygok a kijelzőre és pár pillanat után már válaszolok is neki.
„Az jó lenni, olyan rég voltam már. Miket adnak mostanában?" a végére már nagy vigyorral küldöm el az üzenetet.
- Kyungsoo-ah – szólok testvéremnek, aki a szombati ebédünket készíti. – Ma elmegyek majd moziba.
- Kivel? Nataevel? – fordul felém.
- Nem – mondom fogaimat is megmutató vigyorral. – A pasimmal fogok menni – húzom, ki magam miközben oda sétálok hozzá.
- Ah – fordul vissza a tűzhelyhez. – Tudod, örülnék, ha Chanyeolt magaddal vinnéd. Múlthéten se hagyott békén, míg haza nem jöttél.
- Oh, igazán? – vonom fel szemöldökeim. – Akkor lemegyek hozzá és kikötözöm a radiátorhoz, hogy ne tudjon feljönni hozzád – mondom és indulnék is, de egy gondolat megállít, így visszafordulok bátyám felé. – Kyungsoo?
- Hm? – fel se néz.
- Nem vagy kíváncsi, hogy kivel járok? – ekkor felemeli rám a tekintetét. Komoly arca elmosolyodik és, csupán ennyit mond:
- Nem érdekel kivel vagy, a lényeg, hogy újra mosolyogni láthatlak. És a boldogságod mindennél fontosabb. Majd bemutatod, ha akarod. – ha lehetek ma még boldogabb, azt Kyungsoo elintézte. Szavai rettentően jól esnek.