Restaurant [Befejezett]

18.

Jisoo szemszög:

- Ohohó' Oh Sehun, te meg mit csinálsz? – állítom meg a fiút, mikor az egyik süteményt környékezi meg.
- Csak le akarom tesztelni. Előkóstolás? Íz teszt? – próbálkozik kimagyarázni magát.
- Ha enni akarsz, akkor inkább szólj és csinálok neked külön! – fújtatok.
- Vagy ehetsz a selejtekből is – áll mellém Suho, aki éppen a krémet kavarja be, vagyis színezi. – Elég piros már vagy tegyek még bele színezőt? – mutatja felém a tálat.
- Elég lesz már – mosolygok a fiúra. – A többi színnel hogy állsz? – terelem is át teljesen a figyelmemet.
- Lényegében megvannak – mutat a tálakra. – De akkor úgy beszéltük, hogy kétfajta torta lesz, nem?
- Igen, amit te csinálsz annak a krémje lesz színes. Én pedig már előkészítettem a piskótát színesen – mutatom az én tálaimat.
- Oh, a te színeid milyen élénkek – csillogtatja szemeit Junmyeon.
- Ugye-ugye – húzom ki magam.
- Ah, na jó én ezt nem nézem és hallgatom tovább – mondja Sehun és távozik köreinkből.

Külön történet Ő is. Miután megtalált minket és felhoztam neki, hogy akkor dolgozzon mosogatóként, azt hiszem két hétig se bírta. Folyton hisztizett, hogy kiáznak az ujjai, pedig kesztyűt hord, meg hogy nem hagyunk neki egy szemhunyásnyi időt sem. Végül felhozta, hogy majd inkább pincérkedik. Mondanom se kell.
Öt törött pohár, három törött tányér és egy leves a vendég ölébe sorozat után rájött, hogy ez sem neki való.

Végül bátyám fedezte fel benne, hogy igazán jól ért a borokhoz, pezsgőkhöz, meg mindenféle alkoholhoz. Így Kyungsoo beosztotta Minseok mellé az italokhoz. Így már Sehun rendeli a borokat és még a koktélkeverést is megtanulta, és még csak nem is panaszkodik.
Szerintem még rendesen szereti is már a munkáját.

- Azért ő is szépen megtalálta itt a helyét – mondja alig hallhatóan Suho.
- Igen, mégis csak jó, hogy itt maradt – mondom mosolygósan, majd hirtelen a beszélgetőpartneremre nézek. – De ez előtte titok – teszem ujjamat szám elé. Cipzárt összehúzva száján jelzi, hogy érti.

- Öt perc és nyitunk – jön be a lengőajtón Kyungsoo, hogy ellenőrizze az előkészületeket. Minden pulton szétnéz, leellenőrzi a tűzhelyeket, közben az emberek ruháját is, ha valakinek nem jól áll valami, már figyelmezteti is, hogy igazítsa meg. Amikor elém ér, még csak rám sem akar nézni. Gondolom a reggeli miatt, mert Chanyeollal jöttem be. Viszont még így hogy nem néz rám, át nyújtja nekem az otthon hagyott szemüvegemet.
Hát mégis csak nekem van a leggondoskodóbb testvérem.
Viszont, hogy mennyire ismer engem az már egy másik kérdés. Egyik este mikor hazamentem Chanyeoltól, Kyungsoo nekem állt, hogy „Én nem állok az utatokba, ha járni akartok, de én nem akarom, hogy járjatok."
Mondanom se kell, úgy a képébe röhögtem, hogy azt se tudta mi bajom van. Elmondtam neki tisztán és érthetően, hogy Chanyeol nekem nem jelent többet, mint egy nagyon jó barát, szinte már testvéri szinten. Ezután pedig jött a féltékenység. „De én vagyok az egyetlen testvéred!"

Tudja nagyon jól, hogy Chanyeol miken megy keresztül, így nem tiltja meg, hogy hosszas időket töltsek nála. Szerintem Ő is érzékeli, hogy ez csak a fiúnak jó, hiszen van, akire tud támaszkodni.

***

A délelőtti hajtásnak már vége és már mind a szünetünkre készülődünk.
Vannak, akik ezt az egy órát az éttermen kívül töltik és vagyunk, akik összegyűlünk, hogy itt ebédeljünk. A mai is egy ilyen. A szokásos kis csapatunk ül az asztalnál.
A két főnökünk; Kyungsoo és Junmyeon. Az italfelelősek; Minseok és Sehun, akik már hozzák is a déli kávénkat és üdítőket. Yixing és Chen pedig hozzák az ételeket, melyeket külön raktak nekünk. Chanyeol, Jongin meg én pedig az asztalt szoktuk ilyenkor megcsinálni, hogy gondtalanul tömhessük is a fejünket.
És ahogy mindig én beszorulok Chanyeol meg Kyungsoo közé, akik egymás ellen adják nekem a kaját, néha nem győzöm befele kanalazni a rizst.
- Hogy tudsz ilyen sokat inni kaja közben? – nagyokat pislog Chanyeol, ahogy újabb szokásomat fedezi fel.
- Mindig is ilyen volt – szólal meg helyettem Kyungsoo. – Még a leves mellé is megiszik egy jó nagy pohár vizet.
- Azta, akkor nem csodálom, hogy miért jár ennyit WC-re. – nevet Chan.
- Ja, tiszta pisis – mosolyodik el Kyungsoo. Szinte már olyan érzés mintha a fejem felett pacsiznának le.
De örülök, hogy végre egyetértenek valamiben. De hé! Miért engem kell ilyenkor kivesézni? Meg mi az, hogy pisis vagyok? Rendesen működik legalább a vesém. De miért is szólalnék én most fel ebben a szituációban? Már megbeszélték egy pillanat alatt.
- Jisoo, nagyon elbambultál – jegyzi meg Suho, akire ránézek, és csak mosolyogva megrázom a fejem, jelezve neki, hogy csak kikapcsoltam egy kicsit.
- A' már alig várom, hogy zárva legyünk egy hétig, már olyan fáradt vagyok. Biztos, hogy meg nem fogok mozdulni az alatt a hét alatt. – szólal fel Sehun.
- Nem fogsz hazamenni? – kérdezem a fiúra meredve.
- Haza? De hát már ide költöztem – nagyokat pislog vissza rám.
- Tényleg? Mióta? Nem még a hotelban vagy? – billentem oldalra a fejem, teljes tudatlanságban.
- Te nem is tudtad? – döbben le Chen az asztal túl végén. – Szerintem már volt egy hónapja is, hogy segítettünk neki beköltözni – néz Uminra.
- Igen, van annyi – bólogat.
- Látjátok? Egymás mellett nőttünk fel és még csak oda se figyel rám – teszi köztudattá ezt a tényt Sehun.
- Szerintem – Kyungsoo elgondolkodó hangja szeli át a levegőt. – Inkább csak te nőttél fel mellette, hiszen mindig rajta meg rajtunk lógtál – néz a szemébe.
- Na, ez magas labda volt – szólal meg a colos mellettem nevetve. – Nyugi Sehun, fel se fogd a szurkálódásukat, én már totál megszoktam.
- De azt ne felejtsd el, hogy a főnököd vagyok – egy képzeletbeli lándzsa repül egyenesen Chanyeolnak a fejem felett, melyet Kyungsoo küldött felé.

- Jongin, mi érdekeset írnak a telefonon? – kérdezem az egyetlen csendes és nem figyelő embert, hogy kicsit megtörjem ezt a harcot.
- Mi? – bambán néz fel Kai, akire most már mindenki figyel.
- Biztos a barátnőjével beszél – mondja Chen kacér vigyorral.
- Van barátnőd? Jó csaj? – kérdezgeti Sehun. Ki más is szólalna meg először?
- Köszi Chen, azt hittem megbízhatok benned. – rosszallóan rázza a fejét. – És Sehun, szerintem az én barátnőmhöz semmi közöd, hogy jó csaj-e – zárja le ennyivel a témát és telefonját el is teszi, jó mélyre a zsebébe.

***

Kényelmesen bevackolódtam már az ágyba, a gondolataim is csodás helyekre kalandoztak érzem, ahogy az álom manók az álomport szépen a fejemre szórják és mintha egy ventillátort állítottak volna be a fejemre, hogy nehogy elaludjak, riaszt fel a telefonom csörgése.
- Igen? – morogva veszem fel, anélkül, hogy megnézném, ki keres.
- Felkeltettelek? – hallom meg Chanyeol hangját, melyből egy kis aggodalmat vélek feldezni.
- Ühüm, vagyis csak félálomba voltam – nyitom ki résnyire a szememet, de a sötétben úgysem látok semmit.
- Valami nem hagy nyugodni... - mondja tagoltan és megfontoltan, mint amin alaposan elgondolkodott. – Nem azt mondtad, hogy Kai érdeklődik Natae iránt? De ma meg azt mondta, hogy van barátnője... Ez nem gáz már?
- Chanyeol-ah... - tartok egy hosszas szünetet. - Erre most mit mondjak? – sóhajtok. – Lehet ő nem akart várni, vagy találkozott valaki mással is. Tudod, csak mi vagyunk ilyen reménytelenek a szerelemben.
- Én azon gondolkodtam... - mondja mintha meg se hallott volna engem. – Mi van, ha összejöttek?
- Akkor tudnék róla... - most már felülök az ágyon. Gondolom, tudnék egy ilyen fontos dologról, csak nem hallgatná el előlem. – Ne kombináljunk... - mondom, de most nekem is bogarat ültetett a fülembe Chan. Vannak mostanában furcsa dolgai Nataenek, de csak nem az van, hogy titkolják ezt a nagy dolgot?