Restaurant [Befejezett]

2.

Már egy órája is annak, hogy feljöttem a szobába, senki se volt hajlandó utánam jönni. A szüleimben nem is csalódtam, na de hogy a bátyám is ennyire figyelmen kívül hagyjon, na az nagyon rosszul esik.
Mikor már épp a depresszió legalját járom, hogy a táskámból előszedjem a doboz cigit, akkor kopogtat valaki az ajtón.
- Bejövök - hallom meg Kyungsoo hangját, s ekkor csak egyszerűen visszazárom a táskámat. Miközben bejön a szobába, komótosan visszacaflatok az ágyhoz.
- Na, mond... - hangomból inkább az utasítás érződik, mint az hogy egy kellemes beszélgetésre vágyom. Csak essünk túl rajta.
- Szépen hagytad a szobámat, ügyes vagy. - Most komolyan? Ettől azért többet vártam volna. Megírhatta volna ezt üzenetben is.
- Aha. Ennyi?
- Igazából... - szokatlanul zavarban van ez a fiú. Mi lelte? - Valamiről szeretnék veled beszélni.
- Én hallgatlak - vonok vállat.
- A munkáddal minden rendben?
- Erről akarsz most beszélni? Azt hittem, hogy a lenti dolgokat fogjuk megbeszélni, hogy miért nem voltál hajlandó utánam jönni, vagy hogy mi volt ez az egész, hogy engem így kihagytatok. Anyáék azt mondták, hogy négyre fogsz jönni és...
- Micsoda? De hát én így is fél kettőre mondtam nekik, hogy jövök... - ráncolja a homlokát. - Ez nincs rendben, nagyon nincs - kezdi el rázni a fejét.
- Nekem mondod?
- Holnap felmondasz a munkahelyeden és jössz velem Szöulba! - jelenti ki.
- Micsoda?! Én nem megyek oda! - nevetek fel hisztérikusan.
- Tudom, hogy nem szereted, de segítened kell.
- Mégis miben tudnék én neked segíteni? - fintorodok el.
- Kell nekem egy cukrász - tekintete olyan komoly, hogy rendesen inkább félek, mint hogy komolyan vegyem.
- Én nem fogok neked dolgozni.
- Ez a legnagyobb bajod? - vonja fel a szemöldökét. - Azt hittem, hogy az álmod erősebb, mint egy kis kudarc.
- Az nem volt kis kudarc, te nem tudod mit éltem át - nézek egyenesen a szemébe. - Megszégyenítettek eltiportak, meggyűlöltették velem, amit a legjobban szerettem, ezt te nem ért..
- Ne beszélj már butaságokat! - vág a szavamba erélyes hangon. - Neked ez volt az életed! És az életedet nem tudják elvenni tőled!
- Ne nevettess már - rázom a fejem, arcomon fájdalmas mosoly. Igaza lehet.
- Szerinted viccelek? Szerinted nem találnék Szöulban több száz cukrászt, akik eljönnek nekem dolgozni? Miért jöttem ma ide? Hogy elvigyelek magammal. Te nem a nagyvárostól félsz, csak nem bízol saját magadban.
- Waah - elkezdek vastapsot adni neki ezért a szép beszédért. - Drága Kyungsoo, ezt biztos nagyon nehéz lehetett neked összehozni. - elismerően bólogatok. - De el kell, hogy szomorítsalak, nincs azaz isten, hogy én elmenjek Szöulba - szögezem le neki.

- Nem hagysz más választást... Fiúk gyertek be! - kiabál az ajtó felé fordulva. Kinyílik a nagy fadarab majd a két fiú lép be rajta, akik lent voltak. Mindketten fura pózokat vesznek fel. A barna hajú, az ajtófélfának támaszkodik, s úgy néz fel rám, még a szemöldökeivel is játszik közben. A szőke, szinte már-már fehér hajú srác, megáll az ajtóban és hajába túr. Komoly tekintete enyémbe fúródik.

Alsó ajkamba harapok, hogy ne egyből törjön ki belőlem a nevetés.
- Komolyan, ezeket a szép fiúkákat akarod használni? - tör ki végül belőlem a nevetés és hasamat fogom már. - Jajj bátyám. Jobban ismerhetnéd már az ízlésemet - komolyodom meg.
- Aki az ízlésed, az nem ért rá. Csak ők voltak - csóválja a fejét, miközben feléjük néz karba font kezekkel. A szoba közepére sétál, majd visszafordul felém. - Hadd mutassam be neked a ragyogó szépfiút, kinek mosolya megremegteti a nők szívét, Byun Baekhyun - jobb oldalára áll a szőke és már mosolyog is - Aki ha elmosolyodik olyan, mint egy ártatlan baba, de a perverz vicceivel hódítja meg a nők szívét, Kim Jongdae. - most a barna áll Kyungsoo másik oldalára.

- És a sose mosolygó fiú, aki ölésre született szemeivel, szívrohamot okoz a nőknek. Hhh - szívok be egy nagy levegőt és kezem a szám elé tartom. - Ti vagytok Charlie angyalai!
- Ya! - kiabál rám Kyungsoo, míg a két fiú ezen jót nevet.
- Mondtam, hogy ez nagyon gáz szöveg - csapkodja meg bátyám vállát a barna hajú.
- Fogd be. Tudtam, hogy Jongint kellett volna hoznom.
- Bocs, hogy mi nem vagyunk olyan vonzóak, mint ő - forgatja szemeit a szőke.