Restaurant [Befejezett]

31.

- Tényleg, mondta Kyungsoo hogy majd valamikor szeretne meglátogatni téged.
- Engem? – egy icipici rémületet vélek felfedezni Baekhyun hangjában.
- Mi az? Csak nem rosszat tettél? – kuncogok.
- Nem tudom, hogy számára az rossz-e hogy a húgával járok.
- Az miért lenne rossz? Figyelj addig nincs baj, míg boldog vagyok melletted nem? – nyugtatom meg már csak ennyivel. – Oh, már ennyi az idő? – nézek a telefonom kijelzőjére, ami már este 11-et mutat és hogy már négy órája beszélgetek Baekhyunnal. Ezzel már kárpótolva van a holnapi napunk. – Kimegyek Chanyeolhoz megnézem vacsorázott-e. – indulok el az ajtó felé.
- Rendben, te is egyél valamit. Most úgy is le kellene tennem, elintézni egy üzleti hívást.
- Ilyen későn? – torpanok meg az ajtóban.
- Európában most kezdik a munkát – hangja mosolygós, ezt úgy szeretem benne. – Lehet én is bekapok utána valamit. Ha még fent leszel, felhívhatlak később?
- Mindenképp fent leszek. - mondom ezek után elbúcsúzunk én pedig kiosonok. Mivel a közös részben már nem ég a villany, viszont Chanyeol szobájának ajtaja alól még szűrődik ki fény. Bekopogok és várok a bebocsátásra.
- Gyere. –invitál be. Csak résnyire nyitom az ajtót, hogy a fejem be tudjam rajta dugni.
- Ettél? – kérdezem a zongora előtt ülőt.
- Persze, megmosakodtam és a fogamat is megmostam mami – vicsorog rám.
- Ehj, ne szórakozz velem... - fenyítem.
- Csináltam neked is egy szendót, nehogy nekem estére egyél tésztát, holnap meg fel leszel puffadva.
- Thank you – jobban kinyitom kicsit az ajtót és illedelmesen meghajolok. – Ne maradj fent sokáig. – integetek neki és visszacsukom az ajtót. A konyhapulton meg is találom lefedve a vacsorámat. Fogom a tányért és bevonulok vele a szobámba.

Nem is meséltem még miért lakok Chanyeolnál. Kyungsoo már három hete Jejun van, hogy az ottani éttermet elindítsa. Ahogy ő tervezte, hogy pár embert átrak az itteni étteremből oda, az nem jött össze, így ő maga ment, hogy betanítson mindenkit. Így én egyedül maradtam. Szinte minden napot itt töltöttem a két hetemben, csak aludni mentem fentre. És Chanyeol előállt azzal a tervvel, hogy miért nem költözök be Baekhyun szobájába, így már egy hete hogy együtt lakunk. Ami nem is olyan szörnyű, Chanyeol egészen jó lakótárs. Ha olyanja van, csinál vacsorát mint most is, és még a reggeliről is szokott gondoskodni. Valljuk be, ha rátalál az igazira, akkor biztosan nagyon szerencsés lesz az a lány.

Miután elfogyasztottam a vacsorám, én is megfürödtem és fogat mostam, hogy Chani szavaival éljek. És bár nem akartam még aludni, de bebújtam az ágyba, aminek még halványan de Baekhyun illata van. Így olyan érzés, mintha éjszaka átölelni. Persze csak ha jól magam köré tekerem a takarót. Írtam Baekhyunnak egy üzenetet, hogy ha még nem fáradt, akkor nyugodtan hívjon fel.

Míg Baekhyun hívását vártam zenét hallgattam és az instagrammot pörgettem át már nem is tudom hányszor. Közben még Nataevel is chateltem.

Végre viszont megcsörren a telefonom, nem is várok sokat, fel is veszem.
- Na, sikerült a megbeszélés? – suttogok.
- Természetesen, már hazafelé tartok.
- Akkor jó, bíztam benne, hogy nem fogsz megint az irodában éjszakázni.
- Mióta jól leszidtad érte a fejem, azóta nem szoktam – kuncog. – Most szállok be a liftbe. – mondja, gondolom, hogy ne ijedjek meg, ha elmegy a térerő.
- Rendben. Ettél is?
- Persze, azon is túlestem. Láttam neked meg a kiskutyám csinált vacsorát – kuncog ismét. – Nehogy a kutya szalámiját tegye bele.
- Nem volt vele semmi baj, finom volt. Jól boldogult, míg egyedül élt. Azt hittem rengeteget fog rajtunk élősködni, de néha még nekem kellett lejönni hozzá.
- Én nagyon hálás vagyok, hogy vigyáztál rá. Most megyek be az ajtón – kezd el suttogni, pedig eddig is halkan beszélt.
- Miért suttogsz?
- Nem akarom felkelteni a szomszédot.
- Oh értem, ezzel én is így vagyok. Mondjuk nem tudom alszik-e már van mikor hajnali 3-ig fent van. Nem normális.
- Ezt most magamra vehetném, mert én is szoktam addig dolgozni. Most veszem le a cipőmet, és mindjárt a szobaajtóban leszek.
- Most miért mondod ennyire részletesen?
- Bemegyek az ajtón.
- De komolyan – kuncogok a fiún.
- Hogy megtudjalak lepni – hirtelen mintha kettős hallásom lenne. Megfagy bennem a vér és felülök az ágyon, hogy az ajtó felé fordulhassak. A kislámpám ég csak, ami az asztalomon van, de így is tökéletesen látom, hogy ki áll az ajtómban.
- Most álmodom? – bontom le magamról a takarót, telefont meg ledobom valahova az ágyra. Odarohanok Baekhyunhoz és szorosan ölelem magamhoz. – Ezt el se hiszem, te bolond, már megint megsirattatsz – nézek arcára könnyes szemeimmel, de ezek a boldogság könnyei.
- Nem akartalak, ne haragudj – az ő arcáról is a boldogság tükröződik. Le törli arcomról a könnyeket, legalábbis próbálja. – Úgy hiányoztál. – mondja.

***

- Még mindig olyan mintha álmodnék – mondom neki miközben ő már félálomban van, de nekem az istenért se bír lecsukódni a szemem. És csak csodálom arcát a félhomályban, néha-néha végig is simítok orcáján, hogy biztos legyek benne, nem csak képzelődök-e.
- Ha nem bírsz aludni, legyen még egy menet? – szemét résnyire kinyitja, én pedig csak vigyorgok rá. – Nem, túl fáradt vagyok hozzá. – rázza a fejét, de azért ott van egy kis félmosoly. – Inkább csak átölellek és aludjunk. – így is tesz, de én még így sem tudok elaludni egy jó félóráig, utána képszakadás.

Ahogy reggel kinyitom a szemem, nem találom magam mellett Baekhyunt és mélyen elgondolkodom, hogy ha álmom volt, akkor az nagyon durván valóságos volt. De ekkor megjelenik a fürdőm ajtajában és egyből felcsillannak szemeim.
- Felkeltél? Jól aludtál? Mert szerintem igen.
- És te? – vigyorgok.
- Jól, míg fel nem keltem és leltem a mellkasomon egy nyáltócsát. – unott tekintettel kezd rám nézni.
- Miért nyálaztál magadra? – tettetve a tudatlant biccentem oldalra a fejemet.
- Én sem tudom – vonja meg a vállát és az ágy szélére ül. Közelebb húzódom hozzá és vizes haját kezdem igazgatni. – Olyan édes az a folyamatos vigyor a szádon.
- Hogy tudnám abbahagyni, ha itt vagy? – kérdezem és kapok egy csókot.
- Menj te is zuhanyozni, este azért te is leizzadtál.
- Oh, de még akarlak nézni... - biggyesztem le ajkaim.
- Utána addig nézhetsz, ameddig csak szeretnél – újabb csókot kapok. Próbálok még hisztizni neki, de nem hat. – Viszont annyit kérek, hogy ne menj még ki, látni akarom Chani arcát, mikor meglát téged – gonoszan elnevetem magam és el is vonulok.

***

- Jó reggelt Park Chanyeol – életvidáman lépek ki a szobámból és pont szembe is találom magam a lakótársammal, aki döbbent fejet vág reggeli frissességem miatt.
- Szex volt az éjjel? De hogy? – vonja össze szemöldökét.
- Jó reggelt! – ugyan olyan energikusan lép ki az ajtón Baekhyun, mint ahogy azt én is tettem.
- Mindent értek. – unott fejet vág, majd hirtelen eltátja a száját. – Te meg hogy kerülsz ide?! – szegezi neki a kérdést.
- Kimenőt adtam magamnak – válaszolja, és hátulról átölel, fejét pedig a vállamon pihenteti.
- Á, értem, akkor csak összejön ez a napotok – kezd el vigyorogni. - Még jobb is lesz, mintha csak videó hívásba beszéltetek volna. – szomorodik el hirtelen és átkullog a nappaliba. Összenézünk Baekhyunnal, majd utána megyünk.
- Miért vagy ilyen, nagy gyerek? – leülünk a kanapéra.
- Wow, itt nem változott semmi – néz körbe Baekhyun. A vállába csapok, hogy ne kalandozzon el, mivel ezt meg kell oldanunk.
- Már tökre elterveztem a mai napunkat – kezd el duzzogni.
- És azok olyan programok, amiken én nem vehetek részt? – kérdezi Baek.
- Hát végül is nem – vonja meg a vállait. – Úgy terveztem elmegyünk először a gitárért, majd a vidámparkba megyünk, hétköznap nem szoktak sokan lenni.
- Tényleg egy nagy gyerek – nevet fel Baekhyun.
- Én benne vagyok. – bólogatok hevesen.
- De nem akarom végig azt nézni, hogy hogyan nyaljátok, faljátok egymást – fintorog.
- Megígérjük, hogy nem fogunk gázul viselkedni – nyújtom felé a kisujjam.
- Tényleg? – kérdezi Baekhyun, mire könyökömet a hasába eresztem. Egy pár másodpercig cikázik köztünk a tekintete, majd megkötjük az ígéretet.
Nehéz nap elé fogok nézni, úgy érzem.