Restaurant [Befejezett]

13.

- Mit szeretnél enni? – néz a falra Chani, amin a lehetőségeink állnak.
- Nekem mindegy, ti szoktatok ide járni – húzom meg a vállaimat. – Legyen olyan, amit szerettek – többes számban beszélek, de sajnos Baekhyun még nem érkezett meg. Miután beszéltünk vele, az egy órát meg is vártuk, hogy leteljen. Kyungsoo hívása után pedig egyáltalán nem tudtam visszavezetni Chanyeolt a kérdésemre.
- Rendben, akkor... Ajumma, kérhetünk egy B menüt, sojuval?
- Soju? – kerekedik ki a szemem. – Nincs ahhoz túl korán? – Meglepetten az órájára néz.
- Majd csak eggyel iszunk, az nem árthat – vonja meg vállait.

Beleegyezésképpen, csak bólintok és szemeim elkalandoznak a helyszínen, míg a fiú telefonját nyomkodja. Nem merem megkérdezni, azt hogy nem-e kellene Baekhyunt megvárni.
- Hozok vizet – feláll az asztaltól és a fal melletti pultról hoz egy kancsóval és két poharat.
Még jobban bennem van, hogy megkérdezzem szerinte fog-e jönni Baek. – Ha jönne Baekhyun, már itt lenne – mondja mintha a fejemben olvasni. Lehet, inkább csak mindent le lehet olvasni az arcomról.
- Értem... - sóhajtok, majd egyből mosolygósan nézek a fiúra. – Majd úgy is elmeséli, hogy mi történt.
- Biztosan – mosolyog vissza fájdalmasan. Mindkettőnk arcáról le lehet olvasni amit gondolunk, szép kis közös pillanatok lesznek, főleg ha az ellenkezőket fogjuk mondani. – Ah, beszéljünk valami másról – rázza meg a fejét a fiú.
- Tessék gyerekek – érkezik meg a néni a rendelésünkkel és szépen lepakolja a feltéteket.
- Köszönjük - köszönöm meg és szemeim csillognak a sok finomság látványától.
- Jó étvágyat. – távozik a néni.
- Remélem, amúgy szereted ezt - nevet zavartan a fiú.
- Igen, nyugi – nevetek vele. – De ha Nataevel randiznál, akkor őt azért kérdezd meg előre – mondom neki tök lazán.
- Rendben, ha egyszer eljön az a pillanat – nevet továbbra is észre se véve a kis cselemet. Szépen lassan hagyja abba a nevetést, ahogy leesik neki, hogy mennyire elszólta magát és csak mered maga elé az asztalra. – Mióta tudod? – teljesen szétcsúszva kérdezi.
- Sokáig figyeltelek – várom, hogy rám nézzen. – De miért nem léptél eddig? – ekkor találkozik a tekintetünk.
- Ez egy hosszú sztori lenne, de addigra meg kihűl az ételünk – tereli már megint a témát, habár úgy érzem, most inkább csak húzza, mert így is- úgy is elfogja mesélni.
- Rendben, eszünk- iszunk, aztán mesélsz! Megegyezhetünk? – fogom meg a pálcikát rajtra készen.
- Legyen – nevet rajtam és Ő is fogja evőeszközét.

A reggeli- ebéd kombi közben nevetgéltünk és szinte a semmin beszélgettünk, felkészítettük magunkat a komoly beszélgetésre, mert tudtuk, hogy ezen ma túl leszünk. Lehet ezt a napot isten teremtette nekünk. Április 29. Jisoo és Chanyeol közös napja. Ezt felírjuk a naptárba!

Az üveg soju észrevétlenül fogyott el az étel közben és ebből az lett, hogy észrevétlenül került még egy az asztalra. Majd mikor befejeztük az evést, megérkezett a harmadik egy kis sör kíséretében. Valamint Baekhyun tényleg nem érkezett meg, azt nem tudom erről végül írt-e SMS-t a fiúnak, mert hogy hívás nem érkezett az biztos.
- Még józan vagy? – kérdezi a fiú.
- Ennyi ital után szerinted felejtek? – nevetek rajta és lehúzom a már feltöltött poharam. – És te? Ittál már annyit, hogy tudjál róla beszélni?
- Várj – emeli felém a kezét és Ő is meghúzza a poharat és egy darabig csak bámul maga elé. – Nem, azt hiszem, még kell – csóválja a fejét.
- Ne aggódj, gondoskodom róla – mutatom, hogy maradjon és elmegyek még pár sojus üvegért és sörért.

- Te – mutogat rám. – Nagyon jól bírod az italt – hunyorog.
- Ráhibáztál – fejezem ki egyetértésem így a hetedik üveg után. – Te meg lassan már elkezdhetnél arról is csiripelni – emlékeztetem, mivel már az egész életét ismerem és Baekhyunét is lassan. Hogy ez a fiú mennyit bír beszélni, még észre se vettem.
- Már hat éve, hogy itt dolgozom talán? – kezd bele a meséjébe. – Igazából nem tudom, hogy mióta tart. – hunja le hosszan szemeit, mire azt hiszem el is alszik, hirtelen folytatja. – Baekhyunékkal együtt vettek fel engem. Natae akkoriban nagyon sokat volt az étteremben, ott tanult a vizsgáira, és nagyon sokat beszélgettünk, ha tudtunk – mosolyodik el ezen a kedves emléken. – Azt hittem lehet valami köztünk, de – elneveti magát. – Tudod mi történt? – szegezi nekem a kérdést, mintha tudnom kellene. – Junmyeon tudta és azt mondta, hogy ne udvaroljak a húgának, mert ha valami nem alakul jól köztünk, akkor csak kényelmetlen lenne nekünk utána. Nevetséges – szorítja össze fogait és préseli ki magából az utolsó szót, majd önt magának még egy pohár sojut.
Nagyot nyelek a hallottak miatt. Meg sem fordult volna a fejemben, hogy a bátyja ilyet tett, talán ez lett volna az utolsó ötletem, amiért nem lép semmit, ha találgatnom kellett volna. Minden átfutott már a fejemben, de ez nem. – És én féltem, hogy igaza lehet, hogy valami elromlik köztünk és akkor nem csak Nataevel de a főnökömmel is baj lehet – dörzsöli meg szemét, ami időközben benedvesedett.
- De te még mindig szereted... - mondom a nyilvánvalót.
- Próbáltam felejteni, kevesebb időt tölteni vele, de egyszerűen... - elcsuklik a hangja egy pillanatra. – Nem megy.
- Elhiszem, hiszen még így is majdnem mindennap látod – sóhajtok együttérzésből.
- Minél többet találkozom vele, annál jobban... és jobban szeretem. Bolond vagyok igaz? – csillognak szemei.
- A szerelem bolonddá tesz – válaszolok neki.

***

Az alkohol megtette a hatását. Miután felsegítettem Chanyeolt a lakásukba és szobájába kísértem, pillanatok alatt aludt is be. Nem azt mondom, én is alig álltam a lábamon, de talán jobban, mint Chanyeol.

Már éppen nyitottam volna ki az ajtót, hogy haza menjek, viszont egy érzés megállított. Talán most kellene Baekhyunnal beszélnem, hiszen ha holnap felkel a nap, utána vasárnapig megint csak csúszik az idő.
A nappaliban lévő álló lámpa fénye mellett ülök le a kanapéra, térdeimet magamhoz húzva rajta a fejem pihentetve. Csupán abban bízva, hogy Baekhyun nem jön túl későn és, hogy mire megjön, ne aludjak be úgy, mint Chanyeol.

A tervem a bealvásról nem jön be, viszont szerencsére arra kelek, hogy Baekhyun beüti a kódot az ajtón, és hogy az elfogadja, valamint be is engedi. Hihetetlen, hogy ez a pityegés ilyenkor mennyire hallható. Felülök a kanapén és várom, hogy beljebb jöjjön a fiú.
- Még fent vagy? Már elég késő van. Ne haragudj, hogy a délután olyan bunkó voltam, csak rosszkor... - ahogy belép a nappali részbe, észrevesz engem és lefagy. – Hogy kerülsz ide? – körbe néz, mintha azt hinné, hogy rossz helyen jár.
- Mi lett a hajaddal? – én meg szürke haján lepődöm meg.
- Hol van Chanyeol? – válasz nélkül tesz fel újabb kérdést.
- Kinyírtam és a hulláját már a Han folyóba dobtam – felelem neki rezzenéstelen arccal, mire fejéből hirtelen az összes vér kiszáll. – Vicc volt, ittunk egy picit – mutatom a mértéket ujjaimmal. – És Chanyeol kiütötte magát, úgyhogy alszik – mutatok a szobája felé. Farkasszemet néz velem a fiú és olyan mintha nem hinne nekem – Nyugodtan nézd csak meg – dőlök hátra. A fiú el is indul a szoba felé, majd be is megy oda és olyan két perc után jön ki. Gondolom próbálta felkelteni, nem sok sikerrel.
Leül mellém.
- Biztos sok gond volt vele, bocsi.
- Biztosan meg volt az okod, hogy ne gyere – nézek újra hajára, majd egyenesen a szemeibe, amik szintén engem figyelnek.
- Nem amiatt, nem tudtam menni – mutat fel, és kicsit vidámabb hangon csengett mondata. – Bekavart egy kis családi ügy – sóhajtva fordul előre. – Jisoo, amit a múltkor mondtam a tetőn... - elhallgat, mint akinek nehezen esik kimondani, amit most éppen akar.
- Nem gondoltad komolyan, igaz? – nevetek magamon, milyen egy bolond voltam. Nem néz a szemembe, nem mond semmit. Szégyelli magát.
Hát rendben. Nem kínzom tovább. Felállok a kanapéról, hogy elinduljak ki a lakásból. Viszont még visszafordulok.
- Ne érezd rosszul magad miatta. Kicsit én jobban beleéltem magam a dolgokba ennyi az egész. De remélem, holnaptól jó barátokként tudunk majd egymásra nézni. – ezzel sarkon is fordulok és egészen a lakásig tartom magam, amint bezárom, magam mögött az ajtót azzal az ívvel csúszok le a padlóra és magam elé meredve csak folynak a könnyeim.
Én tényleg azt hittem, bíztam benne, hogy Baekhyun jó lesz hozzám.

***

Két nap telt el Kyungsoo-ék nélkül, szerda reggel érkeztek meg a munkahelyre, távollétükben mindenki dolgozott, mintha mi sem történt volna.

A szünetemben úgy döntök, felmegyek Kyungsoohoz, ám mielőtt benyithattam volna az ajtón a hangok, amik bentről fogadnak, megállítanak.
- Miért akarsz felmondani?! – Kyungsoo hangja hallatszik ki. Ki akar felmondani, hogy ennyire ki van akadva? Nem hallom a válaszolót, ha mond is valamit. Olyan nagy lett hirtelen a csend.
Ki az? Fülem az ajtóra tapasztom, így újra hallom bátyám hangját.
- Rendben, legyen. Elfogadom a felmondásodat. De tudd, itt mindig lesz helyed Baekhyun.
- Tudom, és köszönöm – hallom most már az Ő hangját is.
Szemembe könnyek gyűlnek. Miattam? Miattam itt hagyja az állását?

Hirtelen kinyílik az ajtó és a két fiúval találom szembe magam. De könnyes szemeim le se tudom venni a szintén döbbent fiúról.

Miért? Miért kell ennek így történnie?