Restaurant [Befejezett]

29.

- Nem túl drága ez a hely nekünk? – suttogom az asztal felett.
- Ne aggódj, én fizetem, csak rendelj nyugodtan azt, amit szeretnél. – mondja bíztatásképpen. De az egész étlap olyan bizarr. Francia nevektől kezdve az angolokig minden van.
- Sungwoon – teszem le bezárva az étlapot. – Inkább menjünk máshova – kicsit félénken mondom, de bízom benne, hogy ezzel nem fogom megbántani. – Tudok egy sokkal lazább helyet. – felállok és megfogom a kezét, és gyengéden elkezdem húzni.
- Hát legyen – vidáman csóválja a fejét.

***

- Kisbolt? - hunyorogva néz rám. Átölelem a karját, ahogy a bolt előtt állunk és felnézek arcára.  - Megengedem, hogy te fizess! – kacsintok rá és kicsit beharapom a számat.
- Aw, csak ezt ne csináld – takarja el a szemét és hatalmas vigyor van arcán. – Na, menjünk. – indul el.

Míg várom, hogy a mikroban melegedjen az ételünk Sungwoon hátulról átölel, és fejét vállamon pihenteti.
- Úgy szeretem ezt az egyszerű énedet.
- Hiszen te is tudsz ilyen lenni – kicsit felé fordítom fejem. – Csak túlságosan próbálsz bizonyítani valamit.
- Valamit? – kacag. Kicsit erősebben szorít magához. – Csupán, hogy mennyire oda vagyok érted.
- Nehogy egyszer csalódj bennem – mondom egyszerre a mikró csengő hangjával.
- Na, együnk – mondja, mintha nem is hallott volna. Kivesszük, és az egyik szabad asztalhoz ülünk. – Tényleg – pillant fel rám ijedten. – Mindjárt itt az esküvő, tudod, már miben jössz?
- Holnapra szabadnapot kaptam Kyungsootól, hogy elmenjek Nataevel ruhát venni – bólogatok és közben a tésztámat keverem.
- Az én öltönyöm sötétkék lesz, ha kíváncsi vagy rá – vakarja meg zavarában az állát.
- Megjegyzem, de egyél – biccentek jókedvűen az étele felé.

***

A célzásának megfelelően Nataevel találtunk nekem sötétkék ruhát, barátnőm pedig egy világosabbat nézett ki magának, mivel hogy Ők is jönnek Jonginnel. Úgy tudom, egy közös ismerősük házasodik. Ráadásul nem kis utazás előtt állunk, mivel a célunk egészen Yeosu, ami egészen lent Korea szélénél van. Ezért ez a party, ott-alvós lesz.
- Már a második chipset tömöd magadba Jisoo, nem leszel rosszul ugye? – aggódik a vezető ülésben Kai.
- Te csak vezess, ne foglalkozz velem – hessegetem kezemmel. – Egyébként, te csak irigykedsz, hogy nem tudod végig zabálni az utat – fújom fel arcomat.
- Én tartalékolom magamat az ünnepi kajához – simogatja meg a hasát. Szem forgatva nézek barátnőjére, aki csak megvonja a vállát.
- Biztos nem vagy éhes? – kérdezi előre hajolva az ülést megfogva. – Tudod, hogy hoztunk szendvicseket álljuk meg pihenni, ha éhes vagy.
- Én szívesen innék egy kávét – mondja az anyósülésben Sungwoon.
- Legyen, akkor megállunk a következő pihenőnél.
- Ha akarod, cserélhetünk is – ajánlja fel Sungwoon. – Már két órája vezetsz.
- Benne vagyok – mosolyognak egymásra.

Nataehez hajolok és oda súgom neki.
- Te ezek nem melegedtek ott elöl túl össze?
- Cseréljünk majd mi is helyet? – kérdez vissza csillogó szemekkel.
- A hátunk mögött akartok enyelegni? – hunyorgok barátnőmre.
- Dehogy – húzódik az ablak felé.

***

- Úristen, teljesen elgémberedtem. – nyújtózik Jongin, hangot is adva neki, miután a csere után végig Sungwoon vezette le a maradék négy órát egyhuzamban.
Arcom felfújom és inkább csak magamban tartom a gondolatomat.
- Menjünk jelentkezzünk be, és készüljünk el. – szól Sungwoon teljes nyugodtsággal, pedig biztosan elfáradt ő is. – Ne nézz így rám – lép elém és úgy mondja, hogy csak én halljam. – Minden rendben van – kezét fejem tetejére teszi. – Nem kell aggódnod.

A fiúk és lányok külön szobában vannak. Így mi nyugodtan tudunk készülni, anélkül, hogy a fiúk zavarnának minket. Natae elkészíti magának a sminkjét, és mivel én nem vagyok olyan tapasztalt az ilyen elegánsabb sminkekhez, így én is a keze alá kerülök.

***

Nataevel mi egy kicsit kívül állóak vagyunk, hiszen a fiúk szerintem a vendégek nyolcvan százalékát biztosan ismerik, mindenkivel leállnak beszélgetni. A szertartást viszonylag hamar le is vezették, a férj énekelt a menyasszonynak meglepetésképpen. Azután pedig már érkeztek is az ételek az asztalhoz. Olyan gyorsnak éreztem ezt a napot, pedig alig történt még valami, de már este hét óra van.
- Mindjárt jövök – súgom oda Nataenek és kimegyek a mosdóba.

A tükörbe nézve megigazítom a nemrégiben levágott frufrumat. A tükörképemre mosolygok és egy mély levegő kíséretében igyekezek vissza. Legalábbis igyekeznék vissza, ha valaki nem állja az utam.
- Elnézést – mondom és megkerülném az illetőt, de egy irányba lépünk.
- Jisoo? – egy ismerős hang csapja meg a fülemet. Túlontúl ismerős. Szemeimbe egyből könnyek gyűlnek és mielőtt kigördülnének, felnézek a fiúra.
- Baekhyun?
- Nem hittem a szememnek. Azt hittem csak képzelődök, de tényleg te vagy. – csillognak a szemei, vajon ugyanattól, mint nekem? – Frufrut vágattál? – emeli fel kezét és egy tincset megfog. – Nagyon jól áll.
A szívem akkorát dobban, hogy félek a végén meghallja.
- Vi-vissza kell mennem – lépek hátra.
- Nem beszélhetnénk? – De, ha tehetném, csakis veled beszélnék, hiszen annyi kérdésem lenne, és annyi mindent akarok neked elmesélni.
- Már biztosan várnak. – felelem.
- Sungwoon partnere vagy? – komorrá válik az arca. Ismeri. Fut át agyamon.
- Igen – hajtom le fejem.
- Értem... - hallom hangján, hogy lenne pár kérdése neki is. Visszanézek szemeibe. Mégis mi baj származna belőle, ha beszélnénk egy kicsit? Nem haraggal váltunk el. Sőt. Nekem is lennének kérdéseim. És ha tőle nem fogom megkérdezni, akkor senki sem fog nekem válaszolni, főleg nem Chanyeol.
- Beszélgessünk – halvány mosolyt ejtek el.
- Keressünk egy csendesebb helyet – mondja és gyengéden megfogja a kezem. Mikor észleli, hogy semmi kifogásom ellene, elkezd maga után húzni. Persze, annyira nem kell erőlködnie, megyek én magamtól is. Olyan érzés, mintha most vele szöknék meg a világ elől.

***

Ettől Romantikusabb helyszínt nem is találhatott volna. A hullámok hosszan kiérnek a partra, épphogy nem érik a lábunkat. Nincsen deli hold, de tiszta égnek hála, így is csodásan megvilágítja a tengert. Mi pedig kéz a kézben sétálunk a part mentén. Jelenleg nincs szükségünk szavakra, hogy mindketten szorítjuk egymás kezét pontosan elmondja számunkra, nem akarunk most távol lenni egymástól. Viszont nekem akkor is rengeteg kérdésem van felé. Remegő szemekkel nézek arcára, amit érzékel is és mosolygósan fordítja felém fejét.
- Baj van? – eltűnik a mosoly az arcáról.
- Miért kellett elmenned? Ha muszáj is volt elmenned, miért nem tartottuk a kapcsolatot? Miért tűntél el teljesen? – a szavak csak úgy elkezdtek ömleni belőlem, de semmi felháborodás vagy bosszúság nem érződik hangomon, csak a szomorúság. – Majd megjelensz és bejelented, hogy menyasszonyod van. A világom teljesen darabokra tört... De most mégis olyan veled, mintha semmi sem történt volna, mintha sose mentél volna el. Miért? Fogok én a kérdéseimre választ kapni, Baekhyun?

Ahelyett, hogy elkezdene válaszolni, csak elém lép és szorosan magához ölel. Visszaölelem és arcomat a vállába temetem. Nem akarom magam elsírni, de most úgy érzem szemeim eléggé bekönnyeztek.
- Minden kérdésedet megfogom válaszolni hamarosan. – halk suttogását hallom meg egyenesen a fülemnél. Egy jól eső borzongás fut végig testemen.
- Mikor? – távolodok el kicsit, hogy szemébe tudjak nézni, ami szintén olyan könnyes mint az enyém. Meglepődök és kezeimbe fogom arcát. – Baek... - megremeg a szám. Csupán most esik le, hogy Ő is pontosan úgy szenvedett, mint én.
- Ne ha... - nem akarom, hogy végig mondja ezért ajkaim az övére tapasztom. Nem szeretném, ha bocsánatot kérne, most már meg se fordul a fejemben. Mindent megfogok tudni, és biztos vagyok benne, hogy elfogom fogadni és megértek mindent. Elválnak ajkaink. – Azt hittem én foglak megcsókolni először.
- Úgy látszik, hamarabb kell felkelned – mosolyodom el.
- De a második az enyém – mondja, és ajkainkat ismételten összeérinti, de ez most érzékibb, mint az én „maradjon csendbe" csókom.

Hogy fogom én ezt az estét kimagyarázni?