Restaurant [Befejezett]

24.

Jisoo szemszög:

Arra kelek, hogy a torkom száraz, mint a sivatag így kikelek az ágyból és Natae ágyánál lévő vízhez megyek, hogy enyhítsem szomjamat. A sötétben nem látom tisztán, de mintha barátnőm nem lenne az ágyában. Óvatosan kezem ráteszem a paplanra és valóban.
- Biztos WC-re ment – motyogom magamban, és visszacsoszogok az ágyamba. Megnézem az időt, hogy mennyi lehet. Olyan az érzésem, hogy már hajnali három is lehet, de mikor felnyitom a kijelzőt még csak 11 múlt hat perccel. Észreveszem, hogy egy üzenetem is jött Chentől. Körülbelül egy félórája.
„Ne haragudj bealudtam, ha visszajön Natae a WC-ről akkor kimegyek"

- Oh, lehet már Ő alszik.. – mire írnám neki, hogy „ha fent vagy" már válaszol is.
„Rendben van, kint megvárlak a konyhában"
- Tuti, hogy játszott- mosolyodom el. A köntösömért megyek, amit hamar magamra is veszek és az ágyam szélén ülve várom, hogy Barátosném visszatérjen.

Már az ágy szélén ülve is kezd le-le csukódni a szemem, és ingadozni a testem. Hallom az ajtó kilincs kattogását, majd barátnőm ijedt hangját.
- Te fent vagy? – gondolom a miatt ijedt meg, ahogy az ágy szélén ültem.
- Ahha – csoszogok felé. – Kimegyek a mosdóba – mosolygok a lányra kómásan. – Te aludj nyugodtan – simítok végig a karján.
- Re-rendben – dadogja.

Kimegyek a szobából majd a konyhába veszem az irányt, ahol Chen egy pohár vizet iszik.
- Szia – suttogom és leülök, a pult melletti székre kezemet kényelmesen a köntös zsebében tartom.
- Szia, inni valamit? – kérdezi kedvesen.
- Most nem – rázom meg lassan a fejem. – Miről akartál beszélni?
- Hű, egyből vágjak a közepébe? – lepődik meg.
- Ha ilyenkor hívsz ki, akkor sejtem miről lehet szó...
- Nem próbáljuk meg? Mi ketten? – kérdez is rá egyből most már. Halványan elmosolyodom és lenézek a pultra. Majd lassan vissza a szemeibe.
- Valamit be kell neked vallanom... - szívom fel magam levegővel. – Már van valaki, aki megdobogtatja a szívem.
- De.. akkor mi volt az... - kerekedik el a szeme.
- Ma át gondoltam és arra jutottam, hogy egy kis szeretet hiányom van, na érted... - próbálom rávezetni.
- Áh... értelek – vakarja meg a tarkóját. – Én abba is benne lennék – komolyodik meg hirtelen. Elnevetem magam és csak megrázom a fejem.
- Nem, nem köszi – kacagok továbbra is.
- Na, rendben, akkor már csak egy kérdésem van. Ugye nem Chanyeol az, mert akkor idegbajt is kapok – mutat a távolba, valahol az alvó Chanyeolkára.
- Megnyugtathatlak, arra a mamlaszra csak, mint a második bátyámra tudok nézni – bólogatok.
- Tényleg megnyugvás – fogja meg a mellkasát. – De ismerem? – erre a kérdésére csupán bólintok egy picit. – Csak nem... - teszi kezét a szája elé. – Baekhyun? – suttogja a nevét. Meglepetten kerekednek ki a szemeim. Ennyire látszana? – Így már értem Chanyeol miért véd ennyire – látszik, hogy minden képkocka összeáll a fejében.
- Ha én nem árulom el magam, akkor Chanie? Ez vicces – nevetek fel a helyzeten.
- És... Nem akarsz vele találkozni? – kérdezi komoly tekintettel. Abbahagyom a nevetést és magam elé meredek, most ott vagyok, mikor elindultunk erre az útra. Nem tudom, hogy mit akarok. Én tényleg nem.

**

- Biztos, hogy ne pakoljunk kaját? – kérdezi mellettem állva Kyungsoo.
- Nem kell, majd eszünk ott valamit, annak csak úgy van feelingje. – bököm oldalba. – Viszont inni valót azt adtam mindenkinek egy üveggel. – mondom, és ahogy fordulok látom, hogy Chanyeol éppen kiissza a félliteres üvegét. – Ya! – kiáltom el magam. – Azt azért adtam, hogy tedd a táskádba!

Nem mond semmit az összerezzent fiú, csak meredünk egymásra pár másodpercig, míg én el nem viharzok a konyhából.
A fürdőszobában összefutok Nataevel, először visszafordulok, de megállít, hogy nyugodtan jöhetek, csak arcot mosott.
- Min húztad fel magad ennyire? – kérdezi, miközben kezemmel hideg vizet lapátolok arcomra. Megtámaszkodom a kézmosón és a tükörből nézek rá.
- Csak ballábbal keltem – sóhajtok majd a törölköző után nyúlok. Nem mond rá semmit, csak megölel oldalról. Jobban esik ez a cselekedet, mintha vigasztaló szavakat mondana. Egyből mosoly is jelenik meg az arcomon és visszaölelem barátnőmet. – Most már rendben lesz a napom.
- Nagyon helyes. Ma csak is jól érezhetjük magunkat. – nyom egy puszit az arcomra. – Na, megyek átnézem mindent beraktam-e – hagy itt a fürdőben.
- Hallod Jisoo – nézek a tükörben lévő lányra. – Ma csak jól érezheted magad!

**

- Megveszem a jegyeket – mondja Suho, amint belépünk, és eközben mindenki csodálja az épületet.
- Jaj, várj – kapok észbe. – Reggel szedtem be egy kis pénzt a drágáktól – mutatom fel a pénztárcámat. Nehogy már az étterem fizessen mindent.
- Nagyon jól tetted – mutat fel egy like jelet hatalmas vigyorral.
- Sziasztok, üdvözöllek titeket a Hanhwa aqua planet-ben. – köszönt minket kedvesen a pénztáros.
- Egy felnőtt csoportos jegyet szeretnénk. – beszél határozottan a fiú.
- Hányan vannak? – kérdezi a nő.
- Kilencen.
- Rendben, akkor az ár a kijelzőn lesz látható. Esetleg kérnek szekrényt?
- Nem kérünk – válaszolja. Eközben én előszedem a pénzt, amit ideadtak a többiek. Odaadom Junmyeon kezébe, aki gyorsan átnézi, hogy mennyit adjon még bele.
- Jó szórakozást kívánok – adja ide a jegyünket. Ezután boldogan sétálunk vissza a többiekhez.

Először úgy képzeltem ezt a napot, az aquariumban, hogy mind együtt megyünk, mint az általánosban. Na jó nem kell, hogy fogjuk egymás kezét, de bíztam benne, hogy nem fogunk klikkesedni. Sajnálatomra, már mikor átlépjük a kaput, szétoszlunk. Vagyis inkább le-leszakadozunk. Az egyik lemarad, a másik már előre rohan, a harmadiknak WC-re kell mennie.
Végül is... Mint az óvodában.

És ha már így szétszakadunk én meg is állok a rájáknál és leülök egy kicsit nézni őket. Külön terem van kialakítva. Sok család megáll, itt képeket készítenek. Előszedik a csomagolt szendvicseket és bár nem lehet itt enni, mégis mintha piknikeznének. Lehet mégis kellett volna csomagolni nekünk is, és akkor mi is leülhetnénk ide és tilosban ehetnénk.
- Ah, olyan jó itt – dobja le magát mellém a mamlasz. Mire csúnyán nézek rá. – Mit tettem? – fogja meg mellkasát ijedten.
- Egyedül hagytatok! – fújtatok.
- Ez nem igaz, én végig mögötted jöttem!
- Miért nem velem jöttél? – fújom fel arcomat.
- De már itt vagyok melletted... - simogatja meg a fejem. – Viszont, vigyázol a táskámra, míg én kimegyek a WC-re? – kérdezi, és az ölembe nyomja a tárgyat.
- De nekem is kell – pislogok nagyokat. – Láttál valahol mosdót? – billentem oldalra a fejem.
- Itt volt a folyosón. Gyere – biccent a fejével és visszaveszi a táskáját.

Követem Chanyeolt, vissza a folyosóra és valóban csupán kiszúrja a szememet a hatalmas jel, ami jelzi, hogy ha jobbra fordulsz, akkor ott lesznek a mosdók.

Egy folyosón kell végig menni, aminek a legvégén vannak az ajtók.
- Megvárlak majd itt – mondja, mielőtt belépne az ő ajtaján.
- Miből gondolod, hogy nem én végzek hamarabb? – kérdezem, mire a válasza egy kellemes kacagás.

Amint belépek az ajtón meg világosodom, hogy miért mondta, hogy majd meg vár. Mindenfelé csillogtatom szemeim. Még ez a mosdó is gyönyörű és tiszta. WC papírt pedig már az első WC-nél találok, így bátorkodom bemenni azon. Nem úgy, mint máshol, szinte végig kell nézni az összesét, mire találsz olyat, ahol van papír.

A kézmosónál meg egyből lövök is pár fotót, mivel szerencsémre senki sincs bent, vagyis pont akkor jön be egy lány, mikor elteszem a telefonom. Csupán egy fejbiccentéssel köszöntjük egymást én pedig már távozom is.
- Bocsi, hogy megvárattalak – mondom vidáman Yeolnak és ahogy mellé érek látom, hogy valamit nagyon néz. Követem a tekintetét, hogy merre is tekint ilyen komoly arccal. Pillanatok alatt lefagy a mosoly arcomról, ahogy meglátom a személyt, aki alig két méterre áll tőlünk.