Restaurant [Befejezett]

12.

A buszról leszállva Baekhyun megtart egy bizonyos távolságot köztünk, nem jön közelebb és nem is megy messzebb.
Nekem csak meg kellene fordulnom, hogy szemtől szembe kerüljek vele... Megforduljak? Vegyem a bátorságot és forduljak meg? Háromra megfordulok... Egy, kettő, három

Hatalmasra nyílnak szemeim mikor az ablakon keresztül egy hatalmas villám megvilágítja az egész szobámat, mintha felkapcsolták volna a villanyt. Nem is telt el sok idő a villám hangja már meg is remegtette a bútorokat és ezzel engem ki is dob az ágyból, hogy átszaladjak testvérem szobájába, aki csak akkor kel fel, mikor én már az ágyában vagyok és bújok a takarója alá.
- Mi történt? – kérdezi ekkor az ő szobáját is megvilágítja egy hatalmas villám és másodpercekkel később már társul is hozzá az a szörnyen hangos dörgés, mely még a holtakat is felébresztené.
Ezek után nem kérdez semmit, csak magához húz, és olyan szorosan ölel, hogy tudom, semmi bajom nem eshet. A szakadó eső és morajok hangja mellett meghallok egy ismerős dallamot, amit mindig mikor sírtam vagy féltem valamitől szokott nekem dúdolni Kyungsoo.
Olyan régen hallottam, hogy biztos az emlékek miatt, de a könnyeim patakokban indultak le arcomon. Nem tudom most mennyi az idő, és hogy mennyi idő telhetett el, mióta átjöttem, de Kyungsoo még mindig megállás nélkül dúdol. Felnézek arcára, melyről sugárzik a nyugodtság, az önbizalom. Tudván, hogy itt vagyok most vele, meg tud védeni engem.

Reggel már egyedül kelek, Kyungsoo már biztosan kint serénykedik. Ahogy felülök, az ágyon hosszú perceket csak bambulok magam elé és próbálom magam észhez téríteni. Eszembe jut az álom, ami miatt már napok óta nem aludtam egy kellemeset. Mindenéjjel ez az álom jelenik meg, és mindig mielőtt megfordulnék, felkelek.
Már nem is tudom mennyi idő telik el, de gyanús ez a nagy csend nekem. Leveszem magamról a takarót és már vonszolom is kifele magam a szobából.

Körbenézek, és sehol sem találom Kyungsoot. Megnéztem a fürdőt, a szobám is, de sehol se lelem. Végül a konyhában a pulton találok egy cetlit.

„ Ne haragudj Jisoo,
Junmyeonnal el kellett mennünk üzleti útra, valószínűleg pár napig oda leszünk.
Szóltam Baekhyunéknak, hogy vigyázzanak rád és adjanak neked majd enni."

- Komolyan Kyungsoo? Mi vagyok én valami háziállatod, hogy adjanak nekem enni? – beszélek a levélkének. Ránézek a konyhában lévő órára, és ahogy meglátom, hogy már egy óra van a hasam szabályszerűen meg is kordul.

Szobámba megyek, hogy átvegyem pizyamámat, hogy le tudjak menni a fiúkhoz. Ha már kapok kaját, akkor ki is használom ezt.

Azt az egy emeletet lifttel teszem meg, még a lépcsőhöz is lusta vagyok. Ahogy az ajtójukhoz érek a csengő helyett a kopogást választom, ami nem sikerül olyan hangosra, mint én elterveztem. Félpercnyi várakozás után pedig, csak megnyomom a csengőt. Nem is várok sokat az ajtó nagyra is nyílik és kiáramlik rajta a hatalmas fény, melyet hamar felfog Chanyeol hatalmas alakja.
- Már azt hittem le se fogsz jönni – mondja egyből. Megnyugtat, hogy legalább vártak és nem zavarok annyira.
- Nem olyan rég keltem fel – vallom be őszintén.
- Oh – hangzik a szájából. – Ja, gyere csak be – áll el az útból én pedig be is lépek. Az egész lakásban egy kellemes férfi parfüm illatát lehet érezni, nem olyan erősen, tényleg csak kellemesen. Még sose voltam ebben a lakásban, viszont elrendezésre nagyon is hasonlít a miénkre, így nem érzem oly idegennek a helyet.– Megkínálhatlak esetleg kávéval vagy valami hideg innivalóval? – kérdezi miközben már a hűtő felé megy.
- Ha már így kínálsz, akkor tudod jól, hogy a kávét választanám – mondom, ahogy utána megyek, majd egyből körbe nézek.
- Baekhyun most nincs itthon – könnyed egyszerűséggel böki ide ezt a kis mondatot Chan miközben bekapcsolja a vízforralót.
- Nem kérdeztem... - nézem a hátát a fiúnak.
- Mi volt ez a furcsa megszólalás? – meglepetten fordul meg. – Összevesztetek? – szemei hatalmasra nyílnak.
- Ja, öhm, mi? Nem, dehogy is – nevetek zavartságomat leplezve.
- Akkor jó – fúj ki egy nagy levegőt. – Jó látni, hogy ilyen jóban vagytok. Baekhyun mostanában igazán megváltozott, mióta ismer téged – meséli, miközben már a bögrét készíti ki és beleönti a három az egy-bent. – Habár ha jobban belegondolok, kicsit mind változtunk. Főleg Kyungsoo – vigyorodik el. – Boldogabb, hogy végre itt vagy. És engem se ver el annyiszor, mint szokott – nevet fel hangosan.
- Ennek, azt hiszem, örülök – nevetek vele.
- Oh, amúgy nem vagy éhes? – kap észbe. – Nem sok kaja van itthon, és Baek azt mondta majd bevásárol, úgy jön haza. De még nincs itthon – húzza a száját.
- Most a kávé egy kicsit el fog telíteni – veszem ki kezéből a bögrét, amivel már felém indult.
- Akkor rendben, de azért felhívom, hogy mikor lesz hajlandó hazajönni – veszi ki zsebéből a telefonját és pillanatok alatt emeli füléhez a készüléket mintha csak a gyorshívót nyomta volna be.
- Olyan rég ment el? – bukik ki a számon, pedig tudom, hogy ilyenkor illetlenség beszélni, ha valaki telefonálni akar.
- Reggel nyolckor ment el – válaszol még, míg nem veszi fel neki a telefont. – Nem igazán kötötte most az orromra, hogy merre megy, csak úgy elhúzta a csíkot. – veszi el fülétől a telefont és kinyomja. – És még csak nem is válaszol – vonja össze szemöldökeit.
- Biztos valami fontos dolga van – húzom fel vállaim.
- Nem értem mi van vele a napokban, még velem is alig beszél – kezdi el kiönteni nekem a szívét a fiú és megindul a kanapé felé. Mi mást tehetnék, követem a példáját. – Már tíz éve barátok vagyunk, de ilyen furán viselkedni, még nem láttam. És mostanában tényleg boldogabb volt, valamint mindig mindent megszoktunk beszélni.

- Mindent? – ismétlem kíváncsiskodva.
- Mindent – helyesel.
- Mi mindent?
- Hát tudod, az élet nagy dolgait, a napjainkat, csajok... - elcsuklik a hangja és szúrósan néz rám. Szemeim nagyokra nyílnak és biccentek fejemmel, hogy nyugodtan folytassa csak, én csak ártatlanul kíváncsiskodom. – Na, mindegy, mindent – zárja le ennyivel.
- Értem – kortyolgatok a kávémba.
- Megpróbálom még egyszer felhívni – nyomkodja újra a telefonját, de most a változatosság kedvéért ki is hangosítja és leteszi az asztalra. Nem is tudom mennyi csörgést hallunk, csak figyeljük a készüléket és várjuk a csodát. Ami hosszú várakozás után meg is érkezik, mint egy viharfelhő.
- Hát te nem adod fel?! – idegesen szól a telefonba a fiú. Sose hallottam még ilyen hangnemet tőle.
- Mi van veled haver? – döbben le Chanyeol is.
- Bocs, de most nem érek rá – halljuk, ahogy a mondata végére ér már halkul is a hangja, ahogy veszi el a telefont a fülétől, hogy letegye.
- Jisoo! – kiáltja a nevemet a mellettem ülő, amitől jól meg is pattanok. De ezzel nem nekem szól, hanem Baekhyunnak. Pár másodpercnyi hallgatás után már azt hisszük nem is hallotta ezt a kiabálást és letette a telefont, majd...
- Mi van vele? – lágyabban szól a hangja, de még mindig olyan furcsa stílusban.
- Hol együnk? Fogsz csatlakozni hozzánk? – kérdezi, és csak ismét várjuk a válaszát.
- Menjetek a Yongsan-ba, körülbelül egy óra és ott leszek – és ezzel ér véget a telefonhívás.

Nem mondunk semmit, valószínűleg nincs egy jó napja Baekhyunnak, ezt most már a hülye is megmondhatja.
- Jisoo...
- Tessék? – lassan fordítom fejem a fiú felé.
- Baekhyun kedvel téged – ő is rám néz, egyenesen a szemembe, ezzel a kijelentéssel.
- Én is... ezt hittem – mosolyodom el.
- Öh, mi? – döbben le a fiú. – Te tudtad? – nem válaszolok, csak hátra dőlök és nézek ki a fejemből.
- Én tudod, mit szeretnék tudni? – hirtelen szólalok meg egyből terelve a témát. – Te kedvelsz valakit? – hát bolond lennék én kihagyni ezt a remek alkalmat mikor kettesben vagyok Chanyeollal, hogy ne kérdezzem meg.
- Én most hogy jövök ide?
- Csak érdekel – támasztom be fejemet és hatalmas szemekkel meredek a fiúra, amitől idegességében még izzadni is elkezd. – Olyan nehezet kérdeztem?
- Nem tudom elmondhatom-e neked – pislog nagyokat és kerüli a szemkontaktust. Kezem a vállára teszem és bólogatok.
- Teljes mértékben megbízhatsz bennem!
- Hát nem is tudom... - hunyorog rám. – Tudod, még nem beszélgettünk annyit, hogy ilyen komoly témát megosszak veled. Hacsak – vált hirtelen sunyi vigyorra. – Kössünk alkut.
- Mire gondolsz? – érdeklődve fordulok teljes testemmel felé.
- Te elmondod, mi van köztetek Baekhyunnal én pedig elmondom, kit kedvelek. Nos?

Mérlegelem a hallottakat majd több se kell, határozottan fogok kezet a velem szemben ülővel.

Kihasználva az időt, míg nem megyünk el a megbeszélt kajázós helyükre, én bele is kezdek a mesémbe. Chanyeol arra volt kíváncsi, hogy honnan tudtam vagy sejtettem, hogy Baekhyun kedvel engem. Hát elmeséltem neki a Kaival töltött este után történteket. Azt a kevéskét, ami akkor hatalmas reményt adott nekem. És ekkor kiderült, hogy Baek még sem oszt meg mindent lakótársával. Hiszen Ő erről az estéről semmit sem tudott, csupán a fiú viselkedéséből vont le ilyen következtetést.
- Most te jössz – emlékeztetem a fiút, hogy a megállapodásunk felét én már teljesítettem, most ő következik.
- Biztos vagyok benne, hogy nem szabadna ezt elmondanom neked – csóválja a fejét. Komoly tekintettel előre dől, könyökét térdén megtámasztja, kezeit összefonja. – Régóta tart már ez nálam, de... - megáll. Csak hosszasan hallgat, és megrágja magában a szavakat, melyeket próbál kimondani.
- Csak mondj egy nevet! – türelmetlenkedem. Szája megremeg, ahogy kimondaná. Már érzem, már itt van a nyelve hegyén.

Természetesen ilyenkor kell megszólalnia a telefonomnak. A bátyámnak most van a legrosszabb időzítése.
Ezt nem hiszem el.