A Pajzs BEFEJEZETT

Hail Hydra

Egy sötét szobában ébredtem. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Körbe tekintettem. Egy vas székhez voltam láncolva. Mellettem egy asztal, rajta különféle szerszámokkal.
-Wanda.- nyitott be valaki a szobába.
Nem szóltam semmit.
-Ne félj!- próbált nyugtatni kevesebb sikerrel.
Mögötte egy fegyveres katonát tekintettem meg. A fegyver jobb kezében volt.
-Hol vagyok?- nyögtem ki az első értelmes mondatot ami az eszembe jutott.
-A Hydra főhadi szállásnál.- válaszolt.
-Mikor mehetek haza?- érdeklődtem.
-Soha.- oldozott el majd intett a katonának hogy jöjjön közelebb. Lassan ide sétált majd rám szegezte fegyverét. Félve az emberre pillantottam majd intett egyet, elindultam utánna.
Követtem őt a hosszú folyosón. Egy szoba ajtaja elött megálltunk. Lenyomva a kilincset lépett be a szobába. A szoba közepén két szék volt. Az egyikben ült valaki a másikban nem. Ahogy beljebb tessékeltek a szobába felfedeztem, hogy a székben az az ember ül aki segített összeszedni a széthullott dolgaimat. A bal keze fémből volt. Éppen hegesztették. Sokkolva tekintettem végig rajta. A mögöttem ácsorgó katona a fegyvert a hátamhoz szegezte ezzel irányítva leültetett a másik székhez.
-Ki volt az a férfi a hídon?- emelte tekintetét a férfi az ajtón bejövő ember felé.
-Találkoztál vele a héten egy bevetés folyamán.- válaszolt tömören a férfi.
-Oh Wanda- nézett rám- hogy vagy?- érdeklődött az ember.
-Mit csinálnak velem?- kérdeztem.
Erre a kérdésemre a mellettem lévő székben ülő férfi is felfigyelt.
-Látod őt?-utalt a mellettem ücsörgő férfire.
-Igen- néztem rá.
-Ő egy katona. Alázatosan szolgálja a Hydrát. Szüksége van egy társra. Egy Pajzsra. Aki te leszel. Meg amúgy is túl sokat láttál.- fordult sarkon és kiakart menni a helységből.
-Töröljék ki. És a lánnyal is végezzék el azokat a dolgokat amiket beszéltünk.- suttogta az ajtó mellett álló orvosnak. Az csak bólintott egyet mire elindult felém. Fejem jobbra fordítottam. Próbáltam segítséget kérni a 'társamtól'. De semmi. Rám sem nézett. Végignéztem ahogy vállánál fogva hátra nyomják. Kezeit egy vassal fogták le. Szájához emeltek egy szürke valamit amit bekapott. Majd fejét hátra döltve egy áramos szerkezet nehezedett fejére. Ezután én következtem. Velem is ugyan ezeket csinálták meg. Majd egyszer csak egy nagyon éles fájdalmat éreztem a fejem területén. Utoljára a katona ordítását hallottam majd elsötétült minden.
➰➰➰➰
A nap sugara besütött a rácsok között. Ágyamban felülve kémleltem végig a szobámon. Szürke, fehér, fekete szineket láttam. Semmi élénkebb szín. A mellettem lévő ágyon egy ember feküdt. Kikelve ágyamból végignéztem magamon. Egy térdig érő ruha volt rajtam. Néhol kopott, szakadt. A színe inkább egy halványszürke színre hasonlított. Lábamon semmi sem volt. Lassan elbotorkáltam a szomszédos ágyig. Letekintettem a fekvő férfira. Arcán nyugalom látszott. Sötétbarna hajtincsei mókásan összevoltak gubancolva. Borostája szinte tökéletesen levolt vágva. Csak akkor fedeztem fel a bal kezén lévő fém kart. Rajta egy vörös csillaggal. Az egyik pillanatról a másikra a férfi békés szunyókálása átváltott egy halk mormogásba majd mocorgásba. Zihálva emelkedett fel az ágyba. Homlokán izzadság cseppek voltak. Érzelementesen rám tekintett.