A Pajzs BEFEJEZETT

Winter Soldier

-Ki vagy te?- morogta.
-Az én nevem Wanda- mosolyogtam.
Nem szólt semmit csak felült. Rám nézett. Elvesztem a kékes zöld szemeiben. Pár percig még szemezett velem majd egy katona zárta ki az ajtót.
-Öltözzenek fel és utánna kopogjanak.- hadarta majd ismét bezárta az ajtót.
Katona csak bólintott mire kikelt az ágyból. Felsőtestét nem borította semmi. Így belátást nyerhettem kidolgozott felsőtestére. Alul egy nadrág volt rajta. Szemem fém karjára irányult. Mellkasa és karja találkozásánál volt összehegesztve. Közelebb léptem hozzá.
-Nem fáj?- húztam végig újjam a seben.
A katona csak vállat vont. Magára kapta a pólóját majd kopogott.
Az őr egy  pillanat alatt kizárta és kinyitotta az ajtót. Egy másik őr jött be elöször a szobába majd a következő. Ez egyik őr erőszakosan megragadta a Katonát és felém fordultak. A másik pedig felém igyekezett. Ilyedten hátráltam meg majd mikor hátam a hideg falhoz simúlt szomorúan eszméltem fel, hogy nincs hova menekülnöm. Az őr kezében egy nyakörv féleséget fedeztem fel. Egy pillanat alatt már a nyakamon találtam. Érdekes a szobatársam nem kapott ilyet.

Hátamnál a fegyver. Mögöttem az őr. Elöttem a társam és az őre. Így indultunk ki a folyosóra. Egy szobánál megálltunk. Betessékeltek az őrök. Egy nő ült ott.

-Wanda, Tél Katonája- szólított minket.
-Ezentúl minden nap edzeni fogtok. Hogy minél tökéletesebb gyilkos váljon belőletek.-mosolygott kegyetlenül.
Rá néztem. Semmi félelmet nem fedeztem fel az arcán. Semmi érzelmet. Semmit.
-Wanda-szólított a nő.
Erre a mondatra rákaptam a szemem.
Mikor odanéztem egy kés repült felém. Reflexszerűen odakaptam a kezem. Nem történt semmi. Pár másodperc múlva félve kinyitottam a szemem. A kés megállt. A levegőben állt. Rettegve engedtem le a kezem majd megvizsgáltam azokat. Minden ugyanolyan volt rajta. Szemem sarkából láttam hogy  a társam is eléggé meglepődött.
-Elöszőr egymás ellen fogtok küzdeni- mutatott ránk.
-Wanda ő a legjobb katonánk- mutatott a Tél Katonájára.- neked az a feladatod hogy akár az életed árán is megvédd őt. Ezért hogy segítsünk téged különféle képességekkel ruháztunk fel. De közelharcban is jól kell teljesítened- mondta az asszony.
Mondandója végén bólintott egyet majd a katonák elvittek minket egy másik szobába. Ott elengedtek és bezárták az ajtót majd elé álltak. Rá akartam nézni de amikor balra fordítottam a fej egy láb repült felém. Lehajolva tértem ki a rúgás elöl és kérdőn néztem rá. Nem válaszolt semmit csak tovább folytatta. Következőleg a fém karját lendítette meg majd elkapta a csuklómat. Lenyomott a földre  és felém tornyosult. Csuklómat egyre erősebben kezdte a szivacsba nyomni. Egyszer csak egy hirtelen ötletből vezérelve lábaimat csipőjére tornásztam majd erősen megrúgva azt leterítettem a földre. Egy hátrabukfenccel hárította esését.
-почему мы должны это делать?/Miért kell ezt csinálnunk?/-kérdeztem két rúgás között. A katona nem válaszolt, egy kést vett elő. Bizony nekem késem sehonann sem akadt így próbáltam magam önkezüleg megvédeni. Egyszer egy erős vágás szakította szét a ruhám alkaromnál. Következő vágás pedig már a bőrömet hasította. Majd egy fegyvert vett elő, felém szegezte azt majd meghúzta a ravaszt. Kezeimet mellkasom elött emeltem fel. A golyó megállt. A következő pillanatban egy hangos koppanással a földre hullott. A katonák közelebb jöttek majd visszavittek minket a szobánkba.