A Pajzs BEFEJEZETT

ты не помнишь меня.

Buckyt lefogta egy másik katona. Kapitány lekötözték. A szavak hallatára Bucky ideges lett, ütött, zúzott. Segítenem kellett. De nem tudtam. Hogy miért?
-Szia Boszi. Rég találkoztunk.- szólalt meg valaki a hátam mögül.
Megfordultam és azzal a katonával találtam szembe magam aki megakart kínozni.
Kezem védekezésképp felemeltem de nem használt. A szavakat sorolták megállás nélkül. Már csak egy szó volt hátra és Bucky újra a Hydrának dolgozik.
-Talán elkéstem?- toppant be Vasember és a földre vitte az olvasót. Fölé állt és lenézett rá.
-Van utolsó szavad?-kérdezte Tony mire annak szája résnyire kinyílt.
-Tehervagon- motyogta mire Bucky leütötte az őt fogó embert és megindult kifelé. A Hydra győzött. Buckyt átállították, így engem is. Újból összeállt a csapat. De valami még is furcsa volt. Nem úgy viselkedett velem mint az elött. Furcsán méregetett. Hátra nézett hogy miért követem őt.

A szobánkba kisértek minket. Újból a szakadt,koszos ruha volt rajtam. Buckyn pedig a jól ismert nadrágja.
-Ki vagy te?- morogta nekem.
Ámulattal néztem rá. Télleg nem emlékszik rám? Vagy csak megjátsza? Nem Bucky nem olyan. Ő nem emlékszik rám. Biztos a szavak miatt. Biztos...
Szemembe könnyek gyűltek de nem engedtem hogy kifollyanak onann. Letöröltem azokat így próbáltam elrejteni érzéseimet. De valahogy mégsem ment. Egy éve dolgoztunk   együtt.  Védtük egymást akár az életünk árán. Mert társak voltunk. Most meg? Most meg azt sem tudja hogy ki vagyok. A Hydránál megtanítottak nem érezni. De Ő akkor is a társam. Volt.
-S-Senki- dadogtam.
-Akkor miért vagy itt?- kérdezte érzéktelenül.
Kérdésébe beleborzongtam.
-Nem tudom- kémleltem a padlót.
-Te is a Hydra rabja vagy?- kérdezte.
-I-Igen- dadogtam.
-Miért hoztak ide?- dobálózott kérdésivel.
-Azért mert megmentettem egy olyas valakit akit nem kellett volna- szívtam meg az orrom.
Fal felé fordultam. Nem akartam Vele többet beszélni. Nem emlékszik rám. Esélytelen.
Este nem aludtam. Vihar volt. Az ablakra letörött faágak csapódtak. Nagy esőcseppek estek az égből. Villámlott, dörgött. Még nap közben Buckyt kitörölték. Hihetetlenül fájt. Nem emlékszik rám pedig nekem az a munkám hogy megvédjem Őt. Megint rosszat álmodik de most nem megyek oda átölelni vagy felkelteni. Hagyom. Nem kötődök hozzá. Felesleges.
Reggel arcomat kellemesen melegítette a rácsok között besütő nap. Majd egy alak elállta a fény forrást így már nem volt olyan jó reggel. Felkeltem majd farkas szemet néztem társammal.
-Miaz?- kérdeztem illetlenül.
-Tudom ki vagy- motyogta.
-Wanda?- motyogta sokkolva.
-Honann veszed?- kérdeztem érzelem mentesen.
-Veled álmodtam. Egy szobában voltam ahol gépekre kötöttek engem. Nagyon fájt. Majd te berontottál és hirtelen a többi ember a magasba emelkedett. Aztán felsegítettél és ledobtad a többi katonát. Megkérdezték hogy ki a franc vagy te. Majd a másik válazsolt hogy "A Pajzs".- fejezte be mondandóját.

-Te a Pajzsom vagy?- rekedt el a hangja.