A Pajzs BEFEJEZETT

я держу тебя.

-Vissza kell szereznünk- mondta Tony a nappali közepén állva.
-Nem- szóltam közbe.
-Nekem kell visszaszereznem.
-Az én hibám hogy nem vigyáztam rá. Nem foglak titeket is bajba sodorni.
-Wanda. Te és Bucky már a csapat része vagytok- szólt Steve.
-Egy mindenkiért- kezdett bele Nat.
-Mindenki egyért- fejezte be Clint.

Este van. Mindenki alszik kivéve engem. Én készülök hogy elmenjek a Hydrához. Magamtól. Kiléptem az utcára és végigsétaltam rajta. A szellő kellemesen simította végig arcomat. Az utcán csak az én cipőm kopogásán lehetett hallani. Lassan mozogtam a Hydra fészke felé. Mikor odaértem beálltam a nagy vas kapu elé. Vártam. A katonákra. Nem is várakoztattak meg engem sokáig. Az ajtó kinyitódott és két nyakig fegyveres katona lépett ki rajta. Megragadtak és elhurcoltam a Társamig.
Társam. Milyen rég neveztem így. Társam.
Ez gondolat hatására mosolyogva tűrtem minden mozdulatukat. Behajítottam egycállába ahol Bucky üldögélt.
-Wanda! Hát te?- kémlelt.
-Jöttem- álltam fel és leporoltam ruhámat.
-Azt látom- nézett végig rajtam szórakozottan.
-De.. Miért?- folytatta a kérdezősködést.
-Bucky. Nem csak neked volt szőrnyű az az egy hét- mentem közelebb hozzá. Ő sokkolva figyelte minden mozdulatomat mindaddig amíg meg nem álltam elötte.
-Hiányoztál-motyogtam és füle mögé tettem egy hajszálat.
-Szeretlek- tettem még hozzá mire a katona szemei tágra nyíltak.
-Komolyan?- ámult el.
-Komolyan- mosolyogtam meglepettségén mire ő magához vont.
-Szeretlek- vallott szerelmet ő is és megpuszilt.
-Hogy szökjük el?- kérdezte a katona mire én megráztam a fejem.
-Gondolkodtam. Szerintem nekünk nem a szabadságot találták ki. Nekünk a Hydránál a helyünk. Legalább is nekem. Nem fogok tőbb embert bajba keverni. - ültem le az ágyra.
Bucky nellém ült és megfogta a kezem.
-Én veled tartok. Bárhova is. Örökké- csókólta meg kezeim.
-Hé- mozgatta meg valaki a rácsokat.
-Kifelé- mutattot a háta mögé.
Kikullogtunk a cellából ahol megfogott minket két katona és átvezetett egy másik szobába. Ott megvertek minket. Hihetetlen. Úgy kezelnek minket mint egy tárgyat. Buckyt kitörölték, engem ájulásig vertek. A szobámkban ébredtem fel ahol Bucky kellemesen simogatta arcom. Hunyorogva néztem fel rá mire ő mosolyogva kémlelte arcomat.
-Hogy vagy?- tettem fel a kérdést Társamnak.
-Tökéletesen- mosolygott öszintén és megpuszilt.