A Pajzs BEFEJEZETT

береги себя.

Ezután Buckyval és Sammel maradtam. Kapitány és Clint is csatlakozott. Clintet követte Vízió így neki megkellett védenie minket. Tony is követett minket akit Sam intézett el.
-Menjetek. Te és Bucky- hallottuk Sam hangját.
Bucky értetlenül megrázta a fejét. Majd megindultak a repülögép irányába. Vízió kilőtte Clintet aki fájdalmas nyögéssel a földre hullt. Vízió homlokán lévő kővel amit elme kőnek hívnak kilőtte az egyik épület tartó lábát. Az élület összeomlott. Alatta rohantak Buckyék. Kezemmel megállítottam az épület zuhanását így Buckyék átbírtak rohanni alatta. Már csak pár méter volt hátra hogy kiérjenek de akkor egy nagyon fülsüketítő hangot hallottam meg ami kizökkentett a koncentrálásból. Az építmény leesett éppen hogy nem Buckyékra de épphogy eltudtak futni előle. A géppel felszálltak. Buckyt útközben megvágták de csak egy kisebb seb. De bármi történik is vele nekem ott kell lennem vele. Ez egy törvény. A Hydra ezt verte belém. Elindultam rohanva a gép után de Vasember megállított.
-Te is utánnuk akarsz menni?- kérdezett.
Bólintottam egyet. Tony kezet nyújtott nekem. Habozás után kezem elhúztam, nem fogtam meg az övét. Volt még egy képességem. Amit még sosem használtam. Három hónapon belül egyszer képes vagyok teleportálni. Hogy hova? Bárhova. Mélyen Vasember szemeibe néztem majd becsuktam azokat. Mikor kinyitottam egy repülő terében találtam magam. Megszédültem, összeestem. Bucky hátrakapta fejét a nagy csörömpölésre. Aggódva rohant hozzám és karolt át a vállam felett. Fém kezét derekamra vezette úgy ültett le az egyik székre.
-Miért jöttél utánnam?- söpörte ki arcomból a hajtincseket.
-Mert a feladatom az hogy megvédjelek- szomorkásan mosolyogtam.
-Feladat?- játszotta a gondolkozót.
-Akkor ösztön. Ahogy akarod- mosolyogtam tettén.
-Pihenj egy kicsit- fektetett le két székre és pulcsiát levette, rám terítette.
Becsuktam a szemem. Próbáltam elaludni több kevesebb sikerrel. A gép hirtelen leállt. Kerekei hangosan nyikorogtak mikor földet értünk. Az ajtó kinyitódott ahonann hideg szellő fújt be. Résnyire nyitottam szemeimet. Az ajtónál állt Bucky és Steve.
-Bucky- szólítottam.
-Nyugalom. Feküdj vissza-takargatott be a katona és mosolyogva lenézett rám.
-De-De ha bántanak- kezdtem el stresszelni.
-Nem fog megtörténni. Igérem- motyogta majd még jobban betakart és kiment.
Egyedül maradtam a gondolataimmal. Egyes egyedül. Átgondoltam az életem.
Egy keddi este hazafelé rohantam teli szatyraimmal amikor kiszakadtak. Majd összefutottam Buckyval és az életem a feje tetejére állt. Elkaptak, kisérleteztek rajtam. Majd egy pajzs lettem. Egy gyilkos. Képeztek engem és Buckyt. Amikor átölelt, megpuszilt, hozzámért. Minden egy emlék. 
Hirtelen egy éles fájdalom nyilalt a fejem hátsó részébe. Tudtam mit jelent ez. Kimásztam a gélből egy havas hegytetőre ahol hihetetlen hideg volt. Lábamat áztatta az elolvadt hó a cipőmben. Bucky pucsia rajtam volt így indultam a hang irányában. Belépve öt fagyasztókaprát pillantottam meg.
-A Hydra most visszaadja tartozását.- mosolygott kegyetlenül az ügynök majd elkezdte sorolni azokat a bizonyos szavakat.