A Pajzs BEFEJEZETT

ты сильная

Torkom kiszáradt. Egy szót sem tudtam kiejteni rajta. Bucky üveges tekintetébe meredtem amikor megszólalt.
-Te megvédtél engem?- mormolta mély hangján.
-Ez volt a feladatom- suttogtam.
Bucky a földet pásztászta értetlenül. Szemöldökét összébbhúzta majd kiegyenesítette. Szerintem még mindig nem értette.

Elmeséltem neki az egész történetünket. Joga van tudni. Meséltem neki Kapiról, és a Bosszúállókról. Bucky csendben figyelte minden mondatomat. Mintha várna valamire.
-B-Bántottalak? Valaha?- kérdezte rekedten.
-Nem. Nem soha- húztam össze szemöldököm.
Az ajtó kivágódott és belépett rajta Vasember.
-Bocsánat hogy megzavartam ezt az idili pillanatot. De...- nézett ránk Tony.- De.. Szükségünk van rátok.-mondta és kivezetett a szobából. A kijárat felé haladtunk amikor jobb oldalról ránk rontott egy orosz katona. Bucky hősiesen rávetette magát és püfölni, verni kezdték egymást. Bucky is kapott nagyobb ütéseket ahogy az orosz is. Ez egészen addig ment amig az orosznál meg nem jelent egy kés. Buckyba mélyesztette azt így a férfi a földre rogyott. Buckyhoz rohantam, elkaptam mielött végleg a földön végezné.
Vasember kiiktatta a katonát. Mi pedig megindultunk a Bosszúállók főhadi szállására. 

Bucky lógatta a lábát a vizsgálóasztalon. Bannert vártuk egy vizsgálatra. Elkell látnia Bucky sebét. Bucky a földet pásztázta. Banner megjelent az atóban és nekilátott a vizsgálatnak. Néha Bucky morgott egyet ezzel jelezve hogy nem tetszik neki amit csinálnak vele. Mikor végzett a vizsgálattal felém fordult.
-Kíméld a nagyobb ütközésektől és akkor pár hét és jól lesz- mosolygott rám majd kiment.
Az ágyon ülö Buckyhoz mentem majd karolva őt elindultunk kifelé. A folyosón totyogunk amikor megszólaltam.
-Miért csináltad ezt?- utaltam sebére.
-Pont olyan szögből jött a katona ahol te nem vetted volna észre. Mint kiderült volt nála kés is így lehet hogy te kaptad volna a szúrást helyettem. Megkellett védenem. A társam vagy. Az egyetlen személy akiben megbízok ebben a világban-motyogta miközben a lépcsőn ténferegtünk fel.
-Nocsak lépcsőn?- hallottam egy ismerős hangot a hátunk mögül. Bucky válla fölött hátrapillantottam és Steve kék szemével találtam szembe magam.
-Ne segítsek?-  kérdezi tőlem.
-Nem hagyd csak, elbírom- mondtam neki.
-Tudod Wanda- jött mellém így már egyszerre szeltük a lépcsőfokokat.
-Az erőd egy áldás. Hihetetlen erős vagy.- mondta ki szerinte az igazságot.
-Nem ebben tévedsz. Az erőm egy átok. És nem is vagyok erős. Csak egy gyönge tojás vagyok aki akár csak egy kis nyomástól is összeroppan.
-Ez nem így van. - szólt közbe Steve.
-Wanda- állt elém.
-Csak egy gyengepontod van. - nézett Buckyra. - Őt pedig szinte lehetetlen megszerezni, bántani mert te is véded és ő is védi saját magát. Ti társak vagytok. Tisztelitek, véditek egymást akár az életetek árán is.- indult el újból a lépcsőn.
-Ez egy áldás- hallottam utolsó mondatát majd eltűnt a szobák között.