A Pajzs BEFEJEZETT

береги себя

➰Wanda szemszöge➰
-Van egy kis gond- nyitott be Steve.
-Mi az?- kérdeztem.
-A szüleid újból itt vannak de hoztak egy  adag katonát is- mondta.
-A Hydrától?- kukucskált ki Bucky az ágyam mögül.
-Igen a Hydról- nevetett Kapitány.
A követekző pillanatban egy bomba repült be az ablakon keresztül. Steveről lepattant és a földre esett. Reflex szerűen megragadtam a bombát és kihajítottam az ablakon. A levegőben felrobbant így mindenki megmenkült.
-Gyerünk meneküljünk- mondta Steve.
-Keressük meg Tonyt- kelt fel a földről Buck.
-Arra nincs idő. Majd jönnek- mondta Steve és kifelé vezetett minket. Ahogy kiértünk a torony elé, rögvest megcsapott a hűvös tavaszi szellő. Kicsit fáztam is mert nem sikerült átöltöznöm. Kint álltam az udvaron egy szál ruhában, melettem két férfival, szembe velem pedig a régi otthonom. Ennél jobb reggelt nem is kívánhattam volna.
-Wanda! Gyere haza különben erőszakkkal viszünk el!- ordította Apám.
-Amit te otthonnak nevezel az számomra börtön- sétáltam előrrébb.
-Inenn maximum te és a feleséged távozik üres kézzel- adtam egyszerű választ.
-Rendben akkor a b terv- mondta anyám és előhívtak egy katonát.
-1209-es katona- hívta ki a gyilkológépet, aki a hugom volt.
Sokkolva néztem a nőt aki már fel sem ismert engem. Idő közben befutottak a többiek is.
-Shara?- suttogtam mire ő értetlenül nézett rám.
-Milyen Shara?- kérdezte és megforgatta kezében fegyverét.
-Hail Hydra- ordították és megindultak felénk. Hulk, Tony, Thor rohant előre ők szedték le a legtöbb katonát. Sam a levegőből irtotta őket Peterrel együtt. Clint egy szikla mögül repítette ki nyílvesszőit ezzel kiirtva pár ellenfelet. Nat is rendesen ölte a katonákat. Én inkább próbáltam arra koncentrálni hogy ne essen senkinek baja miattam. Miattam sose. Én nem érek annyit. Egy tető tetején harcolt apám és Bucky. Közelharcban Bucky ellen csak egyetlen egy fogás van, ami használ, és ezt kevés katona tudja. Apám tudta ezt a fogást és végre is hajtotta. Bucky a földre esett. A másik pillanatban mellkasán egy penge szúródott át. Bucky a sebhez kapott, próbálta megmenteni az életét.
Fejmbe hirtelen tűrhetetlen fájdalom termedt. Buckyhoz rohantam.
-Apádat sosem bántanád- mondta apám és meg jobban bele döfte a kést.
-Érte bárkit- mondtam majd elindultam felé.
Azonban valaki megállított. Shara termedt elöttem aki kezét kitéve egy energia pajzsot képzett maga körül. Könnyedén meglőttem őt bár ez nem hatotta meg annyira. Láthatatlan lettem. Hátulról hátba rúgtam amitől megingott, majd előre esett. Megfogtam és elhajítottam jó messzire.
Visszatértem hogy apám utoljára láthassa az ő kicsike lányát.
-Végig fogod nézni ahogy meghal- mondta apám és hátulról megjelent anyám aki lefofott.
Buckyba még jobban belemélyesztette kését. Társam felordított.
-Engedjetek el- mozogtam anyám szorításaban.
-Nézz rá- utasított apám.
-Utoljára mert többé élve nem látod- mondta és Buckyra néztem.
Arca nem dühöt és félelmet tükrözött. Inkább büszkeséget és szeretetet.
Apám mellé lépett és megfogta a kés ezüst markolatát.
Hirtelen anyámat magfejeltem aki ettől meghárált és eldőlt.
-El a kezekkel- mondtam apámnak aki meglepődve nézett rám. Meglőttem apám és Buckyhoz siettem.
-Hát elárultad apádat?- morogta.
-Érte?- néztem vállamon fekvő Buckyra.
Apám nem válaszolt csak bólintott egyet.
-Gondolkodás nélkül- mondtam majd otthagytam apámat és anyámat.