A Pajzs BEFEJEZETT

потому что ты мой напарник

Szobánkba beérve leültünk az ágyra.
Pár percig szótlanul ültünk és csak néztünk.
-Megmentettél- szólalt meg végül Bucky.
-Ez a dolgom- válaszoltam tömören.
Bucky nem szólt semmit csak elfordult. Érezten hogy valami nincs rendben. Nemhiszem hogy ezzel megbántottam mert mégis csak a Tél Katonájával beszélek. Halkan mögé osontam majd megszólaltam.
-De akkor is megtennélek ha nem ez lenne a feladatom.- mondtam mosolyogva.
-Miért? Én egy gyilkos vagyok. Nem érdemlek én semmit.- mondta dacolva.
-Azért mert a társam vagy. Az életem árán is megvédelek- mondtam makogva.
Egy orosz katona lépett be a terembe.
Buckyt elvitték. Engem egy másik szobához vittek. Ott kikötöztek egy ágyhoz. Nem bírtam mozogni. Egy katona lépett be a szobába.
-Emlékszel rám?- lépett elő a sötétségből. Az a katona, őr volt az akit agyon vertem amikor megakarta ölni Buckyt. Kötés volt a jobb kezén és a fején is.
-Most megfizedsz- mondta és a mellettem lévő asztalhoz sétált majd egy kés vett fel. Elindult felém. A pengét a bokámba mélyesztette. Egy szimbólumot vésett bele. a Hydra szimbólumát. Ömlött a bokámból a vér. Aztán egy kötelet vett el az asztalról. Nyakamhoz lépett majd a kötelet rákötve kezdett el folytogatni. Szemeim lüktettek, szám kiszáradt. A folyosón halk csörömpölés majd ordibálás hallatszódott. Pár másodperc múlva az ajtó kivágódott és Bucky lépett be rajta. A katonára nézett majd elindult felé. A katona a fegyvert rászegezte. Bucky könnyedén kitért a lövések elől. Majd amikor odaért az őrhöz kitépte kezéből a fegyvert és megütötte. Kezét kitörte, így kirohant a szobából. Mellém lépett és eloldozott. Gyengéden felültetett majd próbált felállítani. Amikor felfogta hogy nem megy neki, ölébe vett, így hagytuk el a szobát. A folyosón sokmindenki kérdőn nézett ránk de legfőképp Buckyra. Elvitt az ajtóig majd ott megállt. Próbálta kinyitni az ajtót de nem ment neki. Kérően rám nézett mire én jobb kezemet felemelve kinyitottam az ajtót. Bucky berúgta az ajtót és lefektetett az ágyra. Elakart menni de csuklójánál visszarántottam.

-Köszönöm-suttogtam.
-De miért?- motyogtam.
-Mert a társam vagy. Akár az életem árán is megvédelek- válaszolt egy kissebb habozás után.

Este mekuporogtam az ágyba. Betakaróztam és a szürke falat kémleltem. Bucky is befeküdt az ágyába. Pár percig még forgolódott majd felült.
-W-Wanda- motyogott.
-Igen?- ültem fel nehézkésen.
-Te tudsz aludni?- tette fel a kérdést.
-Nem igazán. Miért?- motyogtam magam elé. 
-O-Oda mehetek?- suttogta és rám nézett. A sokktól nem sokminden jött ki a számon. Makogtam egy halk "igent" és magam elé meredtem.
Bucky pillanatok alatt termett melettem és be is kuporodott mellém. Takarót magára húzta majd engem is betakart. Nyakamig húzta fel a paplant így egy kis ideig megfosztott a levegőtől. Mosolyogva toltam le arcomról a takarót és Rá néztem. Elvesztem a kék szemeiben.
- спокойной ночи/Jóéjt- motyogtam.
- спокойной ночи/Jóéjt-mosolygott el bénaságomon.
Még arra emlékszem hogy Bucky átöleli derekamat és elnyomja az álom.