A Pajzs BEFEJEZETT

я ненавижу тебя

-És mi van akkor ha nem?- kérdezte mosolyogva.
-Ne poénkodj Barnes- néztem gyilkosan  rá.
-Halálra verted Pietrot- ordítotam mitől Bucky összerezdült.
-Azt sem tudom hogy ki az- mondta ő is hangosabban.
-És ezért halálra kell verni?- néztem fel szemibe.
-Ő a bátyám- ütöttem mellkasára, mit sem érve, hisz vagy 10 centivel magasabb volt mint én.
-Ő a bátyám- ismételtem és sírva öszerogytam.
Bucky mellém térdelt majd megakart érinteni.
-Buck én nem tenném- hallottam Steve aggódó hangját.
Bukcy mit sem sejtve hozzám ért mire elhajoltam.
-Ne- suttogtam.
-Wanda- kémlelte arcomat.
Felálltam, Buckyra rá sem néztem majd megindultam a lift felé.

➰Bucky szemszöge➰
-Ezt jól elcseszted- szidott Steve.
-Köszi Rogers- kémleltem a földet.
-Csak nem féltékeny a kis katona?- viccelődött Nat.
-Nat ne most- figyelmeztette Tony.
-Miért mi lesz? Engem is halálra ver?- kérdezte.
Sarkon fordultam és elmentem.

➰Wanda szemszöge➰
Pietrot kisértem be a szobájába.
-Beszéld meg vele- ült le az ágyára.
-Pietro. Bántott téged- suttogtam.
-Mindenkinek jár egy második esély- kacsintott a fürge és megpróbált aludni. Kiléptem szobájából és a nappali felé vettem az irányt. Ahogy leértem mindenki rám nézett.
-Wanda- szólalt meg Thor.
-Nem- előztem meg a kérdezősködést.
-Oké- emelte fel védekezően a kezét.

Egy hete hogy nem szólok hozzá. Minden este rémálmom van. Igen, nem csak neki voltak rémálmai csak én elhallgattam őket. Ő sosem segített rajtam, nálam ez rendszeresnek vált. Ma lesz az első olyan küldetés ahol mi nem leszünk együtt.
-Akkor szedjük szét a csapatot.- mondta Steve és rám nézett.
-Wanda- mondta és körbe nézett.
-Bucky- mosolygott kellemetlenül.

Itt gubbasztunk egy szikla mögött.
-Wanda- próbálkozott sokadjára Bucky.
-Ne. Is. Próbáld.- tagoltam neki.
-Wanda kérlek. Legalább hallgasd meg -hallottam Thor hangját.
-Már én sajnálom szegény kölyköt.- mondta Tony.
-Egész héten azon ügyködött hogy kiengeszteljen, megbocsáss neki.
Buckyra néztem aki a földet kémlelte keresztbe tett kézzel.
-Majd talán egyszer-mondtam.

Egy órája küzdünk a gonosszal. De semmi. Szó szerint semmi sem történt. Persze munkámat végeztem, védtem Buckyt de nem úgy mint eddig. Eddig érzelmek is voltak benne most meg nem. Semmi.

Két óra múlva beértünk a toronyba.
-Akkor Wanda- mondta Tony.
Kérdően pilantottam rá mire ő tekintetét az ajtón besomfordáló Buckyra kapta.
Lassan kifújtam a levegőt majd megálltam. Szembe fordultam Buckyval.
-Hallgatlak- mondtam mire Bucky fekapta tekintetét.
-Sajnálom...- suttogta.
-Féltékeny voltam. Nem tudtam hogy a bátyád- suttogta még mindig.
-Bucky- léptem közelebb hozzá.
-Csak kérlek ne utálj- borult sírva vállamra.
-Dehogy utállak- simogattama zokogó katona vállát.
-Lehet hogy nem fogok úgy tekinteni rád mint az elött de nem utállak.
Szemem az liftből kiszálló Pietróra kaptam.
-Pi- mosolyogtam és biccentettem hogy jöjjön közelebb. Eleget tett kérésemnek, igaz félve, de megtette.
Megfogtam Pi kezét majd Buckyéhoz nyúltam, megragadtam és megszólaltam.
-Bucky Pietro.
-Pietro Bucky- muatattam be egymásnak a két  hőst.
Egy ideig méregedték egymást majd kezet fogtak és szétszéledtek. Mindenki a maga dolgára ment. Én úgy döntöttem hogy benézek Peterhez.
-Szia Pete- nyomta le a kilincset.
-Oh Wanda Szia- rakta le a kezében lévő mappát.
-Mi az?- utaltam a papírhalmazra.
-Semmi csak egy prezentációt kell készíteni. És nem igazán megy ezért megpróbáltam felvázolni.- húzta száját.