A Pajzs BEFEJEZETT

ну, не так ли?

-Több kevesebb sikerrel- folytatta.
-Miért nem kérted meg Tonyt hogy segítsen?- kérdeztem értetlenül.
Peter nem válaszolt csak megfordult.
-Mr. Strakot nem szeretném zavarni.
-Ugyan, sosem zavarsz- hallottuk Tony hangját az ajtóból.
-Mi kell prücsök?- kérdezte és beljebb jött a szobába.

Miután megoldottuk Peter proglémáját a nappali felé indultam. A többiek a kanapén ültek, nem volt bekapcsolva a tv, nem beszélgettek. Mindenki el volt mélyedve a saját gondolataiban.
-Sziasztok- léptem be mosolyogva.
-Beszélnünk kell- állt fel Thor köszönés nélkül.
-Igen?- léptem hozzá közelebb.
-Wanda- nézett szemebe.
-Asgardnak szüksége van rám.- suttogta és a földet pásztázta.
-Igen?- kérdeztem félve.
-Vissza kell mennem. A nővérem, Hela elakarja foglalni a trónt.
-Meddig nem leszel itt?- suttogtam rekedtes hangon, könnyes szemekkel.
-Amíg meg nem állítom- motyogta.
Arcomat sós könnyek áztatták.
-Wanda- fogta arcomat két keze közé.
-Én mindig veled leszek, itt- nyomta be ott a mellkasom ahol tudomása szerint a szívem van.
Könnektől áztatott szemekkel borultam Thor nyakába.
-Vigyázz magadra- utasítottam.
-Mindig azt teszem- mosolygott és megsimogatta a hátam.
-És mond- húzódtam el tőle.
-Ugye mindenképp visszatérsz hozzánk?- kémeltem szemeit.
-Igen. De ha nem is "hozzánk" de az én kicsikémhez biztosan- simogatta meg arcomat.
Megpusziltam arcát majd Steve megszólalt.
-Thor indulnod kéne- szólt a pajzsos.
-Már itt sem vagyok- tett le a földre.
Kimentünk az udvarra, Thor pedig távolabb állt tőlünk. Megpörgette pörölyét mire egy hatalmas fénycsóva jelent meg a semmiből.
Utoljára rám nézett majd elillant. A többiek már bementek de én még néztem az isten hült helyét. Ő apám helyett apám. Szeret, megvéd. Gondoskodik rólam. Nem úgy mint az igazi szüleim tették. A tavaszi nap sugara kellemesen melegítette fel nap felöli arc részemet. Szélcsend volt, egészen addig amíg egy fuvallattal meg nem jelent mellettem bátyám.
-Ő télleg fontos számodra- nézte ő is a füvet.
-Igaz?- nézett rám.
Válaszolni nem tudtam ezért csak bólintottam egyet.
-Wanda biztos hogy jól lesz- simogatta meg karomat.
-És mi van akkor ha az a Hela bántja?- néztem bátyámra aki elfordult.
-Vagy megöli?- folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Wanda- fordult vissza Pietro.
-Lehet hogy Thorra apaként tekintesz de emlékszel? Bucky mindig veled volt. Ő védett, óvott téged- suttogta és a fülem mögé tűrt egy hajtincset.
-De én még nem tudok neki megbocsájtani- sírtam.
-Próbálkozz. Ő szeret téged- mosolyott.
-Ezt meg honann veszed?- kérdeztem.
-Látszik rajta. Ha nem szeretne akkor szerinted  próbálkozott volna hogy megbocsájts neki? Vagy megvédett volna? Gondolkozz!- lelkesített Pietro.
-Nemtudom. Minden olyan kusza amióta apám és anyám felbukkant- fogtam fejem miközben a földre rogytam.
Pietro mellém térdelt majd megsimogatta hátam.
-Beszéld meg vele- puszilt homlokon majd felkapott és elvitt Bucky szobája elé.