A Pajzs BEFEJEZETT

почему?

Mikor reggel  felkeltem utam a konyhába irányult egy kis étel gyanánt. Beléptem a nappaliba ahol a Bosszúállók ültek. Köszöntem nekik majd a konyhába mentem. Kivettem a hűtőből a tejet, a polcról a müzlit és leültem az asztalhoz.
Éppen egy jókora falatot gyűrtem be a számba amikor valaki megszólított.
-Szia Wanda-köszöntött Bucky.
-Szia Buck-motyogtam teli szájjal.
-Hogy vagy?- kérdezte és leült velem szembe.
-Jól. Mié- válaszoltam volna ha Steve nem vág közbe.
-Wanda keresnek- mutatott az ajtó felé.
Bucky felé néztem és egy bocsánat kérő pillantás után el is mentem az ajtóhoz. Az ajtó elött egy egyeltalán nem várt személy állt.
-Anya, Apa? Mit kerestek itt?-nyitottam ki az üvegajtót hogy betudjanak jönni.
-Wanda beszélni szeretnénk veled- mondta anyám.
-Hallgatlak- mondtam.
-Nem beszélhetjük  meg ezt máshol?- nézett rám kérlelve anyám.
-Nem.-mondtam határozottan.
-Wanda nem engedjük hogy itt élj- mondta apám.
-Miért?- tártam szét kezeim.
A többiek minket néztek.
-Mert te nem ide való vagy. Téged nem erre neveltünk. - mondta hangosabban apám.
-És ha nem erre akkor mire?- kérdeztem nyugodt hangnemben.
-A jó tanulmányi eredményekre, a rendes állásra, majd hogy családot alapíts.-nézett rám izzó szemekkel apám.
-Gyere haza a családhoz, Wanda- kérlelt anyám.
-Most jötettek rá hogy van még egy lányotok? Gratulálok. Nem megyek haza, mert itthon vagyok. Ez az igazi családom. Mi szeretjük egymás. Nem ítélünk el senkit, sosem. Sosem mondják azt hogy "takarodj el itthonról"- mondtam már én is hangosabban.
-Jó ebből elegem van.- apám erőszakosan megragadta a csuklómat és kifelé kezdett ráncigálni.
Azonban valaki rátette a csuklómra a kezét.
-Nem viszi inenn őt sehova- hallottam Bucky mély hangját.
-Ki a franc ez?- nézett rám mire én csak vállat vontam.
-Elengedi magától vagy segítsek?- nézett apámra Buck.
Apám lassan de elengedte a csuklóm. Lőtt felém mége egy " Még látjuk egymást" pillantást és kimentek az ajtón. Buckyra néztem aki maga elé meredt.
-Wanda- szólított Tony.
-Igen?- válaszoltam úgy hogy még mindig a sokkolt állapotban lévő fiút néztem.
-Hogy hívják a szüleidet?-kérdeze mire odanéztem.
-Alice Meyer és Joe Maximoff-válaszoltam.
Tony bólintott egyet és elment. Visszanéztem Buckyra.
-Buck-néztem rá.
-Mi a baj?- kérdeztem.
Bucky csak megrázta a fejét és elment. Leültem a kanapéra ahol már csak Steve nézte a tvt.
-Szia- köszönt mosolyogva.
-Hello-dörmögtem.
-Mi a baj?- nézett rám.
-Olyan mintha Bucky már nem bízna bennem. Nem mond el semmit, nem akar velem beszélni. Mintha tartana tőlem.- dőltem hátra egy nagy sóhajtás közben.
-Azért ne felejsd el hogy te egy évig "halott" voltál- rajzolt a levegőbe idéző jeleket.
-Tudod hogy mennyire mélyen érintette? Minden nap egyszer kiment a sírodhoz és vitt egy szál virágot. Abban az évben teljesen máshogy viselkedett. A bevetéseken gyilkot de nem azt akit kellett  volna. Nem civileket ölt hanem az ellenség katonáit. Ő bosszúból ölt. Amikor vihar volt felkelt és kiment a sírodhoz. - fejezte be mondandóját mire én rá néztem.
-Té-Télleg?- makogtam.
Steve bólintott egyet.
-Köszönöm- pattantam fel a kanapéról és Bucky szobája felé vettem az irányt.