Utálat felsőfokon

6. | Epres shake

- Szóval, hogyan is ismertétek meg egymást? - támaszkodtam kezeimre, miközben vártam, hogy elkészüljön az epres shake, amit kértem. Extra habbal a tetején, mert anélkül számoma ihatatlan volt. 

Harley és Sage előtt már ott volt egy - egy csokis shake (amit nem tudom hogyan szerethettek, de ezek alapján biztosan állíthatom, hogy összeillenek), de az enyémre még várni kellett. A hely ahová jöttünk számomra kellemes csalódás volt. Úgy gondoltam, hogy valami egyszerű kis fagylaltózóba ülünk be, de tévedtem. Az egész olyan volt, mint egy retro fagylaltozó. Sőt. Még nagyon fagylaltozónak sem lehet mondani, hiszen mindenféle dolgot lehetett rendelni. Volt shake, fagylalt, mindenféle desszert. A hely a Süßes Essen nevet viselte és még egy régi zenegép is volt a sarokban, amit elvileg használni is lehetett. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor még azt sem ártana megemlíteni, hogy az itt dolgozók görkorcsolyában közlekedtek. Csodáltam is őket, amiért nem taknyoltak el még egyszer sem. A hely eléggé megtetszett, így gondoltam a közeljövőben meglátogatom még.

- Igazából ez egy eléggé vicces történet. - kezdett bele a velem szemben ülő Harley, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből és a hely tanulányozásából..

Mióta csak beültünk a Süßes Essenbe, Sage mintha megváltozott volna. Egyfolytában mosolygott és Harleyt nézte. Komolyan, mintha kicserélték volna. Gondoltam rá, hogy megszívatom kihasználva kedvességét, de tudtam, hogy ezt vissza kapnám. Méghozzá sokkal rosszabbul járnék.

- Vicces? - vonta fel szemöldökét a mellette ülő fiú.

- Lehet, hogy számodra nem volt vicces, de én igenis sokat nevettem rajta. - kérte ki magának a saját igazát.

- Na mostmár kezdek kíváncsi lenni rá, hogy Sage mit csinált, amiért ennyire felháborodott az előbb mondottakon. - beszéltem, közben pedig kihozták epres italomat. - Köszönöm szépen! - mosolyogtam a pincérnőre, ezek után pedig bele szívtam az üdítőmben elhelyezett szívószálba.

- Na, hogy ízlik? - érdeklődött Harley.

- Ez nagyon finom. - ízlelgettem a shake-et.

- Máskülönben nem ide jöttünk volna. Na de akkor folytatnám is a megismerkedésünk történetét. Bár ha bele gondolok, még nagyon el se kezdtem. - gondolkodott hangosan a Sunny Shavonos lány.

- Mindegy, csak kezd el. - sürgettem. - Még haza kéne mennem tanulni.

- A nagy Maisie Diamondnak tanulnia kell! - tettetett csodálkozást Sage, és ezek szerint vissza is tért az az énje, amelyiket én ismertem.

- Sage! - pírított rá barátnője. - Éppen Erie megyében voltunk egy jó kis hat és fél órás út után.

- Hát az sem a közelben van. - jegyeztem meg. Pennsylvania nem éppen volt kicsi állam, így nekünk, akik Philadelphiaban laktak, elég sok időbe telt eljutni az állam másik felében lévő megyébe vagy éppen városba.

- Na igen. Ott lakik a nagymamám és nagyon beteg lett. Kórházba került, így muszáj volt leutaznunk, hogy rendben tartsuk a házát. Sage éppen akkor nyaralt a családjával szintén Erieben és amikor sétáltam a tó mentén, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet, kiabálást hallottam.

- Sage a vízben kötött ki, mert bele lökték? - próbáltam meg kitalálni a történet végét.

- Még ha csak az lett volna. - jegyezte meg félhangosan a fiú.

- Nem egészen. - kuncogott Harley. - Szegénykém bele ült valami ragadós dologba, amire jöttek a méhek. Annyit láttam, hogy éppen a vízben ül csurom vizes ruhában.

- Na ne! - nevettem el magam. - Erre te? - törölgettem könnyeimet.

- Megkérdeztem mit keres a vízben. Azt válaszolta, hogy megtámadta egy csapat megvadult méh, ezért bele ugrott a tóba, reménykedve, hogy így le tudja rázni őket.

- Eléggé...szokatlan megismerkedésetek volt. Hogyan jöttetek rá, hogy egy városban laktok? - mondtam a következő kérdést.

- Megkértem Harleyt, hogy hozzon nekem valahonnan egy törülközött. - vette át a szót Sage. - Valahonnan szerzett nekem egy rózsaszín, hercegnős köntöst én pedig azt mondta, hogy csak akkor vagxok hajlandó felvenni ha megadha a számát.

- Ő hogyan járt volna rosszul? Te fagytál volna meg, mint az emberek a Titanicban.

- Én is ezt kérdeztem, de végül belementem. - folytatta a mesélést újonnan megismert barátnőm. - Aztán másnap felhívott, elmentünk randizni és kiderült, hogy mindketten Philadelphiaban lakunk.

- Értem. Egyébként mit szólsz ahhoz, hogy...hogy nekem és Sagenek "össze kell házasodnunk"? - kérdeztem meg ami már egy ideje fúrta azt oldalamat.

- Nézd Maisie, tudom, hogy te és Sage ki nem állhatjátok egymást és ellenzitek ezt az egész dolgot, mert a szüleitek sózták rátok, de ugyanakkor megértem. - kezdte én pedig kifújtam eddig bent tartott levegőmet.

- Megérted?

- Igen, elvégre az esküvőtök napján egyébként is lelépsz, hogy megtudd az igazat a szüleidről. - folytatta.

- Igen ez így ig... - kezdtem bele, de hirtelen észhez tértem. - Várjunk, te honnan tudsz róla, hogy miért és hova megyek az esküvőm napján? - húztam össze résnyire szemeimet.

- Hát Sage mondta. - magyarázta én pedig az említett fiúra néztem.

- Komolyan Sage? A legjobb barátnőm nem tudhatja, hogy elkell játszanunk egy pár vagyunk, de a te barátnőd tudhatja miért lépek le az esküvőről? Menj a fenébe! - álltam fel az asztaltól.

- Maisie! - kezdett bele, de én félbe szakítottam.

- Ne is kezdj bele! Sőt. Tudod mit? Már most abba is hagyhatnánk ezt az egészet és akkor mindenki boldog lesz. Én pedig keresek egy másik alkalmat arra, hogy elutazzak. - már éppen indultam volna el, de még eszembe jutott valami. - Ja, és a shake-et te fizeted. - fejeztem be majd ténylegesen elindultam haza.

Donna nem volt elérhető, hiszen egy hónapig megszabták neki mennyi ideig netezhet és fontosabbak voltak számára a sorozatok, minthogy engem hallgasson. Bár szerinte az életem bele illett egy spanyol szappanoperába. Meg egyébként is Sage azt mondta... Tulajdonképpen Sage is elmondta Harleynak, hogy Spanyolországba terveztem szökni. Így hát elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Donnanak.

Me: Beszélnünk kell!!!

Mert eldöntöttem, hogy a legjobb barátnőm tudni fog róla mit tervez a Butler és a Diamond család. Még ha emiatt ki is nevetne.