Utálat felsőfokon

24. | Egy titokra fény derül

- Nem tűrhetjük tovább, ahogyan minden helyi újság megjelenésekor össze csődülnek a diákok, mert Maisie vagy Sage olyan dolgot tett, ami bekerült a hírekbe!

- Ez rágalom! Nem tehetünk arról, hogy mi jelenik meg rólunk és mi nem. Ezt az iskolát választottuk és el is fogadták a felvételizésünket, vagyis kötelesek arra, hogy elfogadják ide járunk, és nem rúghatnak ki ilyen indokkal! - borult el az agyam. Nem gondolhatta komolyan ezt Helena tanárnő!

- Na de Miss Diamond, kérem türtőztesse magát! Ez egy iskola! - szólt rám az igazgatónő.

- Elnézést kérek, egy kicsit elragadtam magam! - kértem bocsánatot, miközben az ablakban láttam, ahogyan Donna kisettenkedett az út szélénél álló futárhoz és átvette a csomagomat. Hiszen én elfelejtettem szólni neki, mert el voltam foglalva azzal, hogy megcáfoljam Helena tanárnő állítását. Akkor mégis honnan tudta meg, hogy ki kell mennie? - Az érvelésem viszont akkor is igaz! Alaptalanul nem rúghatnak ki minket csak azért, mert időnként megjelenik rólunk egy cikk.

Próbáltam minél többet beszélni, hogy magamra tereljem mindenki figyelmét és senki ne vegye észre Donnát, esetleg a futárszolgálatot. Ahogyan láttam ez bevált, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mégis mitévők legyünk Helena tanárnő ötletével kapcsolatban.

- Lássuk csak, tényleg nincs semmi kivetni való az itt maradásukban ezeknek a diákoknak. Való igaz, hogy esetenként kitör a káosz a diákok körében egy - egy cikk megjelenése miatt, de Diamond kisasszonynak igaza van, és nem küldhetjük el csak ezért őket. - kezdett el kutakodni igazgatónk az emlékei közt.

Fáradtan sóhajtottam egyet. Teljes mértékben igaza volt Ms. Collins igazgatónőnek. Azonban arra nem számítottam, hogy Helena tanárnő mindent megpróbál bevetni ellenünk és bedobja minden lapját.

- Mi a helyzet a tavalyi incidenssel? A matematika terem felgyújtásával, amit Maisie Diamond okozott? - mosolygott rám ördögi vigyorral, mintha tudta volna, hogy ezzel nyert ügye van.

- Csak leégettem, az nem ugyanaz! - kértem ki magamnak, ugyanis a kettő között nagy különbség volt.

- Na erre én is kiváncsi vagyok! Sosem tudtam meg mi volt az a nagy dolog, ami miatt sikerült leégetned a termet. - ült feljebb Sage a székében feszülten figyelve a következményeket, egészen idáig az ülőalkalmatosságba süppedve, telefonjába görnyedve ült és néha valamit gyorsan irogatott is. Csak párszor nézett fel, de akkor is szigorúan az ablakot bámulta. Talán... nem, az nem lehetett, hogy ő üzent Donnának. Vagy mégis?

- Nem érdekes, már a múlté! - nem szívesen emlékeztem vissza rá.

- Miss Diamond a tavalyi tanév vége fele szándékosan felégette a termemet egy kémiai kísérlettel, ami balul sült el! - hagyta figyelmen kívül Helena tanárnő a szavaimat.

- De én... - kezdtem bele, azonban ismételten félbe szakított.

- Ráadásul rajta kívül mások is tartózkodtak a teremben, akiket ezzel életveszélybe sodort.

- Én csak megvédtem a lányát attól, hogy szembe kelljen néznie ezek után az édesanyjával! - bukott ki belőlem elkeseredetten. Amint kiejtettem a szavakat a számon, meg is bántam. Teljes döbbenet ült ki mindenki arcára körülöttem.

Az igazgatónő érdeklődve kémlelt, míg Sage nagyra nyílt szemekkel nézett rám. Helena tanárnő pedig... nos, ő volt, akin a legtöbb érzelmet láttam átfutni. Egyszerre volt meglepődött és gyanakvó, megilletődött és hitetlen.

- Ez már több a soknál, hogy a lányomat is bele meri vonni! A kis Benita miért tenne ilyet? Teljességgel képtelenség!

- Na de Mrs. Wynne, kérem ne legyen ilyen indulatos! Ez egy oktató intézmény és itt diákok vannak. - próbálta meg Ms. Collins csitítani a tanárnőt, hiszen eléggé elszabadultak az indulatok.