Utálat felsőfokon

25. | Őrültek háza

- És ezennel hivatalosan is öt - null ide. Na, akarsz még egy visszavágót? - nyújtottam meg elgémberedett végtagjaimat.

- Szó sem lehet róla! Ennyi megaláztatás nem érhet már a mai napon! Mikor találkozunk legközelebb Clarindával?

- Azt hiszem már nem nagyon fogunk, mert múltkor eljött velünk ruhát nézni és a menüt meg ilyeneket elméletileg majd anyával fogják megszervezni. Tudtommal én már nem nagyon kellek hozzá.

- És mi van azzal a piros ruhával, amit akkor kell felvenned, ha éjfél van? Az a menyecske ruha vagy hogyan is hívják?

- Öhm... nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Egyáltalán biztosan van ilyen hagyomány? Rég voltam esküvőn. - kérdeztem zavartan.

- Én sem tudom. Utoljára anyád testvérének az esküvőjén voltunk, aki Magyarországon lakik a férjével. Ott volt valami ilyesmi, de annak is már tizenhárom éve.

Végül inkább annyiban hagytuk a dolgot és elfoglaltuk magunkat. Igazából mindketten be voltunk zsongva, hiszen idő közben elérkezett a várva várt péntek délelőtt, ami egyet jelentett a farsangi bál napjával. Az igazgatónő kedves volt és annak tekintetében, hogy elfelejtette a farsangi időszakot, tanítás nélküli munkanapot hirdetett ki erre a napra. Donnával már előre megbeszéltük, hogy átjön és majd segítünk egymásnak, de mivel az én jelmezem Sage felelőssége volt, így nem tudtunk mire számítsunk. Apa pedig minden egyes percben egyre idegesebb lett az esti "fellépésük" miatt.

- Apa, téged ki kell majd festeni? - fordultam az említett felé, miközben Donnával beszéltünk telefonon. Annyira izgult, hogy fel - alá járkált a konyhában és magában mormogott egyfolytában valamilyen szöveget.

- Mi vagyok én cirkuszi bohóc? Nem fogom lejáratni magam! - kérdezte felháborodottan.

- Szerintem azzal már elkéstél. - jegyeztem meg halkan, Donna pedig nevetett a vonal másik végén. - Így nem lesz élethű, a klipben is ki van festve Britney Spears! Te vállaltad el, tegyél is meg mindent a jó hatásért! Különben is, nem olyan nagy mestermű. Csak keress rá az interneten!

- Ton is ki lesz kenve? - kérdezte tőlem, de a kérdést igazából Donnának szánta.

- Azt mondja igen, hogyha te is, mert ez elmaradhatatlan, de miért nem jön át akkor ő is hozzánk? - adtam át az üzenetet.

- És Jason meg Gerard? Velük akkor mi lesz? Nem maradhatnak ki a buliból.

- Anya mit fog hozzá szólni? Már így is itt lesz Donna, Sage, te, én, anya, ezek szerint Jason plusz még Sage és Sergei apukája is. Pluszba még biztosan jön akkor Alison is, hiszen már csak ő maradna egyedül otthon, úgyhogy tízen lennénk vele együtt. - számoltam fejben.

- Majd én le beszélem az anyáddal, te csak intézkedj! - sürgetett feldobottan.

Homlokráncolva köszöntem el Donnától és megkerestem a telefonomban Sage telefonszámát. Nem találtam meg egyhamar, hiszen sosem beszéltünk még ezelőtt, de ahogyan emlékeztem Donna egyszer valamiért elküldte a telefonszámát, így kereshettem vissza. Amikor már a pár hónappal ezelőtti beszélgetésünknél jártam, valamiért vissza dobott az elejére, én pedig szitkozódva dobtam le a kanapénkra a készüléket. Pedig már biztosan majdnem megvolt!

Donna: Na, sikerült le beszélned?

Akkor ezért dobott vissza! Bosszúsan kifújtam egy nagy adag levegőt és elkezdtem bepötyögni a választ.

Me: Nincs meg Sage száma. Most akartam vissza keresni, de vissza dobott, amikor írtál. Neked nincs meg véletlenül?

Pár percet kellett várnom, mert néha megjelent három pötty, hogy éppen ír, azután eltűnt és végül megint megjelent.