Utálat felsőfokon

13. | Plusz munka

Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Hová bújjak, kit küldhetnék magam helyett az asztalhoz? Legnagyobb sajnálatomra azonban nem tudtam sokáig láthatatlan maradni, hiszen amikor éppen osontan volna vissza a konyhába nem figyeltem a hátam mögé és véletlenül neki mentem Noahnak. Mondanom sem kell, hogy hangos csörömpöléssel estek le kezeiből a tányérok és azonnal magunkra is vontuk a figyelmet. Hiszen ha hibázik az ember, arra egyből felfigyelnek.

- Jaj, annyira sajnálom! - kértem elnézést egyből és leguggoltam, hogy segíthessek fel takarítani.

- Maisie, mit mondtam neked? Már régen az ötös asztal rendelését kellene fel venned! - sziszegte fogai között.

Egy pillanatra elszégyelltem magamat. Való igaz, hogy attól függetlenül kötelességem oda menni és megkérdezni mit szeretne rendelni Sage és Harley. Én pedig nem futamodok meg csak azért, mert éppen megtudnám fojtani egy kanál vízben a vendégpáros férfi tagját. Szóval enyhén megcsapdostam az arcomat és miután felálltam és megfordultam mosolyogva tettem meg a maradék utamat. Harley és Sage észre vett és míg a lány mosolyogva, addig a fiú meglepődve nézett rám.

- Sziasztok, mit szeretnétek? - mosolyogtam rájuk kedvesen.

- Maisie, te mit keresel itt? - sziszegte fogai között Sage.

- Nem látod, hogy itt dolgozom, te barom? Mivel engem sem a beszélgetésért fizetnek, így szeretném, ha elmondanátok mit szeretnétek. - vettem elő automatikusan jegyzetfüzetemet.

- Én szeretnék kérni egy epres limonádét. - szólt közbe végül Harley, miközben az étlapot tanulmányozta. - Enni pedig. Hmm....mit ajánlasz? - nézett fel rám érdeklődve.

Ha engem kérdezett volna, akkor valószínűleg nem epres limonádét ajánlottam volna, mert én azt személy szerint ki nem állhatom, de hát ahány ember...

- Ha engem kérdezel, tudom ajánlani a Roselle specialitását, ami éttermünk legkiválóbb és legfenségesebb étele. - mondtam el a szokásos szöveget.

Érdeklődve néztem Sage felé, aki nem vette a lapot, mivel erősen gondolkodhatott valamin és rézsút előre nézett.

- Sage? - legyezgettem meg előtte kezemet, mire hirtelen megugrott ijedtségében. Legközelebb egy kancsó vizet öntök rá és akkor talán nem fog többet elkalandozni, amikor beszélnek hozzá.

- Igen? Nekem is jó lesz az, amit Harley kért.

- Vagyis két epres limonádé és két Roselle specialitása lesz? - írtam fel a két rendelést.

- Nem! Én nem szeretem az epres limonádét! Van sima? - komolyan mondom, hogy ennyit tud variálni!

- Van. - fújtam ki egy adag levegőt.

- Rendben. Akkor olyat kérek.

[...]

Miután elvittem a konyhába a rendelést, nemigen volt ínyemre, hogy a közeljövőben ki kell ismét mennem az asztalokhoz. Tiffany mosolyogva jött felém és valami olyasmit tátogott, hogy "ezt nem fogod elhinni". Érdeklődve néztem rá a pultnak nekidőlve.

- Képzeld el, hogy itt van Sage Butler! - mondta a végét már egy fokkal halkabban.

- Tudom. Én vettem fel a rendelésüket.

- Csak ennyit mondasz? Bármit megadnék, ha akár egy szót is beszélhetnék vele, te pedig ennyivel le reagálod? Nem vagy lázas Maisie?

- Tiffany, ugye tudod, hogy Sage és én osztálytársak vagyunk? Ergo minden hétköznap látom, akaratom ellenére is.