Utálat felsőfokon

8. | Esküvő szervező

Kínos csend. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni ami azok után történt, hogy édesanyám elindult az esküvő szervezőért. Én magam elé néztem és próbáltam nem arra figyelni, hogy Sage próbálja felvenni velem a szemkontaktust. Egyszerűen nem értettem miért akarja ennyire megmagyarázni a délután történteket, de annyira nem is érdekelt. Édesapám telefonján nyomkodott valamit szintúgy, mint Jason. Le mertem volna fogadni, hogy a Sea Battle 2 - vel játszanak, amit még én mutattam a szüleimnek. Apával rá voltunk kattanva arra a játékra, mert nem tudtuk sosem feladni, hogyha valamelyikünk ügyesebb volt a hajók elsüllyesztésében. Alison nem tartózkodott a szobában, ugyanis egyből édesanyám után sietett beengedni a szervezőt.

Hallottam, ahogyan üdvözlik a nőt, majd megkérik, fáradjon beljebb. Eléggé meglepődtem amikor megláttam, hiszen egészen fiatalnak tűnt. Vörös, hullámos haja volt és egy egyszerű királykék egyberuha simult testére. Szintén kék körmeivel egy dossziét fogott és mosolyogva üdvözölt bennünket. Elkönyveltem magamban, hogy ez a nő biztosan nagyon szeretheti a kék szint. Vagy ha nem is magát a színt, de a kék kiegészítőket biztosan.

- Jó estét! Clarinda Vianne vagyok, de szólítsanak csak nyugodtan Clarindának. Hol lenne az ifjú pár? - mutatkozott be kedvesen.

- Na igen, elég ifjú a pár. - dünnyögött orra alatt a mellettem ülő Sage.

- Itt is lennének. - vette át az irányítást édesanyám. - Ő a lányom, Maisie és a vőlegénye, Sage.

- Örvendek a találkozásnak. - nyújtotta felém kezét, én pedig felpattantam a kényelmes helyemről, hogy üdvözölhessem.

- Szintúgy. - mosolyogtam ártatlanul. - Mondja Clarinda, maga mit szól hozzá, hogy ilyen fiatalon férjhez megyek? - somolyogtam diadalittasan a szüleim felé.

- Maisie! - parancsolt rám édesanyám, hangja pedig szigorúságott sugárzott. Ha nincsenek nálunk vendégek még meg is ijedtem volna a hangsúlyától, de így... - Ne legyél pimasz! - már így is neheztelt rám a reggeli incidensünk miatt. Mit számított ez már ahhoz képest?

- Semmi baj asszonyom! Kérdésedre a válaszom pedig, hogyha tényleg szereted akkor nem számít, hogy ilyen fiatalon mész hozzá. Találkoztam már nálatok sokkal fiatalabbakkal is, akik mai napig nagyon boldogok együtt. Elkezdhetnénk a szervezést vagy van még kérdés? Még van ma más hely is ahová mennem kéne és nem szeretném megvárakoztatni őket. Szóval egyéb kérdés?

Mindenki nemlegesen megrázta a fejét. Már éppen neki is kezdtünk volna az egésznek, ha Alison nem szól közbe. Remek, sokkal később kerülök ágyba...

- Esetleg nem kér egy kis vizet? Vagy netán kávét?

- Egy narancslé jól jönne, ha van. Már így is ki van száradva a szám, szóval azt megköszönném. Egyébként nyugodtan tegeződhetünk. Ez mindenkinek szólt. - nézett körbe a társaságon.

A nő, vagyis Clarinda nagyon boldog személyiség volt. Ami engem már nagyon is zavart. Ennyi pozitívitást még emberben nem láttam, pedig Donna sem volt piskóta. Leült a velünk szemben lévő fotelbe és egyből bele is kezdett mondandójába.

- Előszőr is azt kéne megbeszélnünk, hogy hol is legyen az esküvő. Mondjátok el mire gondoltatok én pedig megpróbálok az elképzeléseitek alapján helyet keresni.

- Mindenképpen tengerparton kell lennie! - kezdte édesanyám, miközben letette elé az italát.

Clarinda nagyot kortyolt a folyadékból és hallgatta az ötleteket. Hümmögött én pedig megszerettem volna szólalni, de Alison közbevágott.

- Nem, mert egy hajón lesz! - mesélte a saját elképzelését.

- A tengerparton! - kontrázta édesanyám.

- Hajó! - kapkodtuk ide - oda fejünket, mígnem Jason közbe avatkozot. - Szerintem inkább kérdezzük meg a fiatalokat, hogy mit is szeretnének. Elvégre ez az ő esküvőjük lesz.

Öt szempár fordult felénk, mire én hirtelen köpni - nyelni nem tudtam. Féltem kimondani, hogy nem szeretnék nagy feneket keríteni ennek az egésznek, de végül nagy nehezen rávettem magam.

- Én nem szeretnék ilyen nagy felhajtást. Csak egy kisebb "összejövetelt". Ahol nincs ott csak a család és a közelebbi hozzátartozók, rokonok, barátok. - vontam meg vállamat, Clarinda pedig a noteszébe jegyzetelgetett.

- Szerintem sem kell nagy dobra verni. - szólalt fel a mellettem ülő fiú. Kidülledt szemekkel néztem felé, ő pedig bíztatóan rám mosolygott.

Hú, de letöröltem volna azt a vigyort a képéről!

- Na, akkor ezt meg is beszéltük! - csapta össze tenyereit édesapám. - Különben sincs kedvem mindenkivel jópofizni. - kacsintott rám.

- Rendben, szerintem mára ennyi elég is lesz. Következő alkalomra keresek nektek sima, nem túl csicsás helyeket és akkor majd választhattok is belőle. Akkor két nap múlva találkozunk. - állt fel az asztaltól.

[...]

- A végén egész jóra sikeredett ez a kis beszélgetés. Csak anyának meg Alisonnak nem tetszett a hely, ahol elképzeltük ezt az egészet.

Miutan Clarinda elment a Butler család is lassan elkezdett szedelőzködni. Mi pedig utána még a nappaliban beszélgettünk és kártyáztunk, miközben a háttérben ment valami zene a tévéből amolyan háttérzajként. Sosem szerettem teljes csendben lenni/tanulni. Mindig kellett valami alapzaj. Lehetett az rádió, tévé vagy akár egy sorozat is, a lényeg csak az volt, hogy valaki beszéljen. Amikor apának üzleti útra kellett mennie minden napi programom volt, hogy egész nap ment valamelyik adó, hiszen a végén még bekattantam volna, mint a kakukkos óra.

- Na igen, anyádnak eléggé más elképzelései voltak az egésszel kapcsolatban. - cserélte ki a jokert egy ötösre.

- Tudom, de...ez az én esküvőm lesz. A tieteket is így tervezgette még anno, apa? - néztem fel rá, miután kimentem a játékból.

- Dehogy! Azt még ennél is jobban megszervezte. Ha valami nem tetszett neki, az mehetett is a kukába a többi ahhoz hasonló ötlet mellé. - nevette el magát. - Mindezek ellenére ezért is szeretem.

- Mindezek ellenére pedig megnyertem a játékot. - kezdtem örömtáncba.

- Visszavágót követelek!

- Sajnálom, de hirtelen nagyon elálmosodtam. Majd holnap. - ásítottam egy nagyot a hatás kedvéért. - Egyébként is; römiben mindig verhetetlen vagyok. Na jó éjszakát! - mosolyogtam rá a lépcsőajtó előtt visszafordulva.

- Jó éjszakát!

Bármennyire is akartam nem feküdhettem még le aludni, hiszen megkellett írnom még a házi feladatot is és tanulnom is kellett az órákra. Mégha másnap nem is volt iskola...