Utálat felsőfokon

26. | Előkészületek

- Ismered azt a szót, hogy várakozás? - nyitottam ki idegesen az ajtót. - Oh elnézést Mr. Mercado! Mást vártam. Mármint önt is, de azt hittem más érkezett. - próbáltam meg szépíteni a helyzeten, nagyon el szégyelltem magam.

- Semmi baj Maisie, édesapádat hol találom? - tért egyből a tárgyra és át nézett a fejem mellett, hátha észre veszi azt, akit keresett.

- Öhm, azt hiszem elment gyakorolni a táncot. Szegény nagyon berezelt az egész miatt. Még csak most jött rá, hogy mennyi ember előtt kell fellépnie. Egy pillanat és szólok neki. Addig nyugodtan fáradjon beljebb! - invitáltam be a házba. Miután szóltam apának, elmentem a mosdóba, hogy megmossam a kezemet, mert idő közben valamiért tiszta kosz lett. Közben még gyorsan rá néztem apára, hogy hallotta e, amit mondtam, de bizonyára igen, mert egy nagy mosollyal a száján jött ki szobájukból és a kezében egy doboz foglalt helyet. Biztosan abban voltak a kellékek a jelmezéhez.

Mivel megbeszéltük Donnával, hogy viszünk sütit a farsangi bálra, így neki kezdtem az előkészületeknek. Körülbelül öt perce kezdhettem el a hozzávalók összeöntését, amikor csöngetést hallottam. Apa csak egy "majd én nyitom" bejelentés után el is tűnt a konyhából, mert idő közben lejött megnézni mit csinálok és a bejárati ajtó nyitódása után meghallottam Ruslan és Gerard hangját is. Ezek szerint már csak Sage és Alison hiányzott a köreinkből. Szomorúan néztem a halványsárga pólómra, ami csokis lett a hozzávaló aprítása közben.

- Szia Maisie! - intett mosolyogva Ruslan, én pedig viszonoztam gesztusát. - Mi jó készül itt?

- Csokis keksz a farsangi bálra. Donna már vár téged az emeleten. Remélem a te jelmezed is legalább annyira hajaz az eredetire, mint neki. - hadonásztam a késsel a kezemben, miközben magyaráztam neki, hogy merre találja meg a legjobb barátnőmet.

Megköszönte az útbaigazítást és megkért, hogy inkább tegyem azt a kést biztonságos helyre, én pedig tovább folytattam a hozzávalók összekeverését. Még láttam a szemem sarkából, ahogyan Gerard is elsétált a konyha előtt feltűnően nézegetve, hogy mit tevékenykedek. Csak mosolyogva megráztam a fejem és elkezdtem kiszedni a tojásokat a hűtőből.

- Szép a felsőd! Ezek milyen virágok rajta? - hallottam egy nagyon is ismerős hangot és megfordulva a tengelyem körül, Sage tárult a szemeim elé egy nagy fekete ruhavédővel a kezében.

- Hát olyan rózsaszínek, meg van rajta kék is. Látom nem izgatott különösebben, hogy hamar ide érj. Anyud?

- Ő nem jött. Valamit el kell még intéznie. Bár igazság szerint egész nap nem láttam ebéd óta. Többiek? - dobta le magát a pult mellett elhelyezett bárszékre.

- Donna és Ruslan készülődnek, apáék szintén. Én pedig elkezdtem addig a sütit. Nem! - csaptam rá a kezére, ugyanis meg akarta kóstolni a tésztát. - Inkább elmondhatnád végre milyen jelmezt szereztél be! Mindenkiét tudom már csak a sajátomat nem.

Mosolyogva tette maga elé a ruhavédőt és a hatás kedvéért lassan elkezdte lehúzni a cipzárját. Mielőtt bármit is megláttam volna a jelmezből gyorsan vissza húzta a húzózárat, én pedig bosszúsan néztem rá. Csak nevetve szabadkozott, hogy ezt nem hagyhatta ki, úgyhogy amíg ő ezzel volt elfoglalva, addig én kikaptam a kezéből a ruhavédőt és lehúztam a villámzárat.

Egy kék rácsokkal borított fehér ruha volt benne és egy puffos ujjú fehér ing. Éreztem, hogy valami húzza le a zsákot, ezért le néztem az aljába. Egy piros cipő volt benne. Már csak egy baj volt az egésszel. Nem tudtam, hogy ez mégis milyen jelmeznek akart megfelelni. Sage várakozóan nézett rám, én pedig kínomban azt sem tudtam mit válaszoljak.