Utálat felsőfokon

9. | Vásárlás

Olyan hamar elmegy a hétvége! Már vasárnap volt én pedig azon kaptam magam, hogy kerek öt órám van még, amíg Clarinda ismét ellátogat hozzánk. Sage és én azóta nem beszéltünk, de én nem is akartam hallani a fiúról.

Donna: Jössz velem ruhát vásárolni?

Éppen az ágyamban feküdtem egy adag mogyoróvajas kekszet tömve magamba, miközben vicces videókat néztem kisbabákról és állatokról. Ezt a fontos programomat zavarta meg legjobb barátnőm.

Me: Van már egy csomó ruhád. - írtam a választ.

Semmi kedvem nem volt plázázni és anyáék ismerőseinek köszönni, akikről azt sem tudom kicsodák, de azért rám köszönnek, mert a Diamond házaspár lánya vagyok.

Donna: Randim lesz.

A választ olvasva félre nyeltem a kekszet. Donna sosem randizott még ezelőtt és úgy gondoltam nagyon be lehet parázva, ha azt kéri menjek vele ruhát venni. Na nem mintha én lettem volna eddig egyszer is randin.

Me: Azonnal nálatok vagyok, meg ne mozdulj!!!

Úgy véltem nem kérdezem meg ki a szerencsés, mert nem a legcélszerűbb ezt telefonon megvitatni. Majd amikor találkozunk és láthatom a reakcióját, amint kiejti száján a fiú nevét.

Berohanva gardróbomba szokásosan nem tudtam eldönteni mit vegyek fel. Végül öt perc keresgélés után találtam egy egyszerű fekete farmernadrágot és egy rózsaszín Princess feliratú pulóvert. A hajam egy madárfészekként funkcionált fejem tetején, így muszáj voltam kifésülni alaposabban és felfogtam egy lófarokba. A szempillaspirál és enyhe rúzs felvitele után késznek nyilvánítottam magamat és elindultam lefelé, hogy el tudjak kéreckedni otthonról.

- Anya, elmehetek Donnaval vásárolni? - kérdeztem a konyhában tevékenykedő nőt.

- Sajnálom, de most sajnos nem mehetsz. Clarinda és a Butler család négy és fél óra múlva jön. Itt kell lenned, hogy fogadni tudd őket.

- Donna ma randira megy és megkért menjek el vele ruhát vásárolni. - adtam be az adu ászt.

- Az a Donna? Donna Mercado? - mosolygott rám boldogan. - Miért nem ezzel kezdted Maisie? Hát persze, hogy mehetsz segíteni a legjobb barátnődnek felkészülni az első randijára!

- Ha tudom, hogy így reagálsz többször fogom ezt mondani.

- Ne is álmodj róla! Tudom ám mikor nem mondasz igazat kisasszony! Na sipirc mielőtt meggondolom magam és vissza küldelek a szobádba.

Megköszöntem és kirohantam a folyosóra, hogy fel vehessen a cipőmet, közben majdnem neki futottam apának. Meg is kérdezte, hogy hova ilyen sietősen anya pedig egyből válaszolt rá.

[...]

Donna és én sosem hazudtunk még egymásnak a matektermes incidenst leszámítva, de az egy másik történet. Éppen ezért furcsálltam is, hogy nem beszélt nekem egy fiúról sem. Hiszen ha ma mennek randizni, akkor már régebben el kellett kezdeniük beszélgetni. Vagy lehet csak félt beszélni róla?

Öt perc kocogás után megérkeztem az ismerős világosbarna ház elé, ahol már mosolyogva várt szőke barátnőm. Világoskék oversized felsőjét már messziről felismertem, hiszen még tőlem kapta karácsonyra. Hozzám hasonlóan fekete nadrágot viselt haja tetejét pedig csak simán felfogta, hogy ne lógjon szemébe.

- Na ki az a tag, aki elcsavarta a barátnőm fejét? Ismerem? Jól néz ki? A mi sulinkba jár?

- Sajnos nem. Ismered a Sunny Shavont? Na oda jár. - sütötte le szemeit.

Akárcsak Sage barátnője, Harley. Csak mosolyogni tudtam Donnan, amit nem is tudott hova tenni, mert homlokráncolva meredt rám.

- Hiszen ez nagyszerű hír! Végre szerelmes vagy és nem is akárkibe! Egy fiúba, aki a Sunny Shevonbe jár! - lelkesedtem.

- Halkabban! - csitított mosolyogva.

- Na és...ki a szerencsés?

- Cyprain Kerenze. - eléggé ismerős volt a fiú vezetékneve, de hirtelen nem ugrott be honnan.

- Hűha! Eléggé...ritka keresztneve van. Hol ismerkedtetek meg? Egyáltalán mióta tart ez az egész? És mikor akartál róla szólni? - zúdítottam rá kérdéseimet.

- Ha emlékeznél, akkor tudnád, hogy akartam valamit mondani még amikor elmondtad, hogy elutazol év végén Spanyolországba. Na ezt szerettem volna megosztani veled. Egyébként a templomban. Tudod, hogy a nagyi néha szokott velem adományokat küldeni az atyának és éppen akkor vitt Cyprain is a húgával. Szerelem volt első látásra. - ábrándozott. - Most pedig menjünk ruhát vásárolni, mert a végén meg le fogom késni a saját randimat!

[...]

A vásárlás egyszerűen borzalmas volt! Donna ízlésének semmi nem felelt meg, mert mások voltak az elvárásai a randiruhájával kapcsolatban. Amíg ő egyre idegesebb lett, mert nem talált számára megfelelő ruhát, addig én azon gondolkodtam, hogy mégis honnan ennyire ismerős a fiú vezetékneve.

Végül a szőkeség talált magának megfelelő ruhát, étterembe készültek, de nem akarta annyira kicsípni magát, elmondása szerint pedig egy elegáns ruhája sem volt a szekrényben. A kasszánál az eladó nem annyira kevés visszajárót adott, az összeget pedig Donna a kezembe nyomta, amint elhagytuk a boltot.

- Ezt az utazásodra, amiért segítettél és elviselted a hisztijeimet a ruhákkal kapcsolatban.

- Köszönöm szépen! - öleltem meg mosolyogva. El sem tudtam hinni, hogy besegített nekem ahelyett, hogy elkölti a pénzt parfümre. Hiszen imádta az illatos kenceficéket.

- Nézd csak Maisie, ott van Cyprain húga! Menjünk köszönni neki! - kezdett el húzni az említett lány felé, én pedig megfordultam és nem hittem a szememnek. Harley állt ott teljes életnagyságában!

Legalább megkaptam rá a választ, hogy honnan ennyire ismerős Donna - még nem barátjának - a vezetékneve. Egyre közelebb kerültünk a lányhoz, nekem pedig valamit ki kellett találnom, hogy ne bukjak le, amiért nem mondtam el, hogy Sage is egy SS diákkal jár. Elbújni már nem tudtam, mert Harley is észrevett minket, így csak imádkozni tudtam, hogy ne derüljön ki semmi.

- Szia Maisie! - köszöntött mosolyogva a lány. Na azt hiszem már most elbuktam.

- Álljunk meg egy szóra! Mégis honnan ismeritek egymást? - méregetett Donna szúrós szemekkel.

- Hát csak...szóval mi egyszer még régebben együtt jártunk balettra. - próbáltam kimenteni magamat.

- Nem emlékszem, hogy jártál volna balettra. - gondolkodott el hangosan barátnőm.

- Sok dolog van amire nem emlékszel. Szerintem ne most kezdjük el számolni őket. Harley, a testvéred várja már a randit Donnaval? - intéztem szavaimat immár a másik lány felé.

- Hú ne tudd meg mennyire ideges az este miatt! Végig kellett hallgatnom az előadást arról, hogy mit vegyen fel. - panaszkodott.

- Ismerős. - néztem Donnara.

- Inkább menjünk, mert még megkell csinálnod a hajamat is! - kezdett el sürgetni a lány.

- Ó, tényleg! Majd még találkozunk. - köszöntem el a lánytól és végre elindulhattunk a plázából.

Donnaék házáig azt kellett hallgatnom, hogy mégis miért nem tudtam előbb szólni, hogy ismerem Harleyt, mert így előbb is találkozhattak volna a bátyjával. Mondanom sem kell mennyire bűntudatom volt az egész miatt, hiszen hazudtam a legjobb barátnőmnek. Még magam sem tudom miért védtem ennyire Sage hátsóját.