Utálat felsőfokon

29. | Meglepetés

Az első kör fánk mazsolás volt, ami Donnának nem kedvezett, de még így is tovább jutottunk a következő fordulóba, ahol lekváros fánkok voltak és a harmadik körbe harmadik helyről jutottunk be. A másik kettő helyen pedig Adrián és Sage végzett, így velük kellett szembe szállnunk a döntőben. Hát, érdekes volt.

Elő hozták a fánkokat, de mivel nem láttam bele, így megsaccolni sem tudtam mi lehet benne az előzőek alapján. Abban voltam csak biztos, hogy valamilyen töltelék volt benne. A diákok mind minket néztek, páran voltak, akik unottan beszélgettek inkább vagy elfoglalták magukat valami mással. A kezembe adták a madzagot, én pedig izgatottan vártam mi lesz a játék végkimenetele. Adrián kedvesen mosolygott rám és sok szerencsét kívánt, amit viszonoztam is neki. A tanárnő vissza számolt és a többiek el kezdtek enni. Az első harapás után láttam, hogy Sergei és Ruslan elfintorodtak, én pedig próbáltam megtudakolni Donnától, hogy ezúttal milyen tölteléket raktak a fánkba. Nem tűnt valami jónak, ha a két fiúnak sem ízlett.

- Ne már Maisie, így nem tudok bele harapni, ha lóbálod a kezedet! Mozgatod a madzagot! - szólt rám, mire inkább nem csináltam és mondtam semmit sem. Barátnőm bele harapott végre egy nagy falatot a csörögébe és egy kis eltűnődés után végül megszólalt. - Hm... ez tonhalas! - kiáltott fel boldogan. - Nyami!

Szerencsénkre a lány velem ellentétben nagyon szerette a mindenféle tengeri ételeket, így ez nem nagyon okozott nagy gondot neki. Már csak azzal volt a gond, hogy gyorsan megegye, de elnézve a fiukat nem volt nagy hátrányunk. Igen, az volt a hátulütője, hogy lassan evett.

- Gyerünk Ruslan, gyűrd le! - hallottam mellőlem Sage hisztérikus hangját.

- De allergiás vagyok a tonhalra!

A mellettem álló Adrián már nem bírta tovább és elnevette magát, aminek következtében a madzag kiesett a kezéből, egyenesen a földre. A következő pillanatban pedig Donna felemelte a kezét, amivel egyidőben Ruslan elszaladt a kijárat fele. Szegénynek lehet megártott az a kis mennyiségű tonhal is, amit evett.

- A nyertes pedig Donna Mercado és Maisie Diamond! - kezdett el tapsolni Helena tanárnő. - Gratulálunk, a nyereményetek egy - egy utalvány az iskola büféjébe! - adta oda nekünk a fehér borítékba csomagolt lapokat. Az arca mosolygott, de láttam, hogy belül fortyogott, mert kezet kellett fognia velünk. Úgy látszott jobban berágott, amiért elmondtam az igazat, hogy valójában a lánya miatt volt az egész hűhó, a matek termes incidens.

- Nem voltál semmi Donna! Én is meg tudtam volna enni ennyit, hogyha nem tonhalas az utolsó fánk. - lépett hozzánk Sergei, szőke hajú barátnőm pedig értetlenkedve nézett rám.

- Ez meg mi volt? - kérdezte tőlem, miután elment a jelmezes fiú.

[...]

Izgatottan és egyben idegesen álltunk a színpad előtt, amin perceken belül felléptek a szüleink. Melania lépett ismét a színpadra és a mikrofont próbálgatta.

- Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy a Mary Adam volt diákjai meglepetés produkcióval készültek számunkra. Egy hiba csúszott csak a gépezetbe, mégpedig az, hogy az igazgatóság véletlenül elírta a farsangi bál témáját. Én viszont ugyanazzal a nagy örömmel konferálom ma este fel a különleges Britney Spears műsorszámunkat!

- Na szép. A titkárság írta el, mi? Fogadok, hogy Helena tanárnő keze van a dologban. - súgta nekem oda Donna, miközben körülöttünk minden elsötétült és négy alakot fedeztünk fel a színpadon, amint valamit pakoltak.

- Te meg miről beszélsz? Sokkal előbb tudták meg apáék a hírt erről, minthogy én és Sage az igazgatóiban kötöttünk ki. Várjunk csak, ez meg mégis micsoda? - mutattam a színpad felé.

Amikor ismét fel gyúltak a fények, a pódium hátsó részén négy iskolapadot vettünk észre, amin édesapámék ültek pontosan olyan egyenruhában, mint amilyen a miénk volt. Nem erről volt szó. A hangszórókból elkezdett hallatszódni a Baby On More Time jellegzetes dallama, mi pedig össze néztünk az osztálytársaimmal. Nem sokkal később már Sage édesapja hangját hallhattuk az egyik mikrofonba énekelni.

- Ti erről tudtatok? - kérdezte ránk nézve az első énekes fia, mi pedig egyöntetűen megráztuk nemlegesen a fejünket.

Nem sokkal azután, hogy elénekelték az első refrént, megváltozott a zene dallama és a kezdeti sokk után már az a kép tárult a szemeim elé, amire alapból számítottam. A négy férfi egyszerre rántotta le magáról az ezek szerint nem valami erős anyagból készült egyenruhájukat, ki dobták a színpadról, hogy ne legyen útban és az általunk már látott latex ruhájukban énekelték tovább immáron az Oops!...I Did It Again szövegét. Mi Donnával csak sikongattunk és táncoltunk az előadásukra és még az sem érdekelt minket, hogy egyébként eléggé fals volt az őseink hangja. De hát ennél már nem lehetett furcsább és meghökkentőbb ez az éjszaka.

A nagy táncolásunk közepette azonban szemet szúrt nekem valami. Én már láttam ezt a koreográfiát valahol! Egy kis gondolkodás után meg böktem legjobb barátnőmet a karommal.

- Neked nem ismerős valahonnan ez a tánc?

Donna gondolkodott egy ideig, majd leesett állal nézett az irányukba, aztán rám. Majd megint a színpad felé és ismét rám.

- Ne! Komolyan a Just Dance - szes koreográfiát tanulták be? Hogy a húst rágjam ki a képűkből! Ennél már nem lehet hihetetlenebb ez az este.

A fejemet fogva néztem rá. Tudtam, hogy láttam én mar valahol ezt a táncot. Amikor Donna nálunk aludt, mindig benne volt a szokásos rituálénkban, hogy el táncoltunk egy - két számot, amibe néha apa is be csatlakozott. A produkció végén hangos tapsvihar jelezte, hogy megérte ez a sok hónapnyi előkészület nekik és dagadó mellel lépdeltek le a színpadról.

- Jók voltatok. - öleltem át édesapámat büszkén.

- Most pedig a nagyszerű fiú csapat után érkezzenek a lányok. Hiszen őket sem hagyhatjuk ki ebből. Következzen egy kis ízelítő a Mamma Mia! - ból! - üvöltötte el magát a végére Melania, aki idő közben feltűnt a pódiumon és gyorsan megköszönte ezt a csodálatos műsorszámot, majd mondta tovább a szöveget, mintha hamar túl szeretett volna lenni ezen az egészen.

Felvont szemöldökkel néztem a többiekre. Nem volt szó másik ilyesfajta előadásról. Érdeklődve néztünk vissza az emelvényre, ahol ismét minden elsötétült. Először el pakolták a padokat apáék után, majd behoztak puffokat és valahonnan szereztek egy asztalt is, ami úgy nézett ki, mint a szobámban levő sminkes asztalom. Szintén négy női alak volt kivehető a sötétből, de nem láttam kik voltak azok, az egyikük leült ász asztalhoz, míg a többi három puffokra ült. Felcsendült a Dancing Queen és a fények is fel kapcsolódtak, én pedig el tátottam a számat. Ez nem lehetett igaz!

- Ti is látjátok, amit...? - döbbent le a mellettem álló Sage is.

- Most komolyan...? - szólalt meg Sergei.

- Igen. - válaszoltam mindkettőjüknek.

- Szerinted nem...? - kezdted bele a másik oldalamon levő Donna, mire félbe is szakítottam, mert tudtam, hogy mire is akart kilyukadni.

- De. Ők sem jutottak tovább a Just Dance verziónál.

[...]

Ők is kettő dalt énekeltek el és a sokk hatás után Sage kérésére még megnéztük a labirintust, majd indultunk is haza. Vagyis hozzánk, mert mindenki dolgai nálunk voltak. Anya pedig egy nagy zsákot emelve jött ki a tornacsarnokból a többi szülővel együtt.

- Tényleg elhoztad az asztalt a szobámból? - nevettem hitetlenül, miután megnéztem mit rejtett a tartalma. - Mégis hogyan csináltátok?

- Meg írtad amikor elindultatok, hogy remélem előbb haza érek, mint te, így a lányokkal be tudtunk osonni. Annyi volt a nehezítés, hogy a lépcsőn le kellett hozni.

- És mi van azzal, hogy te sosem vállalnák el ilyet? - kérdezte meg végül apa is.

- Valamivel el kellett terelnem magunkról a gyanút. Jó kis meglepetés volt, nem? - nézett mosolyogva a társaira, azaz Donna, Sage és Sergei édesanyjára.