Utálat felsőfokon

2. | Ízlések és pofonok

A vacsora kezdete borzalmas volt. Miután apa kijelentette miszerint ő éhes, mindenki letámadta az asztalt. Eddig minden oké is volt, de a szülők kitalálták, nekem mindenáron Sage mellett kell ülnöm. Hát nem csodás?

- És Maisie, milyen a suli? - mosolygott rám kedvesen Alison.

Szokásos kérdések, amiket már vagy ezerszer megválaszoltam, ha nem többször.

- Nagyon jól. Négyes - ötös tanuló vagyok. - viszonoztam kedvességét miközben próbáltam nem arra koncentrálni, hogy a mellettem ülő fiú rúgdosta a lábamat.

- Na igen! - szólalt meg Sage kapva az alkalmon. - Hogyan fogadták itthon a mai nap történteket? - somolygott ártatlanul. Egy hajszálon múlott, hogy belenyomjam fejét az édesanyám által készített krumplipürébe.

- Milyen mai nap történteket? Maisie, nem akarsz valamit mondani? - nézett rám szigorúan édesapám. Ó, hogy az a!

- Lehet róla szó, hogy véletlenül késtem matematikáról. De csak tíz percet! - próbáltam védeni magamat.

- És erről nekünk mikor akartál szólni? - szállt be édesanyám is a vitába.

- Ma csak...nem volt még rá alkalmam. Különben is...ez csak egy késés volt.

- Ezt mondtad a matek teremről is amikor leégetted. "Csak egy terem". - mártottak be újra.

- Te felgyújtottál egy matematika termet?! Ráadásul az egyik osztálytársadtól kell megtudnunk? Ezért még számolni fogunk! - vitatkozott édesanyám.

- Csak leégettem. Az nem ugyanaz. - kértem ki magamnak, mert igenis fontos volt mi történt akkor.

- Még feleselsz is édesanyádnak? - védte apa. Pedig még csak végig sem mondhattam.

- Persze az nem baj, hogy Sage alsónadrágban sétált végig a folyosón. Ráadásul ő még figyelmeztetőt is kapott! - néztem győztesek mosolyával a fiúra, feje paprikavörös volt. Ezer százalék, hogy a szülei nem tudtak róla!

- Sage Butler, ez mégis mit jelentsen? - korholta le Jason.

- Meg tudom magyarázni! - kezdett bele.

Az állás: 1:1

[...]

Ezek után vagy fél óráig veszekedett mindenki mindekivel. Vagyis...inkább velem a szüleim, és Sage is a szüleivel. Viszont nem hagyott nyugodni egy kérdés: mit keres itt a Butler család?

- Na jó, elegem van! - kiáltottam el magam. - Anya, apa, valaki elmondaná miért kellett ezt az "összejövetelt" megszervezni?

- Erre én is kíváncsi lennék. - értett velem egyet osztálytársam aki éppen fekete ingje legfelső gombját szedte szét. Nem csodálom, nekem is melegem lett a sok magyarázkodástól.

- Jaj tényleg! - kapott a fejéhez Alison. - Azt hittem, hogy már megsem kérdezitek. - Melyikünk mondja a nagy hírt? - nézett körbe mosolyogva (!) a társaságon.

Mindenki csendben várta mi fog következni, ami nagyon nem tetszett nekem. Sejtésem pedig be is igazolódott. Sajnos.

- Rendben akkor mondom én. - csevegett tovább a nő. - Nem fogjátok kitalálni milyen fergeteges ötletünk támadt! - húzta tovább a szót.

- Anya, ha lehetne még ma! - sürgette fia.

- Jól van már Sage! Képzeljétek, össze fogtok házasodni! - tapsikolt vidáman.

Reakció a követkető: minden felnőtt fura arccal nézte, ahogy én és Sage könnyeinket törölgettük a nevetéstől. Jó rég nevettem ilyen jót.

- Bocsánat, de ez nagyon jó vicc volt! - csapkodtam térdeimet.

- Vicc? - ráncolta össze homlokát Alison. - Nem viccnek szántuk. Komolyan össze fogtok házasodni, hogy a két család vagyona, illetve hírneve is nagyobb legyen.

Majd értelmeztem más helyzetből is a hallottakat. Tényleg komolyan gondolták! Ez már nagyon nem a vicces kategóriába tartozott!

- Hogy mit csináltok? - akadtam ki szerintem jogosan.

- Jaj Maisie, ne legyél ennyire kiakadva! Ez még nem a világ vége. - próbált meg nyugtatni édesanyám.

- Mi az, hogy nem a világ vége? Éppen most döntöttetek helyettem az életemről. Egyáltalán bele gondoltatok már mire készültök? - kiabáltam már a végét.

- Szerintem nincs most ennek itt az ide... - kezdett volna bele Alison, de Sage nem hagyta, hogy befejezze.

- Nem szokásom egyet érteni a Diamond lánnyal, de ez esetben most igazat adok neki. Mégis mi a fészkes fenét képzeltetek?

- Na jó, én ezt nem bírom tovább! - jelentettem ki, mert a vita addig fajult, hogy mindenki veszekedett mindenkivel. Megint.

Felszaladtam a szobámba anyáékkal mit sem törődve (mivel kiabáltak, hogy el ne merjek menni az asztaltól), majd belevetve magamat az ágyamba eleredtek könnyeim.

Mégis mi ütött a szüleimbe?