Utálat felsőfokon

4. | Egyenruha

Egy újabb nap. Más úgy kel fel, hogy egy új esélye van mindent (nagyjából mindent) újra kezdeni. Én pedig életemben előszőr keltem fel azzal a tudattal, hogy a szüleim bejelentették kivel kell összeházasodnom. Ez pedig majdnem rányomta a bélyeget az egész napomra. Viszont ott van az a majdnem szó, ugyanis eszembe jutott mit beszéltem tegnap drága férjjelöltemmel.

- Maisie, drágám készen van a reggeli! - hallottam lentről édesanyám hangját.

- Megyek már! - kiabáltam vissza miközben próbáltam lemászni ágyamról. Mi tagadás, annyira szeret, hogy nem akar elengedi. Vagyis...csak nagyon ragaszkodó.

Miután sikeresen beágyaztam delfines ágyneműmet (nem tehetek róla, hogy ezek a kedvenc állataim); elindultam a törtfehér gardróbomba ruha után kutatva. Végül kemény öt perc keresgélés után diadalittas mosollyal léptem ki kezemben a választott ruhadarabokkal. Egy fehér nadrágra és egy babakék pulóverre esett a választásom. Hajamat kifésültem ezt követően pedig kontyba fogtam, hogy ne zavarjanak egész nap a szemeimbe hulló, rakoncátlan tincseim. Egy kis szempillaspirál felvitele után késznek is tituláltam magam. Sosem voltam az a nagy smikelős típus mégis tele voltam mindenféle kozmetikai szerekkel aminek a háromnegyedetét mégcsak ki sem bontottam. Sajnos nem tehettem semmit ellene, mert édesanyám mindenáron megvette nekem.

- Jössz már kislányom? Kihűl a rántottád. - nyitott be szobámba anya minek hatására megijedtem.

- Megyek már! Csak még a táskámba bepakolok. Este már nem volt időm rá mivel elbeszélgettétek az időt. - magyaráztam, közben pedig elkezdtem pakolni tanszereimet.

- Miért kell elrontanod a ruházatodat a hajaddal? - tette fel a kérdést én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. Újabb veszekedésnek néztünk elébe. - Nem való iskolába a kontyolt haj, az olyan slampos. - jegyezte meg még mindig engem nézve.

- Előszőr is, nem leszek slampos amiért felkontyolom a hajamat. Másodszor, Donna is volt már így iskolában. - majd fejen vágtam magamat, mert eszembe jutott, hogy este elfelejtettem írni a lánynak.

- Donna engem nem érdekel. Te vagy a lányom és nem égethetsz ilyen hajjal! Most azonnal szedd szét vagy levágom és akkor még összefogni sem fogod tudni! Itthonra nyugodtan hordhatod így, de az iskolába nem! - emelte meg hangját a végére.

Pár másodpercig még farkasszemet néztünk majd kilépett szobámból és maga mögött becsukta az ajtót. Mondanom sem kell mennyire dühös voltam amiért leminősítette a hajamat. Annyira elegem volt az egészből, hogy úgy ahogy volt kihúztam loboncomból a hajgumit. Megkell hagyni eléggé fájt, de már nem érdekelt semmi. Gyorsan összefogtam egy lófarokba tincseimet fejem tetejére majd dühösen lecaplattam táskámmal reggelizni. A nap pedig még csak most kezdődött el.

[...]

- Na ne, komolyan ezt mondta? - akadt ki a lány, hozzá teszem jogosan.

- Igen. Aztán pedig amikor reggeliztem még ő volt megsértődve. - kanalaztam egy nagyot a tejbegrízből. Megkell hagyni, hogy ezt még viszonylag ehetőre csinálták a menzán.

Mivel nem voltam sosem ebédes így nem is szoktam járni a menzára, de amikor finom az ebéd Donna megajándékoz étele felével. Így történt, hogy ma is az ebédlőben kötöttem ki. Sage és én ma még nem is találkoztunk, de örültem is neki. A tegnapi színjáték után egy időre elegem volt a fiúból.

- Egyébként mi volt tegnap? Elfelejtettél írni, habár ha írtál akkor sem láthattam, mert lejárt az egy órám.

Már éppen válaszoltam volna amikor az igazgató toppant be az ebédlőbe miszerint fontos közlendője van. Ráadásul mivel nem mindenki ebédes vagy jár be ebédelni, így megkellett várni amíg a tanárok mindenkit bekergetnek az ebédlőbe. És a bekergetés szó alatt azt kell érteni, hogy szó szerint bekergették a diáktársaimat. Volt akit seprűvel kellett kergetni, mert idézem "nem volt kedve a diri hangját hallani".

- Mindenkit sok szeretettel köszöntök! - kezdett bele az igazgatónő.

A mi igazgatónk neve Ms. Collins. Senki nem tudta a keresztnevét és ez titokban is maradt. Ötvenes éveiben járó, kedves hölgy volt és szerette a dolgokat elviccelni. Néha már túlságosan is belemerült a vicceskedésbe. Sötétvörös haját ma egy rendezett kontyba fogta. Erről eszembe is jutott a reggeli incidensem édesanyámmal. Komolyam mondom ez a nő aztán tényleg a tökéletességre törekedett. Haja olyan erősen össze volt fogva, hogy még a látványától is elkezdtek fájni hajhagymáim; szemüvege pedig kissé párásan pihent orrán. Fekete ceruzaszoknyája illett szintén fekete felsőjéhez és még csak egy gyűrődést sem találtam ruhadarabjaiban. Egyszóval ez a nő maga volt a türelmesség embere. Még a magassarkújában is rendesen tudott járni!

- Én nem szívesen vagyok itt szóval rá térhetne a lényegre! - kiabálta be valaki mire páran nevetésben törtek ki.

- Szóval, mint tudjátok a mi iskolánk évek óta rivalizál a Sunny Shevonbe járó diákokkal. Előfordult már nem is egyszer, hogy diákok cseréltek helyet egy-egy napra beolvadva így az iskolánkba. Éppen ezért hozzuk be a kötelező egyenruhát. - mosolygott diadalittasan, szemüvegét pedig megtörölte.

- Ettől még ugyanúgy át tud menni bárki az SS-be. - mondta a kelleténél kicsit hangosabban az egyik fiú, így az igazgató is hallhatta.

- Közös megegyezés alapján a Sunny Shevonben is egyenruha lesz. A ruháitokban benne lesz a monogrammotok valamint az iskola logója. A lányoknak szoknya a fiúknak pedig értelemszerűen nadrágot kell hordaniuk. A felsőtök zsebében lesz egy kártya amire a nevetek van írva és egy kép rólatok amit minden reggel bekell mutatni a portán mielőtt belépnétek.

- Ennyi erővel a személyimet is felmutathatnám. Az anyakönyvi kivonatomat véletlenül nem kérik el? - súgta nekem Donna haja pedig csiklandozta arcomat.

- Hogyha én is szoknyát szeretnék hordani? - kiabálta be ugyanaz a fiú aki az előbb még arról beszélt hogyan lehet átmenni a másik iskolába.

- Akkor neked fiam nagyon nagy problémáid vannak az öltözködéssel kapcsolatban.

- Nem csak abban. - szólalt fel egy nagyon is ismerős hang mire többen is "Ú"-zni kezdtek. Sage. Róla pedig az jutott eszembe, hogy ez a bizonyos Harley is az SS-be jár.

- Mindenki menjen az osztálytermébe átvenni a ruháit. Holnaptól pedig már szeretném ha mindenki egyenruhába jönne. Ó, és még valami. - állt meg egy pillanatra, ugyanis már indult volna. - Ha valaki nem hordja az egyenruhát akkor beírást kap és tudjátok, hogy abból előbb vagy utóbb nem sül ki semmi jó.

Így történt, hogy a Mary Adam diákjai életébe behozták a kötelező egyenruhát. Nem nagyon láttam eddig egyenruhás diákokat csak filmekből ígyhát nem tudtam mire számítsak. Donna és az én úticélom pedig így vezetett az osztályterem felé. A folyosón pedig nagyon sokan voltak és kialakult egy forgalmi dugó minek hatására konkrétan egymás magánszférájában voltuk. A következő pillanatban pedig Sage állt mellettem és alig észrevehetően tátogott valamit.

- Beszélnünk kell!