Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

38. Fejezet

– LINEEEEE!!! – rohantam oda a világ legjobb barátnőjéhez. – Úristen, de nagy már! – szinte azonnal rátapadtam a pocakjára. – Szia, pici! Tudom, mosg mindenki tapogat, és biztosan nagyon unod már, de tudnod kell, hogy én vagyok a nagynénid és már most nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, kis cukorborsóm! – kezdtem rögtön gügyögni. – Azért te is hiányozál. – fordultam oda az anyukához szórakozottan. – Nem is kicsit. – nyomtam egy-egy puszit az arca két oldára, mire meghalottam a távolból Mike hangját.
– Európaiak és a hülye szokásaik. Csak vicc volt... – mondanom sem kell, mindenki nevetni kezdett. Apán kívül. Kínos.

Miután Linével és Dannel is beszélgettem, anyáék felé vettem az irányt, akik a jelek szerint éppen a Mendes szülőkkel ismerkedtek. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy illene-e odamennem, majd néhány pillanat elteltével elvetettem az ötletet és inkább a túlságosan jókedvű bandához mentem.

– Hali Dorothy!!!! – karolt át rögtön Mike. – Mizu, milyen a szülid? – közvetlen ezután elnevettem magam. Úgy beszélt, (megint) akárcsak egy tini lány.
– Sosem nősz fel, igaz? – mosolyogtam az arcába, mire inkább átölelt.
– Nem vagy józan, barátom. – hallottam meg a hátunk mögül a legismerősebben csengő hangot mind közül. Amit már tényleg, egészen kiskorom óta folyamatosan hallok. Vagyis, csak hallottam. – Húgi, lenyúllak, ha nem baj. – mosolygott. – Egyszer vagy huszonkilenc, kéne táncolni, nem? – vetette oda lazán, mire boldogan helyeztem kezébe a tenyerem.

– Mizu Dan, milyen a házasélet? – tettem fel az első cukkoló kérdésem. Hiába, testvérek vagyunk.
– Dorothy, te sem nősz fel soha... – nézett rám lemondóan. – Egyébként, remélem nem azért kérdezem, hogy milyenek a tapasztalataim. Mármint, tudod... Remélem nem akartok mostanság összeházasodni. Shawn is ilyen kérdésekkel bombáz, meg hogy milyen jó, hogy összeházasodtunk Linével és, hogy jön a lil Dor.
– Lil Dor? – röhögtem el magam. – Benned meg van pár pohárral.
– Ja, az lehet. – nevetett ő is. – Nem tudom, hogy ez most honnan jött, de komolyan... Látod húgi, az alkohol rossz. – majd újra komolyra váltott. –Visszatérve, ugye nem lesz még egy esküvő? Aranyosak vagytok meg minden, de nem gyors ez egy kicsit? – tessék, más is így gondolja. Válaszolni már nem tudtam, egy újabb szám indult el, valami sokkal pörgősebb, amire már inkább nem táncoltunk. – Én nem akarom, hogy sérülj. Vagy azt, hogy rossz vége legyen... Elég volt neked Michaellel a szakítás, nem kéne még elválnod is. Tudom, hogy most úgy érzed, hogy ez egy életre szól és...
– Dan?
– Tessék?
– Ki tudnál jönni egy kicsit? Valami olyan helyre, ahol nincsenek mások? – néztem fel rá kissé szomorúan.
– Baj van? – simított végig az arcomon. – Ugye nincs semmi? Nem bántott, igaz?
– Nem, dehogy, hogy gondolhatsz ilyet?
– Biztosan valamit el szeretnél nekem mondani... Menjük! – tette a kezét a hátamra, majd a hátsó kijárat felé indultunk, a parkolóba.

Odakint Miamihoz és júliushoz mérten fülledt levegő telepedett a városra. A párás-vizes oxigén a belváros miatt erős szmoggal keveredett, ami még nehezebbé tette a légzést és csak táplálta a gombócot a torkomban. Bizonytalanul tettem a lábaim egymás elé a hatalmas ruhában, az egyenletlen aszfalt pedig megnehezítette a járást a tűsarkúmban.

– Mondd édesem, mi bánt? – utoljára a disszertációm előtt beszélt ilyen aranyosan velem.
– Dan, olyan nehéz... Tudod, hogy iszonyúan szeretem, de én még nem akarok hozzámenni. – nagyon fájt kimondani. Dan más, mint Mila. Szeretem Camilát, de ő "csak" barát, Daniel pedig a testvérem. Hiába van köztünk 7000 km, a testvéri köteléket ez sem tudja megtörni. Hiszen ő tényleg a testem és a vérem. Ha igazán erősen kémlelem az arcát, akkor könnyedén felismerem a saját vonásaim az övéiben. A testvéri köteléket semmi sem tudja megtörni. A miénket pedig főleg nem.
– Folytasd. – látta rajtam, hogy fáj. Bátorítóan fogta meg a kezem.
– Shawn össze akar házasodni. Nagyon nehéz húznom ezt az egészet, mert mire azt hinném, hogy elfelejti, addigra előjön egy olyan ötlettel, hogy miként szervezhetnénk meg. Iszonyatos, mert látom, hogy boldogtalanná teszi a tudat, hogy én még nem állok készen erre. Ismered a a lánykérős-mizériánkat is. Bennem az is kegyetlen törést okozott, és most ez... Shawn az életem, mindennél jobban szeretem, ha szív-transzplantációra lenne szüksége és megegyezne a vércsoportunk gondolkodás nélkül adnám neki...
– Ezt is csak egy szívsebész lánya tudja belefoglalni a szerelmi vallomásába. Tudod egyáltalán a vércsoportját?
– A-s. De azt nem, hogy Rh pozitív vagy negatív... Látod? Még ezt sem tudom róla, pedig ez nagyon fontos információ. – mondtam teljesen komolyan, de Dan csak mosolygott, mire meglöktem, hogy észrevegye, én komolyan gondoltam.
– Lehet, hogy fontos, de mégsem annyira, minthogy ezt megbeszéld vele. Szerinted ha tudná, hogy így érzel és nem mondod el neki, mert félsz attól, hogy fájdalmat okozol, az nem fájna neki jobban? Tudom, hogy bízol benne. De ezzel nagyobb sebet ejtesz rajta, mintha elmondanád, hogy is érzel. Dorothy, tudhatnád, ha igazán szeret, akkor megért és én tudom, hogy így vagy.
– Igazad van... Biztosan jobban fájna, de azzal, hogy elmodnom, hogy ne most, az mem jelenti azt, hogy soha, ő mégis így érti. Olyan, mintha félne, hogy nincs időnk, pedig van... Janet Jackson 49 évesen szült, én meg csak 29 vagyok...
– Dor? – hallottam meg Shawn hangját. – Dor! – jött oda hozzánk.
– Én most megyek. – pattant fel a patkáról a bátyjám, majd eltűnt az ajtó mögött.

Shawn leguggolt hozzám és úgy szorított magához.
– Édes, drága egyetlenem... – fogta két keze közé az arcom. – Szerelmem... – fúrta a tekintetét az enyémbe. Nem tudom, hogy ezekkel a szavakkal a szeretetét amsrta kifejezni, vagy kereste a szavakat. A tényleges mondandóját. – Szeretlek. – szorított magához. – És... Nézd... Nehéz, de megértem. Hidd el. Túl fogom magam tenni rajta, nemsokára te fogsz engem nyúzni, hogy házasodjunk meg végre, jó, édes? – suttogott a párás levegőbe. – Nem tudtam, hogy ez ennyire emészt belülről.
– Shawn, sajnálom, hogy nem mondtam el. És haragudnod kéne, nem voltam őszinte. Szégyellem magam és ezerszer is bocsánatot kérek tőled... – motyogtam a nyakába, mert még mindig egymást ölelve ültünk.
– Neked kellene haragudnod, mert nem vettem észre, hogy bánt... – halványan elmosolyodtam.
– Mi, a két hülye...
– Tudom. Egymásra találtunk. – nevetett.
– Legközelebb azért beszéljünk is egymással, ne csak el egymás mellett. És megígérem, hogy ezentúl szólok, ha valami bánt.
– Rendben.
– Rendben. – utánoztam le, mire elhallgattatott az ajkaival.

Kézenfogva tértünk vissza a terembe, ahol boldogan konstatáltuk, hogy a szüleink megtalálták a közös hangot. Főleg apu és anyu és Karen. Hiába, a britek összetartanak. Gondtalanul nevegéltek. Idilli látvány.

Liyah és Connor pedig elvoltak egymással és félreesőbb asztalnál. Erre mondja Donuty, hogy fitalok, bolondok, szerelmesek, aztán javít magán, hogy az idősek sem mások. Reméljük.

– Meg kell barátkoznod a tudattal, hogy a húgodnak 24 évesen simán lehetnek komoly kapcsolatai. – beszéltem Shawnhoz. Kérhetsz tanácsot Dan-től. Az ő húga 24 évesen már egy idiótnák volt a menyasszonya.
– Kösz Dor, ez baromira megnyugtató. – küldött felém egy gúnyos mosolyt, amit vállrántással nyugtáztam. Szokásos. Mint a gyerekek.

– DOROTHY, GYERE IDE!!! – próbálta Line túlkiabálni a zenét és a fél éttermet.
– Azonnal. – intettem. – Jössz? – néztem a vőlegényemre.
– Azt hiszem beszélgetnem kell Connorral és Aaliyah-vak a gumi használatról és a nemkívánt terhesség megelőzéséről.
– Shawn! – szóltam rá. – Egyrészt, Liyah 24, nem 14 éves, felnőtt nő. Másrészt, – vettem halkabbra a hangom. – pont az prédikál a gumi használatról, aki ki nem állhatja.
– Latex allergiám van! – nézett komolyan, majd elmosolyodott.
– Aha, nekem meg prosztatám... – forgattam a szemem. – Menj anyádhoz, majd ő helyrerak. – furán nézett rám. – Nem kell megsértődni, na! – bújtam hozzá közelebb, mire azonnal megenyhült. – Én nem felejtem, mit ígértem estére. – kacsintottam, majd elsétáltam Linehez.

– Még nem is adtunk neked ajit. – szólalt meg Line a tőle megszokott lelkedeséssel.
– Ha ti is ezzel a később minden értelmet nyer hülyeséggel jöttök, akkor kifutok a világból!
– Neeem, dehogy, hova gondolsz?!