Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

9. Fejezet

– Fiam, ő csodálatos. – mutatott rám, mire zavartan felnevettem. – És én kétlem a 0 ismeretséget.
– Ezt nem egészen értem...
– Emlékszel még egy idősebb hölgyre? Hosszú, ősz haja és kék szeme volt. Valamilyen agresszív bélkitüremkedése volt, nem tudtad megmenti. Ő volt a szomszédunk, Milly néni. Voltunk bent nála, én beszéltem is veled, ahogy Manny, a férjem is. Shawn nem volt ott.
– A kezem alatt hunyt el Milly néni? – suttogtam. – Jézusom, borzalmasan sajnálom. – temettem arcom a tenyerembe.

– Jaj, kedvesem, dehogy! – érintette meg a vállam. – Milly néni nagyon idős volt és nem is te voltál az eredeti kezelőorvosa, csak átadták őt neked, az utolsó pillanatban, mert szerintük sokkal jobb szakember vagy, mint aki eredetileg kezelte őt. – mosolygott kedvesen.
– De...
– Nincs de, te tényleg mindent megtettél. Emlékszem, még akkor is kitartottál és próbáltad újraéleszteni, amikor mindenki lemondott róla. Csak meg akartam köszönni, akkor nem volt rá alkalmam. Szóval, köszönöm.
– Te jóságos ég, Karen, erre semmi szükség. Ez a munkám, még jó, hogy meg akartam menti. – néztem hitetlenül. – Orvos vagyok, ez a dolgom.
– De nem csak orvos vagy, hanem a fiam menyasszonya is. Mint orvosnak elismerés, mint leendő menyemnek büszkeség dukál neked. – kacsintott rám, mire halványan elmosolyodtam. – Most megyek is, holnap jövök, fiam. Nem tudom elképzelni, hogy élhetsz ekkora mocsokban... Meg mosni is kell rád... 28 évesen.
– Anya! – szólt rá Shawn, hogy elég lesz az égetésből. Magamrészéről igazán jól szórakoztam rajtuk.
– Majd jövök, sziasztok. – és elhagyta a szobát.
– Viszlát, Karen! – intettem aprót, majd elnevettem magam. – Anyukád hatalmas figura, imádom.
– Ennek örülök. – ült le prionkodva.
– Most mi a baj?
– Semmi... – dünnyögött. – Megtudtad, hogy anyám mos rám és takarít nekem. Egy életképtelen kisgyerek vagyok. Most tuti azt hiszed, hogy azért akarlak ideköltöztetni, hogy a tiéd legyen ez a feladatkör.
– Shawn, te teljesen hülye vagy. És paranoiás, nagyon paranoiás. Mindenesetre, ha nem tévedek, a feleség szerepkör ilyen feladatokkal is jár, szóval... – vontam meg a vállam, miközben végigsimítottam arcán. Kisfiús, elégedett vigyor ült ki az arcára.
– Annyira imádlak, tudod? – döntötte homlokát az enyémnek.
– Én is nagyon szeretlek. – pusziltam meg az arcát, aztán felálltam. – El kellenne mennem pár cuccért. Haza. Ruhák, tisztálkodási szerek, ilyesmi. Szerinted mikor hagyhatjuk el leközelebb a házat? – vizslattam az utcán az ablakon keresztül.
– Remélem minnél később, akkor kénytelen leszel ruha nélkül mászkálni. – mondta kajánul, amit egy szúrós pillantással jutalmaztam. – Hé, ez mi? – emeltem fel az ablakpárkányon lévő, eléggé megviselt, de olvasható papírdarabot.
– Ne, azt ne nézd meg! – pattant mellém.
– Késő... – beletemetkeztem a sorokba. – Hm, egy új dal...

Szeretnélek téged

Szeretnélek szeretni, de te nem hagyod,
Ujjadra gyűrűt húzni, de te eldobod.

Szeretnélek oltalmazni, téged, mindenestül,
Ha kell, katonákkal vonulni védelmül.

Szeretnélek érinteni, ha kedvem tartja,
Szeretnélek csókolni, ha ajkam akarja.

Szeretnélek megtartani, ha már lábad nem bírja,
Karjaimba zárni, mert a szíved visszasírja.

– Sh-shawn... – néztem rá fel.
– Igen? – kíváncsi volt, láttam rajta.
– Nincsenek szavaim... Ez, egyszerűen gyönyörű. – lebegtettem a fecnit.
– Ezt akkor írtam, amikor már rájöttem, hogy szeretsz és én is téged... Írtam rengeteg olyat, amivel szinte átkozlak, azokat sosem fogom kiadni. Sőt, megmutatni sem. Soha senkinek.
– Pedig meghallgatnám őket. Talán akkor jobban megérteném, hogy mit érzétél. – emeltem rá jeges tekintetem.
– Mindig ilyen volt a szemed? – nézett mélyen beléjük.
– Igen, ha nem tűnt volna fel. – nevettem el magam. – Várj! Azt hitted, hogy nem tűnik fel? Szép tématerelés Mendes, de ehhez korábban kellene felkelni. – ráztam a fejem rosszalóan, majd mutatóujjammal megböktem kőkemény mellkasát.
– Azt hitted, mi? – nézett az amúgy is apró kezemre, ami akkor teljesen eltörpült a teste mellett. – Picim... – fogtam gyengéden a kezei közé, mire elmosolyodtam.
– Sosem hívtál még így.
– Tudom. – lehet forró csókot a kézfejemre, majd kiment a szobából. – Mindjárt jövök. Pillanat, maradj itt, Picim...

– Megérdemlem én ezt? – nyúltam el az ágyon ábrándos sóhajjal. Nem, bizonyára nem. De ha nem is érdemlem meg, élvezem, hogy szeretnek. Mert érezni azt, hogy szeretnek, a legjobb dolog a világon. Egy apró szótól elpilledek és ha realizmusom nem tartana vissza, akkor elszállnék, mint egy héliummal töltött léggömb. Szeretem őt, szeret engem, tehát szeretjük egymást. Ennél többre nincs is szükségem. De kevesebbre sem.

– Nézd mit hoztam neked! – ugrott az ágyra, mire felültem.
– Ez mi? – hajtogattam ki a nagy, világos rózsaszín anyagot. – Ez komoly? Még mindig van? – nevetettem fel, amikot tudatosul bennem, hogy mi is az. Egy Lost in Japan-os pulcsi.
– Egy csomó van a gardróbomban. Az összesből. Nem kell neked ruháért menned.
– Rossz érzés csak úgy felvenni, amikor sok rajongód mennyit dolgozhat érte, hogy várhatja. Én meg csak megkaptam, ráadásul tőled.
– Szia kis humanista, elmehetsz, nekem Dorra van szükségem. – kezdett idétlenül integetni.
– Bolond. – löktem meg a vállát.
– Arra nem gondolsz, hogy nem csak a Shawn-os ruhákat, hanem magát Shawnt is elveszed... – a rajongóktól, gondolom ezt akarta mondani, de közbevágtam.
– Eddig azt hittem, hogy te fogsz elvenni engem. – néztem a gyűrűm nevetve.
– Tudod, hogy nem ezt akartam mondani. Szóval, én már a tiéd vagyok, nem a rajongóké. Amint egy cseppet sem bánok. – óriási szavakkal dobálózunk, ekkor jötten rá. De nem bántam. Mert reméltem, hogy mindketten őszintén, tiszta szívből mondjuk, amiket mondunk és be is tartjuk őket.
– Nekem is te vagy a legfontosabb ember a világon. – ajándékoztam meg egy sokat elmondó, szerelmes pillantással. Majd megcsókolt, aztán újra és újra és újra...
– If I'm dreaming baby please don't wake me up, every night when I'm with I fall more in love, now I'm laying by your side, everything is right... – énekelte.
– Shawn, sírni fogok. – töltek meg a szemeim könnyekkel.
– Nem baj. – mosolygott pimaszul. – Akarsz asszonyként viselkedni?
– Mindig tudod, hogy rontsd el a szép pillanatokat. – löktem meg a vállát. – Mit csináljak?
– Főzz nekem.
– Oké... – nevettem fel, majd felálltam és lementem a konyhába.

– Köszönöm a pulcsit. – kiáltottam oda, mikor meghallottam, hogy jön be a konyhába. Eltelt már egy jó fél óra, mire utánam jött. –Tetszik, nagyon tetszik. – simítottam rajta végig. – Nekem is volt egy, jó pár éve... Jesszus, de öreg vagyok.
– Nem csak te, én is. – nevetett. – Nemsokára lesz a szülinapod... – mondta, miközben a zöldségeket sütöttem.
– Tudom. – bólintottam.
– Ki kell találnom, hogy mit adjak neked. – vakargatta az állát.
– Te elég nagy ajándék vagy nekem. Nincs szükségem másra. – mosolyogtam.
– Mindjárt én is harminc leszek, lehetne dupla szülinapunk. És ha már... – húzta elő kezeit a háta mögül. – ...ha már kaptál egy Lost in Japan-os pulcsit, akkor vesszünk is el együtt Japánban. – vett elő 2 repjegyet.
– Mi? – kerekedtek ki a szemeim. – Megyünk Japánba? MEGYÜNK JAPÁNBA!!! – ujjongtam.
– Igen, megyünk. – ölelt át nevetve a gyeremkies izgatottságomon. – Még 4 nap nálam és a szülinapodon indulunk. Valami ég. – komorodott el az arca.
– Jézus, a kaja. – hámoztam ki magam Shawn karjaiból és kaptam félre a serpenyőt. Még éppen meg tudtam menteni.
– Most főzöl nekem először, máris elrontod, meggondolom, hogy elveszlek-e. – tette karba a kezét, játékos mosollyal az arcán.
– Meggondolom, hogy hozzád megyek-e. – vágtam vissza hasonló arckifejezéssel, mire lehervadt a mosolya. – Shawn, csak vicc volt, még jó, hogy hozzád megyek! – tettem tenyerem a mellizmára, mire lassan lenézett, szívdöglesztően elvigyorodott, majd felkapott és elnevette magát. – Szeretlek. – suttogtam, miközben a levegőben pörgetett. – Most a szó szoros éretelmében szárnyalok körülötted...

Halihó!!! Itt vagyok, még nem haltam meg.😅 Remélem tetszett neketek ez a fejezet. A vers saját szerezemény. Storytime: Kicsit megingott a fanságom, biztosan hallottatok a Rolling Stone cikkről... Kifejtem, ha kíváncsiak vagytok rá. Mindegy, a könyvet folytatom és semmi sem változik. ❤️ Ééés.... MEGJÖTTEK A MERCHEIM!! Ahw, annyira örültem neki! Kiugrottam a bőrömből. A szeretnétek képet szívesen küldök❤️ Hamarosan jövök új résszel: Dorina🌹🥀