Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

54. Fejezet

A családomon kívül sosem szerettek ennyire. Sosem álltak így mellettem. Bár örökké élehetnénk! Rettegek attól, hogy elszakít minket egymástól a halál.
– Ha nem lenne itt a hasamban ez kisbaba, gondolkodás nélkül utánad mennék. De neki joga van az élethez, nem hagyhatnám magára.
– Éreztem, hogy ezt fogod mondani. – csókolt a hajamba. – Szeretnél felmenni a kilátóra?
– Ez most hogy jött? – mosolyodtam el a hirtelen váltáson.
– Nézzük meg a csillagokat! – mondta teljesen feldobódva.
– Nászéjszaka a csillagok alatt... Tetszik. – kitakaróztam és elkezdtem felöltözni. – Egyetlen kikötésem van! Hozd magaddal a gitárod.

But you love me, you love me
Why the hell you love me so
When you could have anyone else?
Yeah, yeah, he loves me, he loves me
And I bet he never lets me go
And shows me how to love myself

'Cause, baby, the best part of me is you
Oh, lately, everything's making sense, too
Baby, I'm so in love with you

With you

De ő szeret engem, ő szeret engem
Mi a francért szeret engem,
Amikor bárki mást megkaphatna?
Ó, te szeretsz engem, te szeretsz engem
Mi a francért szeretsz engem?
Mert még én sem szeretem magamat

Édes, a legjobb részem te vagy
És újabban minden értelmet nyer
Ó, Édes, annyira szerelmes vagyok beléd

Beléd

Énekelte a kilátón, egy pókrócon kuporogva, Torontó látképe mellett.

– Én is nagyon szeretlek... – suttogtam a dal végén, hiszen ő is elhalkult. Közelebb húzódtam hozzá, majd karjaimmal átöleltem őt.
– Tudom, Dor.
– Még mindig próbálom feldolgozni, hogy végre a férjem vagy.
– Én is így vagyok. Akárhányszor eszembejut, mindig úgy érzem, hogy
felrobban a mellkasom. – nevetett zavartan egy édes mosoly kíséretében.

Teltek a napok. Idő közben kitaláltam, hogy ketten fogjuk megünnepelni Shawn 31. születésnapját, hiszen így kérte. Egyik nap bementem a városba, hogy ajándékot vegyek neki. Tudom, hogy gyűjti a karórákat, így a vásárlást megelőző két napban a laptom előtt görnyedve kerestem a megfelelő modellt, ami Torontóban is fellelhető. Végül megtaláltam a tökéleteset, egy antik Omegát, amit még csak ki sem csomagoltak az 1920-as gyártás óta. Igazi klasszikus, törtfehér óralap barna bőrszíjjal.

Augusztus 8-a reggelén kipattantak a szemeim. Igazán nem akartam nagy felhajtást csapni, Shawn is ezt kérte, így tartottam magam a tervhez. Csendben leosontam a konyhába reggelit készíteni.
– Az angol lány angol reggelit csinál? – hallottam meg hangját a hátam mögül, kezeit pedig a derekam köré fonta.
– Jó reggelt, Édes. – nevettem a rekedtes hangján, és csak azért mert egyszerűen boldog voltam.
– Neked is. – fúrta arcát a hajamba.
– És boldog születésnapot, egyetlenem! – fordultam meg hirtelen, majd megcsókoltam. A meglepettségtől kissé hátrahőkölt, majd viszonozta.
– Köszönöm. – mosolygott csillogó szemekkel. – Szeretlek.
– Én is nagyon szeretlek. – simitottam végig az arcán, majd még egyszer röviden megcsókoltam.
– Látom nem tudsz betelni velem. – jegyezte meg a tőle már megszokott stílusban.
– Sosem tudtam. – magához szorított, és úgy tartott vagy tíz percig. – Meg fog égni a kajád! – hámoztam ki magam az öleléséből, hátha még meg tudom menteni az ételt. Hát, nem igazán tudtam...