Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

44. Fejezet

– Harry Potterre gondoltam...
– Azt imádom! – csillant fel a szeme.
– Tudom, realizálodott bennem, amikor a nappalidban megláttam az összes könyvet, DVD-t, néhány varázspálcát, és egy Nimbusz 2000-es kicsinyített mását...
– Nem is tudtam, hogy te is szereted.
– Shawn, szívem. Brit vagyok, egy városban éltem az írónővel, több dedikáláson is voltam, és egy metrós átszállással ott lehetettem az Abszol úton, olyan közel volt a díszlet kiállítás. Harry Potteren nőttem fel, a csapból is ez folyt.
– Nos, akkor van egy saját Hermioném.
– Miért is? – néztem furán, miközben kerestem az első részt a mentett filmek között.
– Ez pontosan olyan kioktató volt, mint Hermione.
– Ez esetben, petrificus totalus! (sóbálvánnyá változtató átok, szerk.)
– Erre miért nem tudom az ellenátkot?
– Én sem tudom, nem vagy egyedül. – leültem mellé, majd Shawn elkezdett mozgolódni, végül a feje az ölemben kötött ki és így néztük végig az első részt.

Mire vége lett a filmnek, Shawn már mélyen aludt. Az arcát óvatosan simogattam, hogy felébresszem, mert képtelenség, hogy kénylemes volt neki a kanapén ennyire kitekert pózban aludni.
– Édesem... – kezdtem el szólongatni.
– Még 5 percet kérek, légyszi... – dünnyögte. Akárcsak egy kisfiú, aki nem akar iskolába menni.
– Lefekszünk a rendes ágyba, itt nem tudsz jót aludni. – kérleltem továbbra is.
– Nekem itt nagyon jó. – szemei még mindig csukva voltak, ajkai lassan formáztak minden szót, és alig lehetett kisilibizálni, hogy mit is mond.
– Nehéz a fejed! – kezdtem nyafogni. Azonnal felpattant.
– Igen, a sok észtől. – túrt a hajába elégedetten.
– Vagy inkább a nagy arcodtól. – nevettem el magam. – Az egó súlya 80 százalkéban a fejbe tömörül.
– Ezt most találtad ki.
– Nyilván, miért szerinted az egónak van súlya?!
– Most keltettél fel, azt sem tudom, ki vagyok! – védekezett.
– Aha, ezért tudtál rögtön visszavágni.
– Jól van, na. – fonta karba a kezeit és úgy puffogott magában.
– Olyan cuki vagy. – fúrtam a fejem a vállába. – Mint egy nagy medve. Vagy egy orángután!
– Kösz, csimpánz.
– Lehetnék lajhár? Nekik nagyobb az alvásigényük. Mennék aludni. Az ágyamba, a sajátomba, végre.
– Akkor most a medve megpillantotta az árnyékát, amint kijött a barlangjából, így visszamegy aludni, csak talált egy random lajhárt, aki megtetszett neki, és őt is magával viszi... – emelt fel, majd indult a háló felé.
– Csak egyetlen olyan területet mondj, ahol a lajhárok és a medvék egy életközösséget alkotnak! – nem bírtam ki, muszáj volt belekötnöm valamibe, miután ő is felugrott, hogy neki bizony az esze miatt nehéz a feje.
– Állatkert. És nagyon penge valaki bioszból. – gúnyolódott továbbra is nevetve. – Mindig is akartam magamnak egy Hermionét, hogy piszkálhassam, mert okos. Megkaptam.
– Ez nagyon kedves tőled... – böktem meg a mellkasát durcásan, mire ledobott az ágyra. – Normális vagy? – kapaszkodtam meg az ágyneműben.
– Vigyázz, el ne szakítsd ezt is! – röhögött, majd lefeküdt mellém.
– Az miattad volt. Csakis miattad. Te váltottad ki belőlem.
– Azért váltottam ki belőled, amiért te is kiváltottad belőlem azt, amit belőled váltottam ki.
– Ehhez késő van.
– Hermione nem ért valamit? Úristen, ezt fel kell írnom.
– Nyugodj le egy kicsit Raulka, nem kell pörögni.
– Kérése számomra parancs, Lady Elizabeth. – válaszul csak rácsaptam a hasára. – Ezt most miért kellett? – utánzta egy hisztis kislány hangját. A hasfala közel  sem volt olyan kemény, mint régebben. De egyáltalán nem bántam. Mégis megjegyeztem, hogy én is szívhassam a vérét.
– Ismerek egy jó személyi edzőt.
– Én is, de tudom, hogy neked így is tetszik. Szóval nem érdekel. – hogy átlát rajtam...
– Nyertél. – sóhajtottam fel beletörődően.
– Már akkor nyertem, amikor az enyém lettél.
– Shawn, nem mondj nekem ilyeneket, mert sírvafakadok. – bújtam a vállához. Vette a lapot és átkarolt.
– Ezt is tudom. – jelent meg az arcán egy diadalomittas mosoly, amit nagyon szerettem volna letörölni onnan. Mivel jobb ötletem nem volt, ezért puszit nyomtam a szájára, amit rögtön viszonzott is, így a mosoly eltűnt. Sőt, ő többet akart, így az apró, ártatlan puszit eléggé elnyújtotta és el is mélyítette.
– Jó éjt, Drágam! – súgtam az ajkára, majd a fejemet a párnára helyeztem.
– Álmodj szépeket, Dor. – kisöpört egy tincset az arcomból, majd száját a homlokomnak nyomta, aztán átölelt, és ő is lehunyta a szemeit.

Reggel 7-kor kipattantak a szemeim, és akármennyire is akartam, nem tudtam visszaaludni, így felkeltem.

A fürdőben egy gyors zuhany után összerendeztem a hajam, majd felvittem a szokásos arckrémemet.

A konyhába indultam, és úgy döntöttem, hogy készítek valamit reggelire, Shawn úgyis folyton enne. Miközben sült a frittata, főztem két adag kávét, majd felöntöttem őket tejjel, az enyémből pedig kihagytam a cukrot. Miután ezzel is megvoltam, megterítettem és úgy ítéltem meg, hogy ideje kirángatnom az ágyból a vőlegényem, hiszen elmúlt háromnegyed 10 is.

Halk léptekkel osontam az alvó férfihez, akinek a mellkasa olyan egyenletesen emelkedett és süllyedt, mintha ütemet kapna belülről. Óvatosan leültem az ágy szélére, majd levettem a takarót a felső testéről, és a hideg mutatóujjammal apró köröket írtam csupasz, forró gerincére. Mivel erre nem reagált, így az egész tenyeremmel folytattam a műveletet, majd a nyakát kezdtem el apró puszikkal behinteni. Ez végre működött, egy álmos nyögés kísértében megremegtek a szempillái, majd kinyitotta csokoládébarna szemeit, amik a beszűrődő napfénynek hála óaranyként csillogtak.
– Jó reggelt. – elvesztem a szemeiben. Mintha mágnes vonzotta volna oda a tekintetem, nem tudtam abbahagyni a bámulását, ahogy a fény intenzitásának megszokásával egyre sötétedtek íriszei.
– Jó reggelt, gyönyörűm! – puha száját a kézfejemre helyezte. Göndör fürtjei össze-vissza álltak, hol a szemébe lógott, hol a fülét csiklandozta a vége. Minden egyes hajszál tökéletesen fénylett. Késztetést éreztem arra, hogy egy tincset az ujjamaim köré fonjak.
– Csináltam neked reggelit. – egy pillanatra sem vettem le róla a tekintetem. Mintha ha nem nézném őt, szertefoszlana, akárcsak egy álom. De itt van. És nem fog eltűnni. Próbálom feldolgozni, hogy az enyém, és az is marad örökre. Hihetetlen, hogy az embert mennyire meg tudja babonázni egy másik. Szinte félelmetes, mintha a saját ízlésemre készített kokaint akarnák elvenni tőlem, azzal ért volna fel, ha elszakítottam volna róla a pillantásom.
– Dor, mi van veled? Furcsa vagy... – kezdett aggódóan méregetni.
– Csak... Szeretlek.
– Én is szeretlek. – nevetett fel. – Mit is mondtál, hol vannak a ruháim? – felkelt. A belső Shawn-függő énem azt oridította, hogy meg ne mozdulj, valójában mégsem szóltam semmit.
– A kép alatti komód második fiókjában. – mutattam a bútordarabra. – Alulról. – túl későn szóltam, kinyitotta a fehérneműs szekrényem.
– Hűha, Hermione esténkét úgy tűnik rossz kislány. – emelt ki egy leheletvékony, fekete, csipkealsóneműt.
– Shawn! – szóltam rá paprikapiros arccal.
– Dor, ne légy már ilyen prűd, légyszi... Nagyon szeretem, amikor előbújik belőled a szexistennő, kár, hogy nehéz őt kicsalogatni. – visszacsukta a fiókot. Igazából jobban tartottam attól, hogy megtalálja a naplómat, amit akkor írtam, mikor még együtt voltunk Michael-lel. Akkor költöztünk Torontóba, szerettem volna megörökíteni a kezdeteket, hogy egy szép napon felidézhessem, mikor idős leszek és elmesélhessem az unokáimnak. Az egyetlen baj ezzel a naplóval az volt, hogy az ismerkedés az "új világgal" szál mellett erősen jelen voltak a mély érzéseim Mich iránt. Amiket persze már rég elengedtem, és öklendezve gondoltam vissza minden egyes másodpercre, amit azzal a szemétládával töltöttem.

– Hogy kerül ide a kedvenc pólóm? – emelt ki egy piros UnderArmour felsőt.
– Ez a kedvenced? – néztem elképedve.
– Igen, miért?
– Azt hittem a kék a kedvenc színed.
– Csakis egy árnyalat. Azt nem adja vissza semmilyen anyag. Ez pedig a te szemed.
– Shawn, eljegyeztél, szükségtelen bókokkal elárasztanod, már a tiéd vagyok. És ne akard tönkretenni az idegrendszerem, így is elég érzékeny vagyok.
– Viszont a nemlétező önbizalmadnak jót tesz. Elmentem zuhanyozni meg öltözni. – kapta fel a pólót és egy fekete rövidnadrágot.

Megfogtam a naplót, és beletettem a kukába. Semmi szükségem erre a könyvre, hiszen túlnyomó részt Michael van benne. És még a nevétől is elkap az akut hányinger.