Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

3. Fejezet

– Ezek után? Mi lett volna, ha akkor gondolkozol? Hm?
– Csak el szeretném mondani, hogy mit miért csináltam, hogy hogy érzek. – gyűltek könnyek a szemembe.
– Tudom mit érzel, nem szeretsz. Ha szeretnél, akkor igent mondtál volna. És ha ez nem lenne elég, nem bízol bennem. – hangja hideg volt, nem tükrözött semmilyen érzelmet.
– Ez nem így van. – ráztam a fejem.– Félreértettél...
– Ezen nincs mit félreérteni...

– De igenis van. Shawn, én szeretlek téged, bízom benned, az életemet adnám érted. De nem állok készen, nem állok készen arra, hogy a menyasszonyod legyek, érted?
– Miért, arra készen állsz, hogy másnak légy a a menyasszonya? – nézett rám lesajnálóan.
– Ne forgasd ki a szavaim. Én nem ezt mondtam. – ráztam a fejem a könnyeimmel küszködve.
– De, pontosan ezt mondtad.
– Shawn, egy hónapja ismerjük egymást, egy hónapja... Nekem gyors volt és arra mondtam nemet, hogy a menyasszonyod legyek, nem pedig rád. Ez nem jelenti azt, hogy szakítunk... – gördült le egy könnycsepp az arcomon.
– Miért, akkor mit jelent?
– Hogy folytassuk....
– Mit szeretnél folytatni, hm, Dorothea? A hazudozást, hogy midenednél jobban szeretsz, a hitegetést, hogy én vagyok neked a legfontosabb? Átlátok rajtad, nem tudom, hogy mit akarsz pontosan, de nem szeretsz engem. Akkor gondolkodás nélkül igent mondtál volna. – végig a szemembe nézett, teste nem árult el semmit, csak állt, mintha egy oszlop lenne. Szája lassan, érthetően formázta a szavakat, de csak nagyon nehezen voltam képes feldolgozni, hogy mit is mond.
– Shawn....
– Nem, nincs Shawn, nincs Dor. Én szerettelek téged, de te kihasználtál, azt még nem tudom miért, de ki fogom deríteni. Talán nagyobb hírnevet akártál magadnak és a hülye klinikádnak. Mert egy önző, érzéketlen nő vagy és én még jobban szerettelek, mint a saját életem. Van fogalmad róla, hogy mennyibe került nekem a hőlégballon vagy a gyűrű? Persze, hogy nincs. Te csak élvezted, élvezted, hogy törődnek veled. Kihasználtál Dorothea Elizabeth Martin és ezt sosem fogom neked elfelejteni, érted? Soha.
– Mi-micsoda? – dadogtam. Nem voltam képes feldolgozni amiket a fejemhez vágott.
– Jól hallottad. Ne keress többé. Felejts el. Andrew majd elmondja, hogy mit kell nyilatkoznod, ha kérdeznek. Ne szólj hozzám többé, itt van a karkötő is. – szakította le a kezéről a karakötőt. A mi karkötőnket, amiben a nevem volt. Ledobta a földre, úgy ahogy engem a padlóra küldött a szavaival. – Most menj el, nem akarlak többé látni. Vége van és ennek egyedül te vagy az oka. Vége. – mondta ki az utolsó szót. Belül összerogytam. A szívem millió apró szilánra hullott, a tüdőm látszólag felmondta a szolgálatot. Vettem egy nagy levegőt, nem engedhetem, hogy sírni lásson, nem engedhetem, nem engedhetem...
– Tudhattam volna, hogy ez lesz. – mondtam keserűen. – Hozzászoktál, hogy Andrew eltusolja az ügyeidet, ugye? Most, hogy ő nem tud segíteni az egész felelősséget rám hárítod, amikor részben a te hibád is. Nem tudnál mutatni egy normális embert, aki egy hónap után hozzámenne valakihez. Egyet sem, tudod? Mert ez nem így működik, ehhez idő kell.
– Dehogy nem. Ott van Ariana vagy Hailey...
– Arianának hány vőlegénye volt már? Ó, hogy 4, bocsánat. És Hailey? Kétszer elvált. Kétszer. (Ezek nem valós adatok, viszont a történetben ez az igazság szerk.)
– És? Boldogok voltak, nem? Szerették egymást, nem?
– Tudod Shawn Mendes, nekem az a gyűrű sokkal többet jelent, mint holmi ékszer, az a gyűrű annak a jelképe, hogy összetartozunk, hogy megbízunk egymásban, hogy szeretjük egymást. Méghozzá biztosan, rendületlenül és feltétel nélkül. És ennek a kialakulásához jóvol több idő kell, mint egy hónap, mert ennek a kapcsolatnak volt egy tökéletes alapja, de nem volt ideje megkötni. Szépen lassan felépítettük az alját, de te nem vártad meg amíg megszilárdul, tettél rá még egy szintet, csakhogy a összerogyott, érted? – mondtam neki nyugodt hangon.
– A részemről szilárd volt, a te részedről ezek szerint nem és erről csak te tehetsz, mert nem bíztál bennem és nem is szerettél.
– A kapcsolat két emberről szól, nem pedig egyről, ha valaki nem áll készen valamire, akkot vagy vár a másik vagy vége. És még magamat okoltam... Tudod, itt az a legnagyobb probléma, hogy mindketten önzők vagyunk, te csak a saját álláspontotad nézed, nem is gondolsz arra, hogy milyen nekem, én meg csak téged akartalak, de úgy, ahogy én akartam. A legjobb az lesz, ha tényleg külön folytatjuk. És ha te azt feltételezed rólam, hogy nem szeretlek, akkor itt te vagy az, aki nem bízik a másikban. De tudd, én szeretlek és bízom benned, még most is és remélem, hogy találsz magadnak egy olyan lányt, aki megérdemel és eleget tud neked tenni, mert én képtelen vagyok rá. Ez volt életem legcsodálatosabb egy hónapja. Én igazán szeretlek és csak a legjobbat kívánom neked. Viszlát Shawn! – mondtam ki a száraz szavakat, majd elhagytam a házat. Nem mondott semmit, nem jött utánam. Felhívtam Andrew-t.

– Szia, Dorothy! Menjek el hozzátok, vihetem a pezsgőt? – szólt bele a telefonba boldogan.
– Szia... Inkább, csak gyere értem és hozz valami erőset. – mondtam erőtlenül.
– Jézusom, szakítottatok? Mondd, hogy nem!
– Bár mondhatnám...
– Perceken belül ott leszek, maradj ott és ne csinálj semmi hülyeséget! – tette le a kagylót. Egy percig csak álltam a sötétedő égbolt alatt, majd egy ismerős hangra lettem figyelmes.

– TE NORMÁLIS VAGY? SZAKÍTOTTÁL VELE? AZT MONDTAD NEKI, HOGY CSAK KIHASZNÁL TÉGED? HOGY EGY ÖNZŐ LIBA? ÉS AZT MERTED ÁLLÍTANI, HOGY NEM SZERET??? – Aaliyah hangja volt az. Ordított a bátyjával, a nyitott ablakon keresztül tökéletesen ki lehetett venni a hangját.
– ÉS MILYEN GYŰRŰ, MONDD, TE TELJESEN HÜLYE VAGY, MEGKÉRTED A KEZÉT EGY HÓNAP UTÁN? – Shawn válaszait nem hallottam, ő nem kiabált és nem is állt az ablak mellett. Idő közben megérkezett Andrew.

– Nem mondj semmit, csak ülj be. És kérlek, ne zokogj, nem fogom tudni az utat figyelni. – adta ki az instrukciókat.
– Nem fogok zokogni, fáj és mérhetetlenül csalódott vagyok. De neki nem jelentettem annyit, mint ő nekem. Közel sem. Azt mondta, hogy csak kihasználtam, hogy egy önző nő vagyok, aki nem is szerette és főként nem bízott benne. Gyűlöl engem, gyűlöl, érted? Azt mondta, hogy keresselek meg, hogy mit mondjak, ha a kapcsolatunkról kérdeznek.
– Én már nem tudom, mit gondoljak erről a gyerekről, totális idegroncs lesz hónapokig és használhatatlan lesz. Maximum annyi pozitív van ebben az egészben, hogy majd ír egy valag dalt. De bazdmeg, semmi más. Egy kibaszott, gőgös hülyegyerek. – a végére teljesen elszakadt nála a cérna, idegbeteg módjára csapkodta a kormányt.
– Ne beszélj így róla, nem ezt érdemli. – suttogtam.
– Dehogy nem, kicseszettül ezt érdemli, egy ilyen után még a szerződését is felbonthatnám...
– Meg ne próbáld! – néztem rá nagy szemekkel.
– Na jó, azért azt nem... Mi a terved?
– Mi lenne? Épp most szakított velem életem szerelme. Fogalmam sincs.
– Csak van valami terved.
– Felhívom Linet, anyát, átmegyek Donuty-hoz és elfutok Pickeringig, hogy megmondhassam az anyjáéknak, hogy egy idiótát neveltek, majd visszajövök taxival.
– A Pickeringesen kívül felőlem csináld. – vont vállat. – Szerintem pár nap és észbekap, majd csinál valami nagyon romantikusat, amin megolvad a szíved, aztán összejöttök újra.
– Igen, persze. Ezek után már semmi sem fogja meglágyítani a szívem, kemény szavainak ostora megedzette, ezen már nem segít semmilyen kedves szó. – nevettem el magam szánakozva.

Sziasztok!!! Itt az újabb rész, remélem tetszett nektek! ❤️
Dorina