Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

13. Fejezet

Pedig a legtöbben utálják, ha a párjuknak ellenkezőnemű barátai vannak, de te nem vagy féltékeny. Igazából ezzel is azt mutatod ki, hogy mennyire szereted és hogy maximálisan megbízol benne, de ez a barom egyszerűen nem veszi észre. Pont azért, mert ő is nagyon szeret téged. Új neki a kölcsönös szerelem, ezért viselkedik így veled...

15 perccel később már a kórház előtti téren sétálgattunk.
– Szóval ez a munkahelyem, de már nem sokáig. – néztem a hatalmas, fehér épületre.
– Várj, mi? – hőkölt hátra. – Ez egy kórház? Ez tényleg egy kicseszett kórház? – mutogatott, mint egy őrült. – Én azt hittem, hogy egy hotel basszus...
– Ugye? Imádtam itt dolgozni. – nevettem.
– Miért hagyod itt? – fordult felém. Az arcán már nem is látszott az előző meglepődés.
– Kaptam egy szuper ajánlatot. Orvosigazgató-helyettes leszek egy új központban, itt, Torontóban. Épül a komplexum, 1-2 hónap múlva átadás és a szeptembert már ott kezdem. Ez lesz az ország legmodernebb klinikája, alig várom már. – sóhajtottam vágyakozóan. – De csak papírmunka és parancsolgatás lesz az egész, soha többé műtétek és vizsgálat. Azért várom, meg háromszor annyit fogok keresni, mint eddig, úgy, hogy az eddigi béremből is vígan életem.
– Na, ez szuper. Legalább nem fognak baromságokat írni a lapok, hogy Shawnon élősködsz. – forgatta meg a szemeit.

– Ez az? – mutatott a kávézó felé.
– Igen, tudod, azóta nem voltam itt, hogy megkérte a kezem... Először. – rágtam a szám szélét idegesen.
– Ha nem akarsz, nem kell bemennünk, máshol is elmesélheted, hogy hogyan találkoztatok. – simított végig a karomon gyengéden, mire csak átöleltem.
– Köszönöm Mila, annyira köszönöm, hogy mellettem állsz és hogy megértesz. – amikor a könnyek csípni kezdték a szemeim, csak megráztam a fejem és óvatosan eltoltam magamtól. – Bocsi, csak mostanában elég érzékeny vagyok. És nem, nem vagyok várandós. – nevettem fel, mielőtt megkérdezné.
– Ez lett volna a következő kérdésem. – nevetett ő is. – Na, bemenjünk vagy sem? – biccentett a már omiózisnak mondható hely felé.
– Menjünk. – vettem egy nagy levegőt.
– Ez a beszéd, csajszi! – bólintott elismerően, majd apró tenyerét a hátamra helyezte és úgy kezdett befelé tolni. Szinte eltörpült mellettem az alig 160 cm-ével, pedig gigantikus méretű magassarkú volt rajta. Camila egyébként gyönyörű nő, szebb élőben, mint a képeken, tényleg. Tipikus spanyolos kinézete van, a sötét haja és csokibarna bőre tökéletes összhangban van az ébenszínű szemeivel. Tempramentumra is jellemzőek rá ezek a jegyek, amit imádok benne. Tökéletes ellentétek vagyunk, szinte fájdalmasan világoskék szemeim és seszínű szőkés barna hajam van. A bőröm egészen barnának mondható a többi torontói lányéhoz képest, de Mila mellett még így is hullának tűnök. Ráadásul a személyiségünk is különböző, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. Ezen gondlokoztam, amíg vártunk az italainkra. Camila teljesen elmerült a mobiljában, folyamatosan pötyögött valamit, megölt a kíváncsiság, de nem mertem megnézni kivel beszélget ennyire. Egy-egy kávéval teli papírpohárral ültünk le egy ablak melletti kétszemélyes asztalhoz.

– Szóval? Mesélj, már nagy érdekel!!! – nézett rám kidülledt szemekkel, miután táskája mélyere süllyesztette a készüléket.
– Jó, jó... – próbáltam nyugtatni a kezeimmel. – Tehát minden itt kezdődött... – mutattam körbe. – Éppen mentem volna ki a kávézóból, amikor Shawn Peter Raul Mendes benyitott és teljes erővel nekem ütközött... – meséltem ábrándosan. – Nem akartam mutatni, hogy felismertem, kíváncsi voltam, hogy hogy viselkedik, ha hétköznapi emberként bánok vele. Leöntött kávéval, de azonnal bocsánatot kért és segített felszedni az elgurult poharakat a földről. Aztán, akár egy filmben, miután felálltunk, akkor néztünk egymás szemébe először... Te jó ég, még mindig beleremeg a gyomrom, ha rágondolok. Életem egyik legszebb pillanata volt, így, egy hónap távlatából, ki merem jelenteni, hogy akkor láttam valamit a szemében, szinte felcsillant, ahogy az enyém is... Egyenesen, egyenesen varázslatos volt. – mondtam szinte vigyorogva.
– Te. Jóságos. Uram. Isten. Szűz. Anyám. Ezt meg kellene filmesíteni. – tenyereit letette az asztalra és kicsit megemelkedett, úgy mondta ki az említett szavakat. – Tudod Dorothy, amikor az első zenénket énekeltük fel együtt Shawnnal, halálosan belé voltam este. – forgatta a szemeit. – És bármit, ismétlem, bármit megadtam volna, hogy együtt legyünk... Kicseszettül tepertem neki. – fogta a fejét. – De velem sosem viselkedett úgy, mint veled. Olyan jó titeket együtt látni. – mosolygott kedvesen. – Hidd el, minden meg fog oldódni. Ti egymásnak vagytok teremtve, olyan Isten nincs, hogy ti valaha is szétmentek. – rázta a fejét komolyan.
– Nagyon remélem. – húztam a szám az a legutóbbi veszekedésünkre gondolva.
– Ismétlem, minden rendbe fog jönni. – vigyorgott.
– Miért vagy ebben ennyire biztos? – ráncoltam a szemöldököm.
– 3, 2, 1... – számolt vissza, majd megszólalt a csengő, ami azt jelezi, hogy új vendég lépett be a helyiségbe. Rögvest odakaptam a fejem. Shawn volt az, kezében egy szál rózsával.
– Shawn.... – suttogtam a levegőbe. – Te tudtad, ugye? – fordultam Camila felé.
– Hát, ami azt illeti, amíg vártunk a kávénkra beszéltem a fejével. – vont vállat, amolyan én nem tehetek semmiről, egy nagy adag iróniával.
– Mila... – nevettem fejrázva. – Ezt megjegyeztem. – majd feláltam és a vőlegényem irányába indultam.

– Dor? – nézett rám bociszemekkel. Megölt azzal a tekintettel. – Úgy saj...
– Ne mondj semmit. – tettem a mutatóujjam az ajkaira. Halványan elmosolyodott és behunyta a szemeit. Tudtam mire vár. Gyengéden hozzáérintettem számat az övéhez és csak másodpercekkel később engedtem bejutást a nyelvének. – Szeretlek, Édesem. – suttogtam, miután elváltunk. Lopva Camilára pillantottam, aki hatalmas vigyorral az arcán „Teljes siker"-t tátogva bokszolt a levegőbe.
– Én is szeretlek. – lepillantott a kezében lévő rózsára. – Ezt neked hoztam. – nyújtotta felém a virágot.
– Köszönöm! – vettem át boldogan.
– Eljönnél velem egy kicsit sétálni? Hogy átbeszéljük ezt az egészet, nem akarom, hogy megválaszolatlan kérdések maradjanak, amik miatt nem tudjuk egymást önfeledten szeretni. – nézett rám szomrokás szemekkel.
– Én mennék, de... – mutattam Mila irányába, aki kezeivel hessegető mozdulatokat generált, hogy eszem ágában se legy maradni miatta. – Vagyis, nincs de, megyek, örömmel. – fogtam meg a kezét. Egy szerelmes kamasznak éreztem magam. Megint.
– Oh, oké. – nevetett fel Shawn hevességemen. Bizonyára nem ezt szokta meg tőlem.
– Elköszönök Camilától. – gyorsan megfordultam és megöleltem, majd egy köszönömöt suttogtam a fülébe.
– Szia, este írj, már ha lesz időd. – kacsintott, mire a vállára csaptam. – Mert nincs is jobb a békülő szexnél. – nevetése hisztérikus röhögésbe ment át és elég hangosan beszélt, így a körülöttünk lévők érdeklődve fordultak felénk. Az arcom paradicsomhoz hasonló árnyalatot vett fel, ahogy Shawné is. Szépen nézhettünk ki, két világsztár énekes, egyikük dilettáns módjára nevet a saját gyerekes poénján, a másikuk pedig elvörösdve áll, mint egy szerencsétlen a szintén rákhoz hasonlító menyasszonya mögött. Mindezt egy hatalmas kávéházban.
– Öhm, azt hiszem jobb, ha mi most megyünk. – lépett mellén Shawn, ujjait az enyéimre kulcsolta és szinte kivezetett a kávéházból, mivel csaknem ledermedtem a szégyentől. Ahogy kiértünk, Shawn felnevetett.
– Nyugi Dor, ilyen előfordul, főleg Camilánál. – legyintett. – És lehet igaza is lesz, én nem bánnám. – nézett rám kacéran, mire én is megenyhültem és halvány mosolyra húztam a szám. – De a lényeg. Sajnálom, nagyon túlreagáltam. És, tudod, kicseszettül szeretlek. Egyszerűen nem bírom nélküled, tudod?
– Én is nagyon szeretlek, nagyon-nagyon-nagyon szeretlek Shawn Peter Raul Mendes. És szívesen leszek a gyermekeid anyja, csak adj nekem egy kis időt. – szembe fordultam vele és a kezeimet mellkasára helyeztem, úgy beszéltem hozzá.
– Rád képes lennék a várni az örökkévalóságig is, Dorothea Elizabeth Martin. – vállába fúrtam a fejem és úgy öleltem percekig. Mélyen letüdőztem az illatát. Nem akartam őt elengedni, soha, soha, soha.
– Olyan gyönyörű dolgokat mondasz nekem mindig...
– Mert te magad is gyönyörű vagy. És, hé,  én vagyok Shawn Mendes, több nyálas szöveget írtam, mint 5 fiú életében mondott volna az összes barátnőjének összesen. – mondta kicsit nagyképűen, de persze nevetve. – De te még ennél is többet érdemelnél... Csak érd be velem kérlek, mert nem tudok élni nélküled Dorothea Elizabeth Martin...

Halihó!!!! NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKTEK ÉS AZ EGÉSZ CSALÁDOTOKNAK! 🎄🎄🎄Az én ajándékom nektek ez a rövidke rész, remélem tetszett nektek. ❤️
Dorina