Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

47. Fejezet

Kevesebb, mint 10 percen belül a hallban álltunk, apával szemben, akinek szemei látszolag megbánást tükröztek. Sajnáltam őt. Büszke voltam Shawnra, de ugyanakkor sajnáltam az apám, mert láttam rajta, hogy fájt neki, hogy ezentúl nem ő a legdominánsabb ember az életemben. Fájt neki, hogy mostmár mégkevésbé vonhat az irányítása alá, de bele akart törődni. Láttam rajta.
– Dorothy. Én...az előbbi viselkedésem... – rám nézett és várta a reakcióm. Várta, hogy rávágom, hogy semmi baj és nem kell kimondania a varázsszót, amit oly' kevésszer használ. Kérdőn nézetem rá, így kötelezve őt, hogy folytassa. – Csak. Sajnálom. Ne haragudj, kislányom.

– Rendben. – mondtam ki egyszerűen. – Megbocsájtok. – végig a szemébe néztem, kissé félve, de minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legnagyobb magabiztosságot mutassam.
– De? – húzta össze a szemeit.
– Mi de? – ráncoltam a szemöldököm értetlenkedve.
– Most jön a feltételed, ha nem tévedek.
– Szerintem teljesen világos, hogy mit szeretnék. Kezelj felnőttként! Csak ennyit kérek.
– Felnőttként kezelnélek, ha úgy is viselkednél! Viszont amíg gyerekes vagy, addig próbállak nevelni, próbálom pótolni, amit elmulasztottam akkor, amikot elmentél Kanadába. Szükséged lett volna még pár évre a szülőiházban, hogy teljesen benőjön a fejed lágya. De te nem, á, dehogy, elmentél egy másik kontinensre, hogy éld a saját kis világod a saját elképzelésed szerint. Mindig is szörnyen fafejű voltál. Egyetlen szerencséd, hogy a vőlegényed képes téged befolyásolni, ha már rám nem hallgatsz. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja majd elviselni a lázadozásaidat, vagy te a korlátait. Minden attól függ, hogy meddig tart még a szerelem okozta vakságotok. – közölte szárazon.
– Éppen olyan vagyok, mint te! Magaddal annyira meg vagy elégedve, velem akkor miért nem? És engem nyugodtan becsmérelhetsz, nem zavar, de egy rossz szót sem ejthetsz ki a szádon Shawnra vonatkozóan, ezt jegyezd meg!
– Különben? Elköltözöl egy másik kontinensre? Megtetted. – tárta ki a karjait és lesajnálóan nézett rám.
– Douglas, kérlek. – próbálta Shawn csitítani a kedélyeket. – Erre semmi szükség, ne veszekedjetek nyilvánosan. Hagyjátok abba! Ez nem rólam szól.
– Dorothea képtelen felnőni, csak meg akarlak védni attól, hogy az apjaként kelljen viselkedned. És nem fogom abbahagyni, neked is csak ugyanazt tudom mondani. Különben? – apám szemei szikrát szórtak, ölni tudott volna velük, sőt meg is tette. Meggyilkolta az iránta érzett tiszteletem egy részét. Egymásra néztünk Shawnnal. Mindketten tudtuk, hogy mivel lehetne a leginkább megfélelmíteni, de én nem mertem kimondani. Soha nem is lett volna merszem. Viszont Shawnnak volt hozzá bátorsága, óvatosan megfogta a kezem, majd kérdőn nézett rám. Aprót szorítottam rajta, ezzel jelezve, hogy csinálhatja.
– Különben soha többé nem láthatsz minket, sem a születendő unokáid. – ez volt a végszó, sarkonfordultunk és beszálltunk a liftbe. Az apám pedig elhagyta a hotelt. És isten tudja, mikor látom majd legközelebb.

– Látod, én megmondtam! Túl szép volt ez az egész, túl elfogadó volt velünk. Beharangoztad, hogy egy emberevő az apád, eddig jól lepelzte. Ki nem állhatom az ilyen kétszínű, irányításmániás alakokat. Sajnálom, de nem hiszem, hogy szeretnék még vele találkozni.
– De... Ő akkor is az apám. – dörzsölgettem a szemeimet. Fájt, sajgott mindenem.
– Az apád egy szemét ember, fogalmam sincs, hogy hogy nevelt egy csodát, amikor rohad belülről.
– Anya nevelt, és a nagyi. El kell mennem a nagyihoz. – elpityeredtem.
– De nem azt mondtad, hogy... – lehuppant mellém a kanapéra, majd átkarolt. Próbáltam megnyugodni a közelségétől, ezzel a húzásunkkal tejesen elvágtuk magunkat a családomtól. Csak Shawn maradt nekem. Mindenkit ellenem fog fordítani a saját apám. Erre méginkább csak rámtört a zokogás.
– Dor, olyan tehetetlen vagyok, mégis mit tegyek, hogy jobb legyen? Menjünk el anyukádhoz? Linéékhez, vagy a temetőbe a nagyidhoz? Haza akarsz menni? Kanadába? Mit tehetnék? – kérdezgetett.
– Egyenlőre ez pont elég. – bújtam hozzá szorosan. Simogatni kezdte a hátam, majd a hajam végét csavargatta. – Csak maradj mellettem, másra nincs szükségem.
– Itt vagyok, és nem is megyek sehová. Ne aggódj. – elmosolyodott és eltolta az arcomat, hogy rámnézhessen. Szomrokásan mosolyogtam vissza rá. – Meg fog oldódni, és senki sem fog utálni téged, efelől nem kell aggódnod.
– Elmehetnénk mégis a temetőbe?
– Melyikbe?
– A Highgate Cementery-be.
– Hú, az rosszabb, mint egy horrorfilm díszlet. – fintorgott.
– Tudom. – kicsit nevettem is a fintorán. Tudtam, hogy pontosan ezért csinálta, hogy jobb kedvre derítsen. – Húzok fekete ruhát, meg kellene virág is.
– 10 percet kérek, addigra itt leszek egy csokor liliommal, szintén fekete ruhában.
– Miért kell angyalnak lenned?
– Mert valakinek vigyáznia kell rád ebben a szörnyű világban. – ezzel eltűnt a bejártiajtó mögött.

Kedves Nagyi!

Nagyon remélem, hogy jól vagy, és nem szomrokodsz miattam. Te ismerted apát a legjobban, te voltál az édesanyja. Kérlek, te ne haragudj rám, és Shawnra se. Tudom, hogy nem ismered őt, de hidd el, nála jobblelkű teremtés nincsen a földön. Itt van velem, és támogat, legalább ő, ha már te nem lehetsz velem. Titkon hiszem, hogy mikor te elmentél, a leleked egy részért odaadtad Shawnnak, hogy pontosan olyan jó legyen hozzám, mint te. És képzeld, valószínűleg úton van a dédunokád. Tudom, hogy te szeretnéd a harmadik legjobban, utánunk. Sajnálom, hogy nem ismerhet téged, elképzelhetetlenül sokat veszített. Ha lány lesz, szeretném legalább második névként a te nevedet adni neki. És ha valóban várandós vagyok, akkor össze fogunk házasodni, még a pici előtt, ha apa nélkül, akkor apa nélkül. Sőt, lehet, hogy senkit sem fogunk meghívni. Csak mi ketten, és az anyakönyvvezető. Meg persze a picur a pocakomban és a te lelked. Érzem, hogy áldásod adnád ránk. Köszönöm, hogy voltál nekem, sohasem foglak elfelejteni, egy pillanatra sem. És ígérem, hogy megpróbálok olyan jó lenni Shawnhoz, mint amilyen te voltál nagyapához, és olyan odaadó lenni a gyerekeinkkel, mint te voltál velem és Daniellel. Daniel is írt neked levelet, mesélte, az övé mellé fogom ezt betenni, ahova te is tetetted az utolsó leveled, hogy mind együtt legyenek. Bár itt lennél, minden sokkal egyszerűbb lenne, és biztosan ki tudnál békíteni minket apával.
Szeretlek, és nyugodj továbbra is békében: A kis Dorothyd

A rövid levelet a fekete ruhám zsebébe dugtam, felvettem a szintén feket cipőt, majd Shawn abban a pillanatban betoppant. Ahogy ígérte, fekete ingben, nadrágban, kezében pedig egy csokor hófehér, illatozó liliommal.
– Gyere, Édesem. – nyújtotta a kezét. – Ne sírj, rendben? Sokkal jobb helyen van, mintha itt lenne. Elhiszem, hogy hiányzik neked, de gondolj bele, hogy mennyire fájna neki, ha látta volna, hogy mennyire összevesztünk az apáddal.
– Megértené. Tudta, hogy kiállok azokért az emberekért, akiket szeretek. Tudod, hogy nagyon szeretlek, és nem hagyom, hogy ilyeneket mondjon, nem érdemled meg. Ez is csak azt tükrözi, hogy mennyire nem ismer engem. – fátyolos volt a tekintetem. – Idegen vagyok az apám számára.
– Semmi baj, ne sírj, kérlek! Dor, minden egyes könnycseppeddel egyre jobban összezúzod a szívem. Kegyetlenül fáj így látni téged. Gondolj arra, hogy mennyire rossz lehet a babának is. Nem is ettél ma. És délután van. – a világ legrosszabb érzése volt ezt hallani. Nem elég, hogy a lelkem egy része haldoklik, még őt is elszomrítom.
– Nem sírok, megígérem. – sóhajtottam fel. – Csak gyere ide egy kicsit. – rögtön mellém állt, én pedig inkább ráakaszkodtam, minthogy megöleltem.
– Annyira törékeny vagy, nem is merlek szorosabban fogni.
– Tarts, kérlek. Jó érzés, hogy nem kell tartani magam.
– Dor, ne hagyd el magad. Itt vagyok, minden rendben lesz. Eddig sem beszéletetek túl sokat, hazamegyünk, és majd megnyugszik. Meg fog nyugodni, ahogy te is. Nem kell ennyire tragikusan felfogni, erős vagy. Bármit és bárkit képes vagy legyőzni! Érted? – aprót bólintottam, majd elengedtem őt. Vettem egy nagy levegőt, majd még egyet. Összeszorítottam a szemeim, a fogam, és ökölbezártam kezeim. Miután elengedtem az összes izomom, sokkal jobb volt. Valóban erősnek éreztem magam. De csakis Shawn mellett, egyedül semmire sem lennék képes...

Hú, vagy ezerszer átírtam, újra meggondoltam, egyszer ki is töröltem, de végülis itt van. Véleményeket továbbra is nagyon várok!!! ❤️