Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

35. Fejezet

– Fél óra és leszállunk. – nézett be Andrew, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Gondolom az elbocsájtó papírokat intézte.
– Alig várom. – néztem fel a plafonra, mintha segítene.
– Addig tartsunk pizsmapartit! – kiáltotta megint lányos hangon az egyik srác, csak most Zubin helyett Mike. – Uuu, felelsz vagy felelszezzünk! Légysziiiii. – nyújtotta el az i-t. – Olyan rég játszottunk olyat.
– Hová kerültem... – forgattam a szemem játékosan. – De én kezdek!

– Szóval... – tettem össze a kezeimet, majd egy random pontot kezdtem el bámulni, annyira gondolkoztam a kérdésen. – Mikor találkoztatok először?
– Storytimeeeee. – ugrott egyet Mike az ágyon, mire mindenki felröhögött.
– Hát, az úgy volt... – kezdte a történetet, majd megakadt. – Izé, nagyon be voltam állva, nemtom'. – röhögött.
– Dehogy voltál beállva! – bokszolt a vállába David. – Mind józanok voltunk. – itt tartott egy ki hatásszünetet. – Talán.
– Józan volt mindenki. – nevetett Shawn. – Egyszer csak kipattant a fejemből, hogy nekem kell banda. Szóltam Andrewnak és ezeket a baromkat intézte. – mutatott rájuk, teljesen komoly arccal. Majd elmosolyodott. – De tudjátok, hogy imádlak titeket, na.
– Tényleg így volt. Egyik napról a másikra találkoztunk, próbáltunk és már léptünk is fel. – vette át a szót Eddy. Talán a legnormálisabb mind közül. – Briannal találkoztunk először, ő volt a kontroll.
– Várjunk, ki az a Brian? – néztem értetlenül, majd a srácok elképedve pillantottak rám, majd Shawnra.

– Te nem beszéltél neki Brianről? Shawn, bazdmeg. – rázta a fejét Josiah.
– Mi. A. Fa, vagyis fene. – kerekedtek ki Connor szemei is. Ó, igen. Connor. Vele nem olyan rég találkoztam a reptéren. A gonosz fotós lelépett, hálistennek, és ő jött helyette. Rendes srác.
– Ahelyett, hogy csodálkoztok valaki elmagyarázná, hogy ki az a Brian? – segítségkérően végigvezettem a tekintetem a társaságon.
– Brian Shawn mindenkori legjobb barátja. Együtt nőttek fel, mindent együtt tapasztaltak meg, végigkíséri őt mindennek a legelejétől.  Ő is jön turnézni, csak most valamiért előrement Miamiba. – vont vállat.
– És pont a legjobb barátodról nem beszéltél soha? – néztem rá hitetlenkedve. – Miért, Shawn, hm? – biztosan valami nyomós oka volt rá. Nem lehet, hogy csak úgy "elfelejtette".
– Nem lehetne, hogy ezt most itt befejezzük? – ideges lett és zavart.
– Összevesztetek? Mi történt, bro? Nekünk mindent elmondhatsz. – kérdezősködött Mike, miközben átkarolta a vállat. Shawn lesöpörte Mike kezét magáról, majd dacosan összefonta a karját maga előtt. – Ez most? – vágott értetlen arcot Mike.
– Menjetek ki. – ellentmondást nem tűrően, megjátszott nyugodtsággal a hangjában vezényelt ki minket. – Te maradj! – mutatott rám. Vagyis azt hittem, hogy rám.
– Rendben. – huppantam le az ágyra. Tartottam tőle, hogy valami nagyon rosszat tettem azzal, hogy feltettem ezt a kérdést.
– Zubinra gondoltam. Menj ki, Édesem. – akkor nem haragszik. – Vagyis, várj, lépj ide egy pillanatra.
– Igen? – pár centi volt az arcunk között. Gondterheltnek tűnt. – Shawn, nekem mindent elmondhatsz, tudod. – simitottam meg az arcát, amin hűvös verejték volt. – Jól vagy?
– Persze, csak kicsit kimerültem. És ez pont olyan dolog, amit neked nem mondhatok el. Ne kérdezz semmit, mindennek oka van, de még nem tudhatsz róla. Légy türelmes. – tudtam, ha erre kér és mégis ellenszegülök, akkor kiborul és szörnyen mérges lesz, így nem mondtam semmit, csak megpusziltam a homlokát, majd elhagytam a szobát.
– A két kezed összeteheted, hogy találtál egy olyan lányt, aki ennyire jól tud kezelni... – hallottam, ahogy az ajtót csuktam be.

– Nem megmondtam, hogy addig bent legyetek, amíg le nem szállunk?! – rivallt ránk rögtön Andrew.
– Öhm, izé. Shawn elaludt és nem akartuk zavarni. – hazudtam.
– És Zubin? Shawnnal alszik, vagy mi?
– Shawn félig rajta feküdt és nem volt szíve megmozdulni. – folytattam a kitalálciók alkotását.
– Erre nem tudok mit mondani... – rázta a fejét beletörődően. – Üljetek le. – sóhajtott.