Egy csepp boldogság, egy szál rózsa (BEFEJEZETT)

24. Fejezet

Ryan és Ethan megálltak egy fekete, sötétített ablakú terepjáró mellett, majd az egyikük kinyitotta nekem a hátsó ajtót, amit egy mosollyal nyugtáztam. Áh, nem feltűnő kocsi, dehogy, csak a jobb akciófilmekben ilyenekkel szállítják az elnököket. – Golyóálló mellényt nem kapok?
– Tessék? – pillantott hátra Ryan. Basszus, ezt hangosan mondtam?
– Semmi. – túrtam a hajamba zavartan. Ryan csak megrázta a fejét és újra az utat kezdte nézni. Alig tudta visszatartani a nevetését. Szép munka Dorothea, egy túlbuzgó, szenilis eszelősnek gondolnak a testőreid. Ennél jobbat kívánni sem tudhatnék, komolyan...

Kinéztem az ablakon és az ébredező Torontót vizslattam. Emberek mindenütt, kezükben táska, mobil vagy kávé. Mindenki rohan, ki munkába, ki iskolába, ki meg ki tudja hová... Kirakatok, üzletek, irodaházak. Milyen szép az a cég tábla! La-Na Dekor. Biztosan a tulajdonsok neveinek két-két kezdőbetűje. Laura, Lara vagy esetleg Lauren, a másikuk pedig talán Natali, Naomi vagy lehet férfi is. Mondjuk Nate. Nate... Nate, így hívták a kisfiunkat az álmomban. Hazel. Hazel volt a kislányunk és azt hiszem Danieléknek is volt gyerekük, őt pedig... Jézusom, az ő neve... Dorothy volt. Biztosan véletlen egybeesés, nem lehet, hogy a jövőt láttam, biztosan nem... Hiszen, basszus, de nagyon is lehet. Shawn 5 év múlva fogja végleg befejezni a zenélést. Kisebb koncerteket ad majd még 2 évig, tehát legtöbb 7 évet láthattam előre. Amikor álmodtam, akkor pont koncertre vittem a gyerekeket, Nate 5, Hazel 3 körül lehetett. Valami olyasmi is rémlik, hogy az egyikük azt kérdezi Megyünk a kicsi Dorothyékhoz, aki már nagylány? Nagy lány, egy 5 évesnek a hétévés is nagy lány. Tehát a korok is stimmelnek. És ha minden stimmel, akkor egy mégrégebbi álmomban azt láttam, hogy Shawn... Shawn... Meghal. Leukémiában, jóval később. Örökre beleégett az elmémbe az a kép, amikor lehunyja a szemét és soha többé nem nyitja ki. Maximum 65 éves lehett, szörnyen fiatal ahhoz, hogy máris itthagyjon. Ha hatvanöt éves volt és a gyerekek huszonöt körül lehettek, akkor az megint stimmel. Úristen, Dorothy, állítsd le magad, nem vagy látó, egyedül a Dorothy illeszkedik, onnan pedig minden körülbelüli, megint túlreagálod a dolgokat. Fejezd be, azonnal...

Jól elbeszélgetek magammal, nem? Az őrök már így is őrültnek tartanak én pedig hiszek az idióta álmaimnak, szóval lehet, hogy igazuk is van. Őrült vagyok, egy őrült, szerelmes fiatal nő, aki megint túlreagál mindent és képes levezetni a vőlegénye halálát két teljesen értelmetlen, keszekusza álomból. Hihetetlen vagyok, komolyan. DOROTHEA, HÍV A FÖLD...

– Dorothea? Megérkeztünk. – nézett rám Ryan a napszemüvege mögül.
– Öhm, izé... – kerestem a szavakat, hiszen a képzelgésem közepéből rángatott ki ezzel a két szóval és a ténnyel, hogy ki kellene szállnom. – Köszönöm, viszlát. – és már sétáltam is a kórház bejárata felé. Volna. Ha nem lett volna demonstráció. Igen, jól olvastad. Tüntetés... Mire felfogtam, hogy mi történik Ryan és Ethan már mellettem álltak.
– Az eredeti terv az lett volna, hogy visszamegyünk a központba, de ez teljes mértékben kielégíti a vészhelyzet fogalmát. – szemlélte a nem éppen nyugodt tömeget Ethan.
– Istenem... – csak ezt tudtam kinyögni. Nem tudok bemenni az épületbe, le van zárva. Óriási, dühödt tömeg. Kiabáló, elégedetlen emberek, akik részben miattam nem fognak fizetést kapni. Ahogy a szemeimet a sokaságra vezettem éreztem, hogy előjönnek az emlékek... Amikor kiengedtek a kórházból, miután Shawn másodszorra megkérte a kezem és a háza előtt több ezer ember állt, ölni is képesek lettek volna egy nyomorult képért. Milyen beteg világban élünk? Ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők, mégis imádnak és gyűlölnek egyszerre. Imádják Shawn-t, a dalai, a személyisége és sokan a kinézete miatt is, mégis gyűlölik őt, mert irigyek arra, hogy ő elérte élete célját és mindemellett még halálra keresi magát, bejárja a világot, nem mellesleg boldog, menyasszonya van és tökéletes családja. Vagyis remélem, hogy boldog mellettem...

Elkezdtem verejtékezni, éreztem, ahogy egy kövér csepp lefolyik a mellkasomon. Majd a hátamon. És az arcomon. Várjunk, az arcomon könnyek folytak... Remegtek a kezeim, a lábaim alig tartották meg a súlyom.
– E-ethan, Ryan, segítsetek... – néztem könyörgően a testőrökre, akik látszólag egy pillanatra megijedtek, hogy mi van velem, de egyikük gyorsan felkapott és a következő emlékem már az, hogy otthon fekszem az ágyamban.

Kínzó fejfájásra ébredtem, mintha másnapos lennék, vagy még rosszabb... Óvatosan lehelyeztem a lábaim a talajra, mintha csak most tanulnék járni, majd felálltam. A fájdalom felerősödött, így ugyanazzal a lendülettel vissza is ültem. Próbáltam felidézni a történteket és rájönni arra, hogy milyen napszak van. A szobámban sötét uralkodott a behúzott függönyök miatt, a cipőm hanyagul ledobva az ágy sarkába, az arcomra rászáradtak a könnyek és szörnyen nedves volt a ruhám. Idegesen vettem le magamról a darabokat, maj erőt vettem magamon és újból felálltam. A fájdalom megint felerősödött, de már nem volt olyan intezív, így a szekrény felé mentem és felvettem azt, ami legfelül volt, majd nagy nehezen kivánszorogtam a szobából. Megilletődve néztem körbe, hogy még mindig reggel volt, ebből az következik, hogy vagy keveset vagy túlontúl sokat aludtam.

A táskámért nyúltam, ami a kanapéra volt ledobva. Kivettem a telefonom, végigsimítottam a repedéseken, majd feloldottam. És a készülék ismételten kiesett a kezemből. Június 29. Holnap után indulok Shawnhoz. 53 nem fogadott hívás még tegnap estéről, vegyesen Shawntól, Linétől, Dantől és anyuéktól is. 138 olvasatlan üzenet. Zömében Shawntól, illetve 3 a klinikától. A klinikától. A KLINIKÁTÓL?

Tisztelt Dorothea Elizabeth Martin,

Ezúton értesíteni szeretnénk, hogy a St. Dunston Magánklinika és Szanatórium a tömeges felmondások, tartozások és elégedettlenségek miatt végleg bezárt. Ezáltal munkaviszonya a mai naptól (2028.06.28.) megszűnik. A végkielégítést az gyógyászati eszközök felszámolása után biztosáitjuk.

Köszönjük fáradalmas munkáját: Igazgatóság

– HOGY MI VAN? – nyíltak tágra a szemeim.
– Valami baj van, Dorothea? – jelent meg Ryan valahonnan.
– Dehogy, csak most tudtam meg, hogy lényegében munkanélküli vagy két hónapig. – mondtam idegesen.
– Nagyon sajnálom. – lépett mellém.
– Fel kell hívnom Shawnt... – kezdtem idegesen keresni a nevét a kontaktok között.
– Beszéltünk Mr. Mendessel. Tudja, hogy mi történt. Azt is mondtam neki, hogy ne hívogasson téged, mert alszol, úgysem veszed fel, de nem hallgatott rám. – vont vállat nemtörődöm módon, alig figyeltem rá, a fél fülemmel már az egyenletes sípolást hallgattam.

– Dor, mondd, hogy jól vagy! – ideges volt. – Nem mehetek haza a kibaszott szerződés miatt, de ha nem vagy jól, akkor leszarom, megyek haza és vége a turnénak.
– Jól vagyok, nyugi. – próbáltam nyugtatni. – Minden rendben. Azon kívül, hogy jelenleg munkanélküli vagyok. – nevettem idegesen.
– Tessék?
– Jól hallottad, tegnap a klinikával együtt megszűnt a munkaviszonyom is. Szeptemberig pedig nem mehetek sehová sem dolgozni. Itthon fogok ülni, munkanélküli vagyok, érted? 15 éves korom óra folyton dolgoztam, most pedig rohadtul nincs munkám.
– Ez... Ez a világ legjobb dolga, ami csak történhetett. – hallottam a hangján, hogy óriási mosoly terült el az arcán.
– Mi? Te örülsz annak, hogy a menyasszonyodnak nincsen munkája?
– Még szép! Gondolj bele, akár most azonnal felülhetsz egy gépre és találkozhatunk. Elkísérsz a turnén, eljöhetsz a koncertekre és vekem lehetsz. Két teljes hétig. Aztán hazamegyünk, nekem szünetem lesz, neked sem kell csinálnod semmit, elmehetünk nyaralni vagy akár Londonba a családodhoz...
– Igen, ez mind szép és jó, de nincs keresetem, érted?
– És? Nekem van, nem is kevés, ne aggódj, ha kell még ruhát is veszek neked. – nevetett. – Sőt, bármit. Ha akarod a kocsidat és megtankolom.
– De nem akarom, hogy te tarts el. Nem engedhetem. – ráztam a fejem.
– És miért nem? A vőlegényed vagyok, nemsokára össze is költözünk, összeházasodunk... Nem mindegy? És azt is tudod nagyon jól, hogy a pénz nem akadály. Ez nagyon egoistán és nagyképűen hangzik, de keresett világsztár vagyok, egy kibaszott gazdag világsztár, aki ezt a kurva sok pénzt azokra akarja költeni, akiket szeret és boldoggá teszik, mert te boldoggá teszel és én is azzá akarlak téged tenni.
– De engem nem a pénzed tesz boldoggá, hanem te.
– Tudom, ezért szeretlek. Ezért is. Így pontosabb.
– Én is szeretlek. Nagyon.
– Ezt is tudom és Andrew most ezért küldte el neked e-mailben a két repjegyet. Siess, ma este 11-kor indulsz Dallasba, a reptéren várlak, Édesem. Ja és a két testőr is megy veled. Pakolj! Szeretlek. – és már le is tette a telefont.
– Én is szeretlek... – mondtam inkább a süket telefonnak, mint Shawnnak.