𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Bandázás

2019. Szeptember 6.
Monte-Carlo, Monaco

- Max.. — suttogtam a fülébe, mire egy halk morgás hagyta el a száját. — Lassan dél lesz és te még mindig alszol. — cirógattam a meztelen hátát.

Max a hasán feküdt és még az igazak álmát aludta.

- Na légyszi kelj fel.. — a füle botját sem mozdította ezért beleharaptam a karjába.

- Áu! — fogta meg azt a pontot, ahol a harapás érte.

- Kelj fel.. — húztam el az "e" betűket.

- Még egy kicsit, légyszike.. — feküdt a hátára — álmos vagyok. — motyogta.

- Aham, én is. De azért kelj fel! — feküdtem rá a mellkasára.

- Egy pillanat.. — kezeit a hátamra vezette és lassan köröket írt le ott.

- Mekkora egy lustaság vagy te! — nyomtam egy puszit a mellkasára.

- A te lustaságod.. — szemeit résnyire kinyitotta végre.

- Ma Charlesékkal találkozhatnánk. — túrtam bele a szőkés hajába.

- Nekik van medencéjük. — nyújtózkodott egyet.

- Te medencézni szeretnél? — kuncogtam fel.

- Hé, ne piszkálj! Szeretek medencézni, hollandiába van egy felfújhatós, gumi cápám is. — felnevettem ezen.

- Annyira gyerekes vagy! Olyan vagy, mint egy nagy gyerek. — ráztam a fejem.

- Landonak is van olyan cápája, meg unikornisa is van! — miközben magyarázott felhúzta a szemöldökeit.

- De Lando az Lando! — paskoltam meg az arcát.

Lassan lemásztam róla, az utam a konyhába céloztam, de megragadta a karom és visszahúzott.

- A reggeli csókom elfelejtetted! — nézett rám szigorúan, elmosolyodtam majd a szájához hajolt és adtam rá egy „reggeli" csókot.

- Várj, még egyet légyszi! — ajkait kisfiúsan lebigyesztette és boci szemekkel figyelt.

- Te öntelt! A következőt akkor kapod meg ha felkelsz! — majd kisétáltam a szobából. Magam mögött hallodtam, hogy mondja „Ez nem jó deal!".

A konyhába készítettem kávét, amibe tettem jégkockákat. Nem ajánlott forró kávét inni, ilyen melegben, mert kinyúlsz. Amikor megittam a bögrét beleraktam a mosogatógépbe.

A fürdőbe a hajam konytba fogtam és csak egy hideg zuhanyt vettem felfrissülésként. Sminket nem csináltam, kit érdekel? Magam köré csavartam egy törölközőt majd visszamentem a szobába ruháért. Maxet ugyanúgy találtam, mint amikor ott hagytam, csak azzal a különbséggel, hogy most a telefonját nyomkodta. Érkezésemre felpillantott és egy perverz vigyor jelent meg az arcán, mire én csak megforgattam a szemeim.

A bőröndből egy babakék trikót és egy fehér farmer rövidnadrágot vettem ki, meg persze fehérneműt.

- Nem akarod itt felvenni azokat? — bökött a kezemben lévő ruhadarabokra.