𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Agyamra mész te szülinapos

2019. Szeptember 30.
Monte-Carlo, Monaco

Az orosz nagydíj után visszamentünk Monacoba. Max szülinapja hamarosan itt lesz, megbeszéltük, hogy a nagy család bulizni megy. Nem tudom, hogy ebből normális dolog kisülhet-e, de majd meglátjuk.

Max hason fekve, békésen szunyókált mellettem. Én az izgatottságtól már korábban keltem, szinte kipattantak a szemeim.

- Max! — böktem az oldalába, visszadva az előbbi tettem meglökött amitől bevertem a fejem az éjjeliszekrénybe. A nagy koppanásra Max rémülten kapta felém a fejét és most már az álmosságának nyoma sem volt. Aggódóan figyelt és várta a reakciómat erre. Hangos nevetésbe törtem ki, amire Max megnyugodtan lesütötte a szemeit. A fejemen lévő fájó ponthoz kaptam, Max két kezével megragadta a derekam és magához húzott.

- Bocsi.. — nézett le rám, amitől csak még jobban nevetni kezdtem. Max kérdőn nézte ezt a fajta viselkedésem. — Jól vagy? — nevetett most már ő is.

- Igen. — motyogtam. Mikor csillapodott a nevetésem Maxhoz bújtam. — Csak jó kedvem van. — rántottam meg a vállam.

- Annak örülök! — mosolyodott el, az ajkaimhoz hajolt és megcsókolt.

- Max.. — ültem az ágyékára. — kérsz kávét? — ugrottam le róla vidáman. Max sóhajtott egyet majd bólintott. Nem tudja még, hogy meglepem a szülinapja alkalmából.

A kávés bögrével a kezembe kiültem a teraszra, majd Max is követte a példám, Ő csendesen figyelte a kávéját.

- Minden oké? — néztem rá, miközben a kávét szürcsölgettem.

- Persze.. — egy hamis mosollyal pillantott rám, majd búskomoran a tengerre szegezte a tekintetét. Halványan elmosolyodtam és megráztam a fejem. Kis buta azt hiszi, hogy elfelejtettem a szülinapját. Éljen érett 22..

Az utóbbi napokban elkezdtem pár ruhám már idepakolni Maxhoz. Most a mosókonyhába egy-két cuccot mostam ki, ömlesztve Max ruháival. Színes ruhákat mostam, Max edzős ruháit dobáltam be a mosógépbe mikor megjelent mögöttem.

- Mit csinálsz? — kérdezte csöpnyi gőggel a hangjában. A guggolásban feléfordultam és elmosolyodtam. Max az ajtófélfának dőlve figyelt.

- Gondoltam kimosok pár dolgot.. — mutattam a szennyeskosár felé.

- Megkértelek rá? — vonta fel a szemöldökeit.

- Nem.. — néztem értetlenül a barátomra — Csak.. — szakított félbe.

- Akkor? Hagyd a fenébe! — biccentett undokan a fejével rám, majd ellökte magát az ajtófélfától és maga mögött hagyott engem. Én nyeltem egy nagyot és bólintottam. Próbáltam feldolgozni az előbbi kirohanását. Egy gombóc nőtt a torkomba és a könnyek marni kezdték a szememet, lassan lefolyt egy sós csepp az arcomon. Idegesen letöröltem a könnycseppet az arcomról és elkezdtem kidobálni az Ő ruháit a mosógépből. Az enyémeket beraktam és elindítottam a mosógépet, majd felhuppantam a tetejére és vártam, hogy lejárjon. Addig is magam elé bámultam és próbáltam rájönni, hogy Max miért gondolja azt, hogy elfelejtettem a szülinapját. Azért mert még nem köszöntöttem fel, akkor gratulálok neki..